A 168 Tórának a Függelékben teljes egészében idézett cikkének kulcsmondata:
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
Ezt látják, ennek van "tisztelete" az adott szub"kultúrában". Nem a kemény munkával megszerzett keresetnek. Mivé lesz így Magyarország?
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
Ezt látják, ennek van "tisztelete" az adott szub"kultúrában". Nem a kemény munkával megszerzett keresetnek. Mivé lesz így Magyarország?
Vegyük észre a következőket is: “akik a hitelt felveszik, iskolázatlanok, funkcionális analfabéták. A pénzt sem tudják beosztani. Esélyük nincs a munkára. A kölcsönt játékgépbe dobálják, vagy cigarettára, alkoholra költik.” Csak hogy tudjuk, mivé lesz a tőlünk kisajtolt adó... Igen, azt, hogy a putriscigányok italra, félkarúra, bagóra költik a pénzt, a 168 Tóra írta meg, nem szélsőjobboldaliak, gárdistákok, nácikok! Így már hihetőbb, fajvédők?
Függelék: a 168 Tóra eredeti cikk (eredetije ITT; vannak olvasói kommentárok):
Hová megy, akinek nem maradt semmije?
Függelék: a 168 Tóra eredeti cikk (eredetije ITT; vannak olvasói kommentárok):
Hová megy, akinek nem maradt semmije?
'Kiverjük a nőből a gyereket!' - Az uzsorások szorításából nincs kiút
A héten kerül a parlament elé a törvényjavaslat, amely szerint büntethető lesz az uzsoratevékenység. Sokak szerint ideje, hiszen egyre több a Molotov-koktélos támadás. Némelyekre uzsoraadósság miatt hajították a benzines palackot. Akik a hitelt kérik, nem számolnak azzal, hogy a „kamatozók” szorításából aligha van kiút. Miattuk sokan lettek földönfutók, mások öngyilkosok a Taktaközben. A környéken FARKAS TÍMEA járt.
Taktaharkányban (Kuruc.info: erősen cigányfertőzött település) hétköznap, munkaidőben az utcák csendesek, a kocsmák üresek. Déltájt az orvosi rendelő is kiürül. Semmi nem utal arra, hogy a négyezer fős községben baj volna.
Varga László polgármester mégis háborog.
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
A polgármester nem érti, miért lassúak a törvényalkotók. Ő a „szerencsi tizennyolcak” egyike. Májusban hozták nyilvánosságra panaszaikat. Leírták: az uzsorázás következményei nagyon is beláthatók.
– Úgy megerősödtek errefelé az uzsorások, hogy mindenféle jogi szolgáltatást meg tudnak venni – folytatja.
A kezdeti tíz–ötvenezer forint havi százszázalékos kamatos kamatra néhány hónap alatt eléri az egymilliót. Mivel az adós nem tudja megfizetni, adásvételi szerződéssel elveszik a házát.
– Vajon hova megy, akinek nem maradt semmije? – kérdi szomorúan Varga.
Errefelé több ház cserélt már így gazdát.
– Hiába kérdezzük a régi tulajdonosokat. Tagadják, hogy az uzsorásoknak adták volna át otthonukat – mondja a polgármester.
Jellegtelen kockaház előtt parkolunk. Épphogy kiszállunk az autóból, egy asszony kiabál ki a verandáról:
– Én nem nyilatkozom, nem tudok semmit, írástudatlan vagyok.
Lehet. De egy negyvenes helybeli asszony szerint számolni azért tud. Hiszen uzsorás.
Nehezen hisszük el: a portáján semmi extra. Elöl rendezett virágoskert, hátul baromfiudvar.
– Felosztották egymás közt a piacot – mondja a polgármester. – Ezért nem látszik a harkányi uzsorásokon a vagyonosodás.
– Kik ők? – kérdezzük.
Óvatos a polgármester:
– Akad köztük segélyes is. De bizonyítani nem tudjuk, hogy azért szedik el másoktól is a segélyt, mert azok tartoznak.
Szóra bírni csak azt lehet, aki elmenekült már a faluból. Miskolci albérletben találjuk meg az egyik családot.
Cigaretta- és sörszag terjeng a másfél szobás panellakásban. Két dzseki közt elhasználódott csíkos frottír fürdőköpeny lóg az előszobafalon. A nagyszobában szocreál szekrénysor. Két heverő egymásnak tolva. Ez lett a taktaharkányi kertes családi házból.
Öten élnek itt: három gyerek és a szülők.
– Nem gondoltam én soha, hogy eladom a házunkat. De nem maradt más választásom – mondja a családfő. – Veszélyes ember az uzsorás. Még csak az kéne, hogy megtudja, hol lakom, meg beszéltem a sajtónak!
Kéri: ne írjuk le a nevét.
A férfi – nevezzük Balogh Zoltánnak – kálváriája három éve kezdődött. Amikor fel akarta újítani a házukat. Egyedüli kereső volt a családban. A feleségét évekkel azelőtt leépítették. Spórolt pénzük nem volt.
– Nőttek a gyerekek, külön szobát akartam mindegyiknek. A konyhába meg boltívet. El is képzeltem: egy hónapig nem dolgozom, megcsinálok mindent magam. Hisz kőműves az egyik szakmám – eleveníti fel álmait a családfő.
Balogh jelzáloghitelből tervezte a felújítást. Hogy az értékbecslőt kifizesse, az egyik falubeli uzsorástól kért kölcsön.
– Tudtam én, hogy egy hónap múlva a kétszeresét kell megadni. Úgy voltam vele: a banki hitelből futja majd.
Ám a pénzintézet elutasította kérelmét. Hónapról hónapra duplázódott a tartozás.
– Egy karácsonyra hazavittem a többheti munkámból 180 ezret. 150 ezret az uzsorásnak adtam – legyint keserűen.
Mondja: az ötvenezres uzsorakölcsönre apránként nyolcszázezret fizetett vissza. De még másfél milliót követelnének rajta.
Rendőrséghez nem fordult.
– Megfenyegettek: kárt tesznek a gyerekekben. Hát micsoda világ lett ez! Ha mindent elmesélnék, hogy mit csinálnak az uzsorások Harkányban, betelne az újság.
– Előfordult: amikor már valaki nagyon nem bírta a kamatos pénz viszszafizetését, panaszkodott a hivatalban. Hiába győzködtük, menjünk a rendőrségre. Nem akart – mondja a polgármester.
A kölcsönkérők inkább a végletekig tűrik a sanyargatást.
Rendőrtől halljuk: egy negyven év körüli családos fiatalember lakására jelzálogkölcsönt akartak tetetni az uzsorások. El is indították a hitelkérelmet, ennek költségéből lett uzsora. A család megkapta a banki kölcsönt, amit az uzsorás azonnal lenyúlt. Mivel még mindig követelőzött és fenyegetőzött, a férfi neki adta minden pénzét. A törlesztőrészletekre már nem futotta. Mindene odalett. Végül a vonat alá ugrott.
– Akik uzsorakölcsönt kérnek, tisztában vannak azzal, hogy adósok. De azt csak kevesen érzékelik, hogy az egykor kért tíz-húszezer forint hónapok múltán már köszönő viszonyban sincs az eredeti követeléssel – mondja Dudás Péter, a Borsod megyei rendőrkapitányság alezredese. – Az egyik család akkor kereste meg a rendőrséget, amikor a családfőnek azt mondták: kiverik állapotos élettársából a gyereket.
Nekik köszönhetők a taktaközi letartóztatások. Dudás az akció titkaiba is beavat:
– A panaszos és az uzsorás találkozására szervezett rá a rendőrség, hogy bizonyítani tudjuk: azért jöttek össze, mert az egyik erőszakkal akarja elvenni a másiktól a pénzt.
Az uzsora ugyanis önmagában nem bűncselekmény.
Az egyik kamatozót húszmilliós Mercedesből rángatta ki a kommandóscsapat.
– Állítólag papíron anynyi a jövedelme, hogy a gázra kedvezménye volt – mondja Dudás. Aztán az elfogás körülményeiről beszél. – Majdnem kétszázan csődültek oda, védték volna a férfit.
Hiába. Ahogy előzetesbe került, családtagjai átvették a stafétabotot.
– Őket is elfogtuk. Életveszélyesen megfenyegették az adósaikat. Nincs megélhetési bűnöző – szögezi le Dudás. – Aki nem dolgozik, azt eltartja az állam. Hogy mégis futja neki kölcsönökre? Egy részük több lábon áll. Van, aki színesfémmel kereskedik. Az uzsorázást pár ezer forinttal kezdi.
Dudás Péter a jövő évi uzsoranaptárral
Dudás Péter a jövő évi uzsoranaptárral
Az alezredes egy 2009-es naptárat mutat. Része bűnmegelőzési programjuknak.
– Tíz rajzban ábrázoljuk az uzsorakölcsönt kérők sorsát: a kezdeti „dőzsöléstől” a zaklatásokon át a nincstelenné válásig.
Szerinte akik a hitelt felveszik, iskolázatlanok, funkcionális analfabéták. A pénzt sem tudják beosztani. Esélyük nincs a munkára. A kölcsönt játékgépbe dobálják, vagy cigarettára, alkoholra költik. Nem jut már pénz váratlan dologra, például az éves villanyszámlára. Őket akarják felvilágosítani: ha így élnek, olyan adósságspirálba keverednek, amiből nem tudnak szabadulni.
A Borsod megyei rendőrség községházakban, orvosi rendelőkben, közösségi tereken akarja kitenni a plakátszerű naptárakat.
Vajon elrettent-e?
– A letartóztatások miatt jobban félnek az emberek, ezért nem beszélnek a sajtónak – indokolja a kamatozás tagadását egy taktaszadai férfi. – Attól tartanak, ha ismét rászorulnak a kölcsönre, nem lesz, aki ad nekik.
Mindegy, ki segíti ki őket, ha hó közepén elfogy a segély.
Tavaly 87, az idei év első felében már 102 büntetőeljárás indult uzsorával összefüggő bűncselekmények miatt – állítja az ORFK bűnügyi osztályának kiemelt főnyomozója, Holánszky Kálmán. A „legfertőzöttebb” Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol 2007-ben 26, ez év első felében 19 eset lett ismertté.
– Az uzsoráskodás akkor válik bűncselekménnyé, ha a kölcsönadó zsarolással, önbíráskodással, testi sértéssel vagy a személyi szabadság megsértésével hajtja be az adósságot. Általában jó felépítésű fogdmegekkel szedetik be kintlévőségeiket. A fenyegetés legtöbbször eredményre vezet. Ha mégsem, az adóson testi erőszakot követnek el – mondja Holánszky.
Szerinte a sértettek csak akkor fordulnak a hatósághoz, ha megfenyegetik őket. Gyakori: a bejelentésre a rendőrség a gyanús személyt őrizetbe veszi, ám ilyenkor rokonai arra kényszerítik a feljelentőt, hogy változtassa meg a vallomását. 50-100 százalékos havi kamatra adnak kölcsön az uzsorások. Végül jelzálogot jegyeztetnek be az adós házára, vagy fiktív adásvételi szerződést íratnak alá vele.
Hová megy, akinek nem maradt semmije?
'Kiverjük a nőből a gyereket!' - Az uzsorások szorításából nincs kiút
A héten kerül a parlament elé a törvényjavaslat, amely szerint büntethető lesz az uzsoratevékenység. Sokak szerint ideje, hiszen egyre több a Molotov-koktélos támadás. Némelyekre uzsoraadósság miatt hajították a benzines palackot. Akik a hitelt kérik, nem számolnak azzal, hogy a „kamatozók” szorításából aligha van kiút. Miattuk sokan lettek földönfutók, mások öngyilkosok a Taktaközben. A környéken FARKAS TÍMEA járt.
Riskó Gáspár felvételei
Taktaharkányban hétköznap, munkaidőben az utcák csendesek, a kocsmák üresek. Déltájt az orvosi rendelő is kiürül. Semmi nem utal arra, hogy a négyezer fős községben baj volna.
Varga László polgármester mégis háborog.
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
A polgármester nem érti, miért lassúak a törvényalkotók. Ő a „szerencsi tizennyolcak” egyike. Májusban hozták nyilvánosságra panaszaikat. Leírták: az uzsorázás következményei nagyon is beláthatók.
– Úgy megerősödtek errefelé az uzsorások, hogy mindenféle jogi szolgáltatást meg tudnak venni – folytatja.
A kezdeti tíz–ötvenezer forint havi százszázalékos kamatos kamatra néhány hónap alatt eléri az egymilliót. Mivel az adós nem tudja megfizetni, adásvételi szerződéssel elveszik a házát.
– Vajon hova megy, akinek nem maradt semmije? – kérdi szomorúan Varga.
Errefelé több ház cserélt már így gazdát.
– Hiába kérdezzük a régi tulajdonosokat. Tagadják, hogy az uzsorásoknak adták volna át otthonukat – mondja a polgármester.
Jellegtelen kockaház előtt parkolunk. Épphogy kiszállunk az autóból, egy asszony kiabál ki a verandáról:
– Én nem nyilatkozom, nem tudok semmit, írástudatlan vagyok.
Lehet. De egy negyvenes helybeli asszony szerint számolni azért tud. Hiszen uzsorás.
Nehezen hisszük el: a portáján semmi extra. Elöl rendezett virágoskert, hátul baromfiudvar.
– Felosztották egymás közt a piacot – mondja a polgármester. – Ezért nem látszik a harkányi uzsorásokon a vagyonosodás.
– Kik ők? – kérdezzük.
Óvatos a polgármester:
– Akad köztük segélyes is. De bizonyítani nem tudjuk, hogy azért szedik el másoktól is a segélyt, mert azok tartoznak.
Szóra bírni csak azt lehet, aki elmenekült már a faluból. Miskolci albérletben találjuk meg az egyik családot.
Rendőrségi videofelvétel egy uzsorás elfogásáról
Rendőrségi videofelvétel egy uzsorás elfogásáról
Cigaretta- és sörszag terjeng a másfél szobás panellakásban. Két dzseki közt elhasználódott csíkos frottír fürdőköpeny lóg az előszobafalon. A nagyszobában szocreál szekrénysor. Két heverő egymásnak tolva. Ez lett a taktaharkányi kertes családi házból.
Öten élnek itt: három gyerek és a szülők.
– Nem gondoltam én soha, hogy eladom a házunkat. De nem maradt más választásom – mondja a családfő. – Veszélyes ember az uzsorás. Még csak az kéne, hogy megtudja, hol lakom, meg beszéltem a sajtónak!
Kéri: ne írjuk le a nevét.
A férfi – nevezzük Balogh Zoltánnak – kálváriája három éve kezdődött. Amikor fel akarta újítani a házukat. Egyedüli kereső volt a családban. A feleségét évekkel azelőtt leépítették. Spórolt pénzük nem volt.
– Nőttek a gyerekek, külön szobát akartam mindegyiknek. A konyhába meg boltívet. El is képzeltem: egy hónapig nem dolgozom, megcsinálok mindent magam. Hisz kőműves az egyik szakmám – eleveníti fel álmait a családfő.
Balogh jelzáloghitelből tervezte a felújítást. Hogy az értékbecslőt kifizesse, az egyik falubeli uzsorástól kért kölcsön.
– Tudtam én, hogy egy hónap múlva a kétszeresét kell megadni. Úgy voltam vele: a banki hitelből futja majd.
Ám a pénzintézet elutasította kérelmét. Hónapról hónapra duplázódott a tartozás.
– Egy karácsonyra hazavittem a többheti munkámból 180 ezret. 150 ezret az uzsorásnak adtam – legyint keserűen.
Kérem, ne írják le a nevemet...
Kérem, ne írják le a nevemet...
Mondja: az ötvenezres uzsorakölcsönre apránként nyolcszázezret fizetett vissza. De még másfél milliót követelnének rajta.
Rendőrséghez nem fordult.
– Megfenyegettek: kárt tesznek a gyerekekben. Hát micsoda világ lett ez! Ha mindent elmesélnék, hogy mit csinálnak az uzsorások Harkányban, betelne az újság.
– Előfordult: amikor már valaki nagyon nem bírta a kamatos pénz viszszafizetését, panaszkodott a hivatalban. Hiába győzködtük, menjünk a rendőrségre. Nem akart – mondja a polgármester.
A kölcsönkérők inkább a végletekig tűrik a sanyargatást.
Rendőrtől halljuk: egy negyven év körüli családos fiatalember lakására jelzálogkölcsönt akartak tetetni az uzsorások. El is indították a hitelkérelmet, ennek költségéből lett uzsora. A család megkapta a banki kölcsönt, amit az uzsorás azonnal lenyúlt. Mivel még mindig követelőzött és fenyegetőzött, a férfi neki adta minden pénzét. A törlesztőrészletekre már nem futotta. Mindene odalett. Végül a vonat alá ugrott.
– Akik uzsorakölcsönt kérnek, tisztában vannak azzal, hogy adósok. De azt csak kevesen érzékelik, hogy az egykor kért tíz-húszezer forint hónapok múltán már köszönő viszonyban sincs az eredeti követeléssel – mondja Dudás Péter, a Borsod megyei rendőrkapitányság alezredese. – Az egyik család akkor kereste meg a rendőrséget, amikor a családfőnek azt mondták: kiverik állapotos élettársából a gyereket.
Nekik köszönhetők a taktaközi letartóztatások. Dudás az akció titkaiba is beavat:
– A panaszos és az uzsorás találkozására szervezett rá a rendőrség, hogy bizonyítani tudjuk: azért jöttek össze, mert az egyik erőszakkal akarja elvenni a másiktól a pénzt.
Az uzsora ugyanis önmagában nem bűncselekmény.
Az egyik kamatozót húszmilliós Mercedesből rángatta ki a kommandóscsapat.
– Állítólag papíron anynyi a jövedelme, hogy a gázra kedvezménye volt – mondja Dudás. Aztán az elfogás körülményeiről beszél. – Majdnem kétszázan csődültek oda, védték volna a férfit.
Hiába. Ahogy előzetesbe került, családtagjai átvették a stafétabotot.
– Őket is elfogtuk. Életveszélyesen megfenyegették az adósaikat. Nincs megélhetési bűnöző – szögezi le Dudás. – Aki nem dolgozik, azt eltartja az állam. Hogy mégis futja neki kölcsönökre? Egy részük több lábon áll. Van, aki színesfémmel kereskedik. Az uzsorázást pár ezer forinttal kezdi.
Az alezredes egy 2009-es naptárat mutat. Része bűnmegelőzési programjuknak.
– Tíz rajzban ábrázoljuk az uzsorakölcsönt kérők sorsát: a kezdeti „dőzsöléstől” a zaklatásokon át a nincstelenné válásig.
Szerinte akik a hitelt felveszik, iskolázatlanok, funkcionális analfabéták. A pénzt sem tudják beosztani. Esélyük nincs a munkára. A kölcsönt játékgépbe dobálják, vagy cigarettára, alkoholra költik. Nem jut már pénz váratlan dologra, például az éves villanyszámlára. Őket akarják felvilágosítani: ha így élnek, olyan adósságspirálba keverednek, amiből nem tudnak szabadulni.
A Borsod megyei rendőrség községházakban, orvosi rendelőkben, közösségi tereken akarja kitenni a plakátszerű naptárakat.
Vajon elrettent-e?
– A letartóztatások miatt jobban félnek az emberek, ezért nem beszélnek a sajtónak – indokolja a kamatozás tagadását egy taktaszadai férfi. – Attól tartanak, ha ismét rászorulnak a kölcsönre, nem lesz, aki ad nekik.
Mindegy, ki segíti ki őket, ha hó közepén elfogy a segély.
Tavaly 87, az idei év első felében már 102 büntetőeljárás indult uzsorával összefüggő bűncselekmények miatt – állítja az ORFK bűnügyi osztályának kiemelt főnyomozója, Holánszky Kálmán. A „legfertőzöttebb” Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol 2007-ben 26, ez év első felében 19 eset lett ismertté.
– Az uzsoráskodás akkor válik bűncselekménnyé, ha a kölcsönadó zsarolással, önbíráskodással, testi sértéssel vagy a személyi szabadság megsértésével hajtja be az adósságot. Általában jó felépítésű fogdmegekkel szedetik be kintlévőségeiket. A fenyegetés legtöbbször eredményre vezet. Ha mégsem, az adóson testi erőszakot követnek el – mondja Holánszky.
Szerinte a sértettek csak akkor fordulnak a hatósághoz, ha megfenyegetik őket. Gyakori: a bejelentésre a rendőrség a gyanús személyt őrizetbe veszi, ám ilyenkor rokonai arra kényszerítik a feljelentőt, hogy változtassa meg a vallomását. 50-100 százalékos havi kamatra adnak kölcsön az uzsorások. Végül jelzálogot jegyeztetnek be az adós házára, vagy fiktív adásvételi szerződést íratnak alá vele.
Taktaharkányban (Kuruc.info: erősen cigányfertőzött település) hétköznap, munkaidőben az utcák csendesek, a kocsmák üresek. Déltájt az orvosi rendelő is kiürül. Semmi nem utal arra, hogy a négyezer fős községben baj volna.
Varga László polgármester mégis háborog.
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
A polgármester nem érti, miért lassúak a törvényalkotók. Ő a „szerencsi tizennyolcak” egyike. Májusban hozták nyilvánosságra panaszaikat. Leírták: az uzsorázás következményei nagyon is beláthatók.
– Úgy megerősödtek errefelé az uzsorások, hogy mindenféle jogi szolgáltatást meg tudnak venni – folytatja.
A kezdeti tíz–ötvenezer forint havi százszázalékos kamatos kamatra néhány hónap alatt eléri az egymilliót. Mivel az adós nem tudja megfizetni, adásvételi szerződéssel elveszik a házát.
– Vajon hova megy, akinek nem maradt semmije? – kérdi szomorúan Varga.
Errefelé több ház cserélt már így gazdát.
– Hiába kérdezzük a régi tulajdonosokat. Tagadják, hogy az uzsorásoknak adták volna át otthonukat – mondja a polgármester.
Jellegtelen kockaház előtt parkolunk. Épphogy kiszállunk az autóból, egy asszony kiabál ki a verandáról:
– Én nem nyilatkozom, nem tudok semmit, írástudatlan vagyok.
Lehet. De egy negyvenes helybeli asszony szerint számolni azért tud. Hiszen uzsorás.
Nehezen hisszük el: a portáján semmi extra. Elöl rendezett virágoskert, hátul baromfiudvar.
– Felosztották egymás közt a piacot – mondja a polgármester. – Ezért nem látszik a harkányi uzsorásokon a vagyonosodás.
– Kik ők? – kérdezzük.
Óvatos a polgármester:
– Akad köztük segélyes is. De bizonyítani nem tudjuk, hogy azért szedik el másoktól is a segélyt, mert azok tartoznak.
Szóra bírni csak azt lehet, aki elmenekült már a faluból. Miskolci albérletben találjuk meg az egyik családot.
Cigaretta- és sörszag terjeng a másfél szobás panellakásban. Két dzseki közt elhasználódott csíkos frottír fürdőköpeny lóg az előszobafalon. A nagyszobában szocreál szekrénysor. Két heverő egymásnak tolva. Ez lett a taktaharkányi kertes családi házból.
Öten élnek itt: három gyerek és a szülők.
– Nem gondoltam én soha, hogy eladom a házunkat. De nem maradt más választásom – mondja a családfő. – Veszélyes ember az uzsorás. Még csak az kéne, hogy megtudja, hol lakom, meg beszéltem a sajtónak!
Kéri: ne írjuk le a nevét.
A férfi – nevezzük Balogh Zoltánnak – kálváriája három éve kezdődött. Amikor fel akarta újítani a házukat. Egyedüli kereső volt a családban. A feleségét évekkel azelőtt leépítették. Spórolt pénzük nem volt.
– Nőttek a gyerekek, külön szobát akartam mindegyiknek. A konyhába meg boltívet. El is képzeltem: egy hónapig nem dolgozom, megcsinálok mindent magam. Hisz kőműves az egyik szakmám – eleveníti fel álmait a családfő.
Balogh jelzáloghitelből tervezte a felújítást. Hogy az értékbecslőt kifizesse, az egyik falubeli uzsorástól kért kölcsön.
– Tudtam én, hogy egy hónap múlva a kétszeresét kell megadni. Úgy voltam vele: a banki hitelből futja majd.
Ám a pénzintézet elutasította kérelmét. Hónapról hónapra duplázódott a tartozás.
– Egy karácsonyra hazavittem a többheti munkámból 180 ezret. 150 ezret az uzsorásnak adtam – legyint keserűen.
Mondja: az ötvenezres uzsorakölcsönre apránként nyolcszázezret fizetett vissza. De még másfél milliót követelnének rajta.
Rendőrséghez nem fordult.
– Megfenyegettek: kárt tesznek a gyerekekben. Hát micsoda világ lett ez! Ha mindent elmesélnék, hogy mit csinálnak az uzsorások Harkányban, betelne az újság.
– Előfordult: amikor már valaki nagyon nem bírta a kamatos pénz viszszafizetését, panaszkodott a hivatalban. Hiába győzködtük, menjünk a rendőrségre. Nem akart – mondja a polgármester.
A kölcsönkérők inkább a végletekig tűrik a sanyargatást.
Rendőrtől halljuk: egy negyven év körüli családos fiatalember lakására jelzálogkölcsönt akartak tetetni az uzsorások. El is indították a hitelkérelmet, ennek költségéből lett uzsora. A család megkapta a banki kölcsönt, amit az uzsorás azonnal lenyúlt. Mivel még mindig követelőzött és fenyegetőzött, a férfi neki adta minden pénzét. A törlesztőrészletekre már nem futotta. Mindene odalett. Végül a vonat alá ugrott.
– Akik uzsorakölcsönt kérnek, tisztában vannak azzal, hogy adósok. De azt csak kevesen érzékelik, hogy az egykor kért tíz-húszezer forint hónapok múltán már köszönő viszonyban sincs az eredeti követeléssel – mondja Dudás Péter, a Borsod megyei rendőrkapitányság alezredese. – Az egyik család akkor kereste meg a rendőrséget, amikor a családfőnek azt mondták: kiverik állapotos élettársából a gyereket.
Nekik köszönhetők a taktaközi letartóztatások. Dudás az akció titkaiba is beavat:
– A panaszos és az uzsorás találkozására szervezett rá a rendőrség, hogy bizonyítani tudjuk: azért jöttek össze, mert az egyik erőszakkal akarja elvenni a másiktól a pénzt.
Az uzsora ugyanis önmagában nem bűncselekmény.
Az egyik kamatozót húszmilliós Mercedesből rángatta ki a kommandóscsapat.
– Állítólag papíron anynyi a jövedelme, hogy a gázra kedvezménye volt – mondja Dudás. Aztán az elfogás körülményeiről beszél. – Majdnem kétszázan csődültek oda, védték volna a férfit.
Hiába. Ahogy előzetesbe került, családtagjai átvették a stafétabotot.
– Őket is elfogtuk. Életveszélyesen megfenyegették az adósaikat. Nincs megélhetési bűnöző – szögezi le Dudás. – Aki nem dolgozik, azt eltartja az állam. Hogy mégis futja neki kölcsönökre? Egy részük több lábon áll. Van, aki színesfémmel kereskedik. Az uzsorázást pár ezer forinttal kezdi.
Dudás Péter a jövő évi uzsoranaptárral
Dudás Péter a jövő évi uzsoranaptárral
Az alezredes egy 2009-es naptárat mutat. Része bűnmegelőzési programjuknak.
– Tíz rajzban ábrázoljuk az uzsorakölcsönt kérők sorsát: a kezdeti „dőzsöléstől” a zaklatásokon át a nincstelenné válásig.
Szerinte akik a hitelt felveszik, iskolázatlanok, funkcionális analfabéták. A pénzt sem tudják beosztani. Esélyük nincs a munkára. A kölcsönt játékgépbe dobálják, vagy cigarettára, alkoholra költik. Nem jut már pénz váratlan dologra, például az éves villanyszámlára. Őket akarják felvilágosítani: ha így élnek, olyan adósságspirálba keverednek, amiből nem tudnak szabadulni.
A Borsod megyei rendőrség községházakban, orvosi rendelőkben, közösségi tereken akarja kitenni a plakátszerű naptárakat.
Vajon elrettent-e?
– A letartóztatások miatt jobban félnek az emberek, ezért nem beszélnek a sajtónak – indokolja a kamatozás tagadását egy taktaszadai férfi. – Attól tartanak, ha ismét rászorulnak a kölcsönre, nem lesz, aki ad nekik.
Mindegy, ki segíti ki őket, ha hó közepén elfogy a segély.
Tavaly 87, az idei év első felében már 102 büntetőeljárás indult uzsorával összefüggő bűncselekmények miatt – állítja az ORFK bűnügyi osztályának kiemelt főnyomozója, Holánszky Kálmán. A „legfertőzöttebb” Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol 2007-ben 26, ez év első felében 19 eset lett ismertté.
– Az uzsoráskodás akkor válik bűncselekménnyé, ha a kölcsönadó zsarolással, önbíráskodással, testi sértéssel vagy a személyi szabadság megsértésével hajtja be az adósságot. Általában jó felépítésű fogdmegekkel szedetik be kintlévőségeiket. A fenyegetés legtöbbször eredményre vezet. Ha mégsem, az adóson testi erőszakot követnek el – mondja Holánszky.
Szerinte a sértettek csak akkor fordulnak a hatósághoz, ha megfenyegetik őket. Gyakori: a bejelentésre a rendőrség a gyanús személyt őrizetbe veszi, ám ilyenkor rokonai arra kényszerítik a feljelentőt, hogy változtassa meg a vallomását. 50-100 százalékos havi kamatra adnak kölcsön az uzsorások. Végül jelzálogot jegyeztetnek be az adós házára, vagy fiktív adásvételi szerződést íratnak alá vele.
Hová megy, akinek nem maradt semmije?
'Kiverjük a nőből a gyereket!' - Az uzsorások szorításából nincs kiút
A héten kerül a parlament elé a törvényjavaslat, amely szerint büntethető lesz az uzsoratevékenység. Sokak szerint ideje, hiszen egyre több a Molotov-koktélos támadás. Némelyekre uzsoraadósság miatt hajították a benzines palackot. Akik a hitelt kérik, nem számolnak azzal, hogy a „kamatozók” szorításából aligha van kiút. Miattuk sokan lettek földönfutók, mások öngyilkosok a Taktaközben. A környéken FARKAS TÍMEA járt.
Riskó Gáspár felvételei
Taktaharkányban hétköznap, munkaidőben az utcák csendesek, a kocsmák üresek. Déltájt az orvosi rendelő is kiürül. Semmi nem utal arra, hogy a négyezer fős községben baj volna.
Varga László polgármester mégis háborog.
– Van olyan alsó tagozatos gyerek, aki azt válaszolta a „mi szeretnél lenni?” kérdésre: kamatozó. Döbbenetes, nem? Nem kovács, nem ács, hanem kamatozó!
Szakma lett az uzsora.
A polgármester nem érti, miért lassúak a törvényalkotók. Ő a „szerencsi tizennyolcak” egyike. Májusban hozták nyilvánosságra panaszaikat. Leírták: az uzsorázás következményei nagyon is beláthatók.
– Úgy megerősödtek errefelé az uzsorások, hogy mindenféle jogi szolgáltatást meg tudnak venni – folytatja.
A kezdeti tíz–ötvenezer forint havi százszázalékos kamatos kamatra néhány hónap alatt eléri az egymilliót. Mivel az adós nem tudja megfizetni, adásvételi szerződéssel elveszik a házát.
– Vajon hova megy, akinek nem maradt semmije? – kérdi szomorúan Varga.
Errefelé több ház cserélt már így gazdát.
– Hiába kérdezzük a régi tulajdonosokat. Tagadják, hogy az uzsorásoknak adták volna át otthonukat – mondja a polgármester.
Jellegtelen kockaház előtt parkolunk. Épphogy kiszállunk az autóból, egy asszony kiabál ki a verandáról:
– Én nem nyilatkozom, nem tudok semmit, írástudatlan vagyok.
Lehet. De egy negyvenes helybeli asszony szerint számolni azért tud. Hiszen uzsorás.
Nehezen hisszük el: a portáján semmi extra. Elöl rendezett virágoskert, hátul baromfiudvar.
– Felosztották egymás közt a piacot – mondja a polgármester. – Ezért nem látszik a harkányi uzsorásokon a vagyonosodás.
– Kik ők? – kérdezzük.
Óvatos a polgármester:
– Akad köztük segélyes is. De bizonyítani nem tudjuk, hogy azért szedik el másoktól is a segélyt, mert azok tartoznak.
Szóra bírni csak azt lehet, aki elmenekült már a faluból. Miskolci albérletben találjuk meg az egyik családot.
Rendőrségi videofelvétel egy uzsorás elfogásáról
Rendőrségi videofelvétel egy uzsorás elfogásáról
Cigaretta- és sörszag terjeng a másfél szobás panellakásban. Két dzseki közt elhasználódott csíkos frottír fürdőköpeny lóg az előszobafalon. A nagyszobában szocreál szekrénysor. Két heverő egymásnak tolva. Ez lett a taktaharkányi kertes családi házból.
Öten élnek itt: három gyerek és a szülők.
– Nem gondoltam én soha, hogy eladom a házunkat. De nem maradt más választásom – mondja a családfő. – Veszélyes ember az uzsorás. Még csak az kéne, hogy megtudja, hol lakom, meg beszéltem a sajtónak!
Kéri: ne írjuk le a nevét.
A férfi – nevezzük Balogh Zoltánnak – kálváriája három éve kezdődött. Amikor fel akarta újítani a házukat. Egyedüli kereső volt a családban. A feleségét évekkel azelőtt leépítették. Spórolt pénzük nem volt.
– Nőttek a gyerekek, külön szobát akartam mindegyiknek. A konyhába meg boltívet. El is képzeltem: egy hónapig nem dolgozom, megcsinálok mindent magam. Hisz kőműves az egyik szakmám – eleveníti fel álmait a családfő.
Balogh jelzáloghitelből tervezte a felújítást. Hogy az értékbecslőt kifizesse, az egyik falubeli uzsorástól kért kölcsön.
– Tudtam én, hogy egy hónap múlva a kétszeresét kell megadni. Úgy voltam vele: a banki hitelből futja majd.
Ám a pénzintézet elutasította kérelmét. Hónapról hónapra duplázódott a tartozás.
– Egy karácsonyra hazavittem a többheti munkámból 180 ezret. 150 ezret az uzsorásnak adtam – legyint keserűen.
Kérem, ne írják le a nevemet...
Kérem, ne írják le a nevemet...
Mondja: az ötvenezres uzsorakölcsönre apránként nyolcszázezret fizetett vissza. De még másfél milliót követelnének rajta.
Rendőrséghez nem fordult.
– Megfenyegettek: kárt tesznek a gyerekekben. Hát micsoda világ lett ez! Ha mindent elmesélnék, hogy mit csinálnak az uzsorások Harkányban, betelne az újság.
– Előfordult: amikor már valaki nagyon nem bírta a kamatos pénz viszszafizetését, panaszkodott a hivatalban. Hiába győzködtük, menjünk a rendőrségre. Nem akart – mondja a polgármester.
A kölcsönkérők inkább a végletekig tűrik a sanyargatást.
Rendőrtől halljuk: egy negyven év körüli családos fiatalember lakására jelzálogkölcsönt akartak tetetni az uzsorások. El is indították a hitelkérelmet, ennek költségéből lett uzsora. A család megkapta a banki kölcsönt, amit az uzsorás azonnal lenyúlt. Mivel még mindig követelőzött és fenyegetőzött, a férfi neki adta minden pénzét. A törlesztőrészletekre már nem futotta. Mindene odalett. Végül a vonat alá ugrott.
– Akik uzsorakölcsönt kérnek, tisztában vannak azzal, hogy adósok. De azt csak kevesen érzékelik, hogy az egykor kért tíz-húszezer forint hónapok múltán már köszönő viszonyban sincs az eredeti követeléssel – mondja Dudás Péter, a Borsod megyei rendőrkapitányság alezredese. – Az egyik család akkor kereste meg a rendőrséget, amikor a családfőnek azt mondták: kiverik állapotos élettársából a gyereket.
Nekik köszönhetők a taktaközi letartóztatások. Dudás az akció titkaiba is beavat:
– A panaszos és az uzsorás találkozására szervezett rá a rendőrség, hogy bizonyítani tudjuk: azért jöttek össze, mert az egyik erőszakkal akarja elvenni a másiktól a pénzt.
Az uzsora ugyanis önmagában nem bűncselekmény.
Az egyik kamatozót húszmilliós Mercedesből rángatta ki a kommandóscsapat.
– Állítólag papíron anynyi a jövedelme, hogy a gázra kedvezménye volt – mondja Dudás. Aztán az elfogás körülményeiről beszél. – Majdnem kétszázan csődültek oda, védték volna a férfit.
Hiába. Ahogy előzetesbe került, családtagjai átvették a stafétabotot.
– Őket is elfogtuk. Életveszélyesen megfenyegették az adósaikat. Nincs megélhetési bűnöző – szögezi le Dudás. – Aki nem dolgozik, azt eltartja az állam. Hogy mégis futja neki kölcsönökre? Egy részük több lábon áll. Van, aki színesfémmel kereskedik. Az uzsorázást pár ezer forinttal kezdi.
Az alezredes egy 2009-es naptárat mutat. Része bűnmegelőzési programjuknak.
– Tíz rajzban ábrázoljuk az uzsorakölcsönt kérők sorsát: a kezdeti „dőzsöléstől” a zaklatásokon át a nincstelenné válásig.
Szerinte akik a hitelt felveszik, iskolázatlanok, funkcionális analfabéták. A pénzt sem tudják beosztani. Esélyük nincs a munkára. A kölcsönt játékgépbe dobálják, vagy cigarettára, alkoholra költik. Nem jut már pénz váratlan dologra, például az éves villanyszámlára. Őket akarják felvilágosítani: ha így élnek, olyan adósságspirálba keverednek, amiből nem tudnak szabadulni.
A Borsod megyei rendőrség községházakban, orvosi rendelőkben, közösségi tereken akarja kitenni a plakátszerű naptárakat.
Vajon elrettent-e?
– A letartóztatások miatt jobban félnek az emberek, ezért nem beszélnek a sajtónak – indokolja a kamatozás tagadását egy taktaszadai férfi. – Attól tartanak, ha ismét rászorulnak a kölcsönre, nem lesz, aki ad nekik.
Mindegy, ki segíti ki őket, ha hó közepén elfogy a segély.
Tavaly 87, az idei év első felében már 102 büntetőeljárás indult uzsorával összefüggő bűncselekmények miatt – állítja az ORFK bűnügyi osztályának kiemelt főnyomozója, Holánszky Kálmán. A „legfertőzöttebb” Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol 2007-ben 26, ez év első felében 19 eset lett ismertté.
– Az uzsoráskodás akkor válik bűncselekménnyé, ha a kölcsönadó zsarolással, önbíráskodással, testi sértéssel vagy a személyi szabadság megsértésével hajtja be az adósságot. Általában jó felépítésű fogdmegekkel szedetik be kintlévőségeiket. A fenyegetés legtöbbször eredményre vezet. Ha mégsem, az adóson testi erőszakot követnek el – mondja Holánszky.
Szerinte a sértettek csak akkor fordulnak a hatósághoz, ha megfenyegetik őket. Gyakori: a bejelentésre a rendőrség a gyanús személyt őrizetbe veszi, ám ilyenkor rokonai arra kényszerítik a feljelentőt, hogy változtassa meg a vallomását. 50-100 százalékos havi kamatra adnak kölcsön az uzsorások. Végül jelzálogot jegyeztetnek be az adós házára, vagy fiktív adásvételi szerződést íratnak alá vele.
