„Ez egyelőre dilemma a miniszterelnök számára. De az államfői szerepvállalás, az egységes nemzet képviselete nem pusztán egy elsuhanó vágy, hanem reálisan végiggondolt opció” – mondták állítólag a lap munkatársának, hozzátéve, 2017 még messze van, a miniszterelnök elképzelt politikai pályaívét nem várt körülmények, események átrajzolhatják. A mögötte meglévő kétharmados felhatalmazás és a harmadik miniszterelnöki ciklusa viszont olyan csillagállás, mely felelős kormányzással alkalmassá teheti „az egész nemzet szolgálatára”. Különösen, ha a „jó miniszterelnök”-példázatnak legalább a ciklus közepétől meg tud felelni, a "kiegyezésre való törekvés szándékával".

Arról, hogy Orbán Viktor köztársasági elnök is lehetne, először Stumpf István beszélt 2008 júniusában, azaz már a márciusi, a Fidesz számára óriási sikert jelentő szociális népszavazás után. Akkor a volt kancelláriaminiszter, mostani alkotmánybíró a TV2 Mokka című műsorában a riporter kérdésére azt mondta: „a helyzettől függően lehetséges, hogy Orbán Viktor is szóba kerülhet egy megerősített államfői szerepkörre”.

Orbán Viktor pedig már miniszterelnökként, 2012-ben a Handelsblatt című német lapnak árulta el, hogy foglalkoztatta a prezidenciális rendszer, mivel „egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris”. Mint mondta: a demokrácia „szenvedélyes híve”, de legyen szabad feltennie a kérdést, „vajon korszerűek-e még a demokratikus rendszerek vezetési struktúrái”. Ugyanis a jelenlegi demokratikus rendszerek „beépített problémája a vezetés gyengesége, és ezt nem szabad tabunak nyilvánítani”.

A miniszterelnök korábban a Kúrián is nyíltan elmondta: 2010-ben is számos érv szólt amellett, hogy Magyarország áttérjen a prezidenciális, elnöki rendszerre, de végül történeti és jogtiszteleti okok miatt maradtak a parlamentarizmusnál. „Ehhez értünk, ezt ismerjük” – tette hozzá akkor, és az volt a véleménye, hogy Magyarországon „nem tudnánk kezelni az egymással rivalizáló elnök és a parlamentáris rendszer viszonyából fakadó konfliktusokat”.

A francia típusú „félprezidenciális” szisztémára való áttérés esetén azonban – alkotmánymódosítással – minden bizonnyal kezelhetőek lennének az Orbán Viktor által megjelölt „konfliktusok”: a francia elnök súlya jóval kisebb, mint az amerikai elnöké, hatalma azonban nagyobb, mint általában az európai államfőké. Orbán Viktor befolyása és tekintélye pedig a kormányoldalon megkérdőjelezhetetlen.

A Figyelő még januárban a lehetséges kormányalakítás kapcsán írt arról, hogy az áprilisi választás után „több átalakítás is várható abból a célból, hogy felépítsék Orbán Viktor utódját”. A lap úgy tudta, hogy Lázár János a harmadik Orbán-kormány megalakulása után miniszterként vezetheti a Miniszterelnökséget, és egyben miniszterelnök-helyettes is lesz. A cikk arra következtetett, ha ezen információk helyesek, akkor Lázár János lehet Orbán Viktor utóda a miniszterelnöki székben. Kormányközeli források már akkor azt erősítették meg, hogy ez a leginkább valószínű és a leglogikusabb verzió. A Fidesznél indoklásul felhozzák, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkárról már kiderült, hogy fáradhatatlan, óriási a munkabírása, képes irányítani az államapparátus hozzá rendelt részét, és persze az is, hogy lojális Orbán Viktorhoz.

(Nol nyomán)