Ez a típus a második világháború egyik legjobb vadászgépe volt, a Puma-század pilótái ezzel védték a magyar légteret, mégsem maradt egyetlen példánya sem hazánkban, a krakkói székhelyű Lengyel Repülési Múzeum adta kölcsön a saját Messerschmittét.

A Messerschmitt kiállítása ipartörténeti jelentőségű is, mert Győrben mintegy 600 ilyen repülőgépet gyártottak, a magyar ipar képes volt arra, hogy elsővonalbeli vadászgépet gyártson a háború idején.

A Messzer becenevű repülőgépet jövő év március 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

(EN)

A magyar és a nemzetközi katonai repülés egyik legendás vadászgépe, a Messerschmitt Bf 109 tekinthető meg március 15-ig a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban. A harci gép a lengyel—magyar jó kapcsolat eredményeként, a lengyel honvédelmi minisztérium támogatásával 74 év után látható újra Magyarországon. Az ünnepélyes megnyitón ott volt Frankó Endre második világháborús veterán vadászpilóta is, aki az utolsó élő pilóta azok közül, akik a típust repülték.

– Minden csap nyitva, gyújtás bekapcsolva, a kiegyenlítőmű kissé faroknehéz, jól be vagyok kötve, szemüvegen keresztül jól látok, indulhatunk! – idézte fel a 96 éves Frankó Endre nyugalmazott főhadnagy a RepTárban a Messerschmitt Bf 109-es vadászgép ünnepélyes tárlatnyitóján azt a mondókát, amellyel repülései előtt ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a felszálláshoz. A Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő-ezred utolsó élő pilótája a Magyar Nemzetnek elmondta: már csak a név említése is komoly élményt jelent.

– Van, aki csak tudomásul veszi, de nekem nagyon komoly emlékeket jelent az a szó, hogy Messerschmitt – jegyezte meg Frankó Endre. Arra a kérdésre, hogy milyen volt repülni a Messert – ahogy a német típust a pilóták egymás közt hívták –, azt mondta: szavakba nem tudja foglalni, az élményt élni kell, nem elmesélni. – Aki egyszer megkóstolta a repülést, az egész életére szeretni fogja, bármilyen előzményei is voltak – tette hozzá.

– Országos szenzáció a Szolnokon látható Messerschmitt Bf 109 vadászrepülőgép – jelentette be a repülőmúzeum ügyvezető igazgatója a keddi sajtótájékoztatón. Kovács Ákos háláját fejezte, ki, hogy a 2017 óta a krakkói repüléstörténeti múzeummal ilyen szintre emelkedett a kapcsolat. – Tavasszal merült fel, hogy kölcsönkérjük a gépet a lengyel múzeumtól, és meglepetésünkre azonnal nyitottak voltak az ötletre, amit a lengyel honvédelmi miniszter aláírásával is támogatott – számolt be a közös kiállítás kialakításáról. Az ügyvezető igazgató hozzátette, hogy a jövőben további együttműködés várható a két intézmény között.

Katarzyna Zielinska, a krakkói székhelyű Lengyel Repülési Múzeum kulturális vezetője méltatta a két ország és a két repüléstörténeti intézmény közötti kapcsolatot. A krakkói intézmény vezetője azt kérte: vigyázzanak erre a gépre, mert a lengyeleknek is nagyon fontos a történelem e darabja.

A sajtótájékoztatóan elhangzott: a Szolnokra hozott piros 3-as jelzésű gépet a regensburgi repülőgépgyárban készítették. A levéltári adatok alapján a most kiállított Bf 109G–6-ost RQ+DS hívójellel 1944. május 10-én vagy 11-én repülték be, majd nem sokkal később áthelyezték a Luftwaffe 2/JGr West alakulatához a lengyelországi Jarowcébe. Ernst Pleiness őrmester 1944. május 28-án egy gyakorlórepülés során kényszerleszállást hajtott végre a géppel a Trzebun tóra. A pilóta meghalt, nem sokkal később a holttestét kiemelték, a roncs pedig 55 évig pihent a tó fenekén. A gép maradványait 1999-ben emelték ki, és a Lengyel Sasok Alapítvány restaurálta. A Messer alkatrészeinek kilencven százaléka eredeti, a többi utángyártott.

Azt, hogy mit jelent ez a vadászrepülőgép a pilótáknak, Tobak Tibor hadnagy, egykori Messer-pilóta írta le tökéletesen: „A 109-essel az ember tényleg madárnak érezhette magát.” A magyar pilóták 1942-től a keleti fronton, majd 1944-től a honi légvédelemben harcoltak a Messerrel, amely a második világháború egyik legjobb, valamint a Magyar Királyi Honvéd légierő legmeghatározóbb vadászgépe volt. Érdekes, hogy a repülőgép nemzetközileg elfogadott típusjelzése Bf 109 (a Bayerische Flugzeugwerke után), azonban Magyarországon az eredeti dokumentumokban is Me 109-ként szerepel.

A magyar pilóták és repülő műszakiak által egyaránt kedvelt repülőgép beceneve a tervező Willy Messerschmitt családnevéből származik. A Bf 109 típusú vadászgépet először Németországban kezdték gyártani, majd a spanyol polgárháborútól egészen a második világháború végéig – folyamatosan továbbfejlesztve – harcolt a szövetségesek ellen. A világ legeredményesebb vadászpilótája, a Luftwaffe kötelékében harcoló Erich Hartmann őrnagy 352 légi győzelmét ezzel a típussal szerezte meg.

A Messerschmitt kiállítása ipartörténeti jelentőségű is, mert Győrben mintegy hatszáz ilyen repülőgépet gyártottak, a magyar ipar képes volt ugyanis arra, hogy korszerű vadászgépet gyártson a háború idején. A Magyar Királyi Honvéd Légierő fejlesztése során a Me 109-es típust tartották a legmegfelelőbb vadászrepülőgépnek, ezért Németország és Magyarország 1941. június 6-án repülőgépgyártási egyezményt kötött. A győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. (MWG) megkapta a sárkányok gyártási licencét, majd hazánkba érkeztek az első Me 109D változatú példányok. A használt és rossz állapotú gépek nagyjavítását Bécsben végezték, majd a légierő használatba vette a Messereket.

Kassa bombázása után hazánk belépett a második világháborúba. Először, 1941-ben a FIAT Cr. 42, majd 1942 nyarán az olasz licenc alapján gyártott Reggiane 2000 típussal, a Héjával harcoltak a szovjetek ellen a magyar vadászpilóták. Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-i tragikus balesete is rávilágított arra, hogy a fronton harcoló magyar vadászpilótáknak nincs megfelelő vadászgépük, ezért 1942. október 10-én elkezdődött a magyarok átképzése a Me 109F-re. Öt nap múlva már élesbevetéseket teljesítettek.

Közben Győrben megindult a gyártás, és az első magyar gépet 1942. december 30-án berepülték. Ez a Me 109 Ga–4 típusváltozat volt, majd az MWG áttért a modernebb G–6 széria gyártására. Ha lassú ütemben is, de elkezdődött a honi légvédelem vadászrepülő- alegységeinek felszerelése ezzel a modern típussal.

A magyar Messerek legnehezebb időszaka az úgynevezett amerikai szezon volt, amikor több száz repülőgép ellen kellett harcba szállni. A német megszállást követően, 1944. április 3-tól az amerikai légierő rendszeresen támadta a magyar célpontokat, és sokszor öt-hatszáz bombázó és kísérő vadászgéppel kellett szembeszállnia a jó esetben húsz-harminc Me 109-esből álló magyar köteléknek. Ezekben a harcokban születtek olyan legendák, mint Lőrincz Mátyás szakaszvezető, aki három légi győzelmet aratott az egyik bevetésén.

A Messerre is igaz, hogy egy jó fegyver a jó katona kezében félelmetes erőt képvisel. Szentgyörgyi Dezső zászlós, a legeredményesebb magyar vadászpilóta – az ő nevét viseli a kecskeméti repülőbázis –, Molnár László hadnagy vagy Tóth Lajos hadnagy mind olyan katonák voltak, akik bizonyították, hogy a levegőben is létezik a magyar virtus. Hősiesen, ha kell, mindhalálig küzdöttek a pumások jelmondata szerint: Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.

A Me 109-esből a háború után nem maradt használható, ép darab Magyarországon, az utolsó sérült példányt az egyik lebombázott pápai hangár romjai alól emelték ki a 60-as években, de az akkori politika a kohóba küldte a komoly had- és ipartörténeti értéket képviselő gépet. Hazánkban azóta csak a lezuhant gépek egy-egy kisebb-nagyobb darabja vagy alkatrésze került elő, de nem reménytelen, hogy egyszer egy részlegesen vagy teljesen eredeti Me 109-ese is lehessen a szolnoki gyűjteménynek. A magyar repüléstörténet és a repülőműszaki szakma iránt elkötelezett személyek jelenleg is gyűjtik a még fellelhető Messer-alkatrészeket. Sőt, egy amerikai magángyűjteményben található az utolsó olyan Me 109 G–10-es – hamis, német festéssel –, amely a háború végén a Puma ezred III. századában szolgált és amerikai hadizsákmány lett.

A szolnoki gyűjteményben van egy Bf 108 Tájfun német futárgép második világháborús magyar színekben. Feltűnő a két gép közötti hasonlóság, mind a kettő Messerschmitt professzor tervezése. Addig is, amíg nem láthatunk magyar felségjelű Me 109-est, a krakkói repülőmúzeum és a RepTár együttműködésének köszönhetően Szolnokon már­cius 15-ig ismét megtekinthető egy olyan legendás típus, amely a magyar történelemnek is része.

A JD–362-es jelzésű négymotoros Halifax bombázó 1944. augusztus 26-ról 27-re virradó éjjel a varsói felkelés megsegítésére szállított utánpótlást. Bácsbokod térségében a német 6. Éjszakai Vadászrepülő-ezred pilótája, Wilhelm Johnen százados lelőtte a repülőgépet. A személyzet – Jan Rodwan-Kuzelowski főtörzsőrmester pilóta, Kazimierz S. Sorawka főhadnagy bombázótiszt, Stefan G. Kleniewski hadnagy navigátor, Karol Walaszek törzsőrmester rádiós, Leon Z. Witkowski törzsőrmester fedélzeti mérnök, Edward Jodis törzsőrmester lövész és Tadeusz Ogrodnik törzsőrmester lövész – hősi halált halt. A szemtanúk visszaemlékezése alapján 2012. október 8-án a Magyar Roncskutató Egyesület, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis és a Bajai Roncskutató Csoport exhumálta a személyzet földi maradványait, melyeket katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra Solymáron. A gép roncsaiból a Varsói Felkelés Múzeum, valamint a 303. Század Múzeum kapott kiállítási anyagot.