Alább olvasható a verdikt, előbb pedig egy másik Vágó-bejegyzés, amely magyarázatot ad az elbírálás eredményére. Próbálna meg olyan ismert magyar állampolgár tenni efféle kijelentéseket, aki nem tartozik a túlélők igencsak népes táborába...

“Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.”

A Tett és Védelem Alapítvány folyamatosan monitorozza a közbeszédet, ezen belül is a közösségi médiában folytatott nyilvános vitákban megjelenő gyűlöletbeszédet. Munkánk során már decemberben észleltük Vágó István megnyilatkozását, melyet egy nyilvános bejegyzésben tett, és szakértőink megvizsgálták, hogy ez mennyiben tartozhat a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába, illetve ütközhet-e bármely gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényes tilalomba.

Az EBESZ által ajánlott módszertan szerint végzett elemzés alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az említett bejegyzés ugyan nem meríti ki a közösség elleni uszítás törvényes tilalmát, de sérti a jóízlést, a kulturált társalgás íratlan szabályait, és a szabad vallásgyakorlás jogával élő magyar állampolgárokat, ám társadalmi veszélyessége nem éri el a pönalizálás határát.

Ugyanakkor érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a Facebook-on önmagát nyugdíjas vegyészmérnökként meghatározó Vágó István magánvéleményének egészen más miatt van mégis súlya.

Egyrészt Vágó István egykori kvízmester sok évtizedes közszereplése, politikai szerepvállalása egy, az országos választásokon induló parlamenti párt vezetésében egészen más súlyt ad szavainak, mint egy kocsmai társalgást folytató vegyészé. Szavaival azt üzeni a magyar választópolgárok felé, hogy az ateista hitvallás legitimálja a hívő emberek megalázását, kirekesztését.

Ebből következően, ha ilyen nézetekkel azonosuló politika érvényesülne, akkor jogosan merülhetne fel, hogy a vallásos öltözködést esetleg a köznyugalom megzavarására irányuló cselekménynek minősítik, és akár be is tiltják.

Miután Vágó István nyilatkozatát a Magyar Hírlap közzétette, az ATV telefonon személyesen is megkereste a DK vezetőt, hogy igaz-e a hír, és ha igen, fenntartja-e a nyilatkozatát. Vágó megerősítette, hogy igaz, fenntartja, és azzal egészítette ki, hogy szerinte nincs antiszemita felhangja a bejegyzésének, mert ateista, nem hisz Istenben, és nem mondhat mást, mint ha valaki, aki ennyire látványosan hisz Istenben, azzal neki „nagyon sok dolga nincsen”, mert az élet alapvető kérdéseiről sem fognak tudni diskurálni. Már csak azért sem, mert szombaton is szeret autózni, és szívesen fogyaszt disznóhúst is, „amit amazok nem néznek jó szemmel”.

Mindezeken túl a dolognak van egy sokkal szomorúbb, közösségre vonatkoztatott aspektusa. Érdemes ugyanis mindannyiunknak elgondolkodni azon, hogy társadalmi hatását tekintve milyen üzenete van az antiszemitizmus elleni küzdelem szempontjából annak, ha a zsidó közösség tagjai – még valódi antiszemita toposzokra emlékeztető szóhasználattól sem visszariadva – nagy nyilvánosság előtt gyűlölködnek egymás ellen? Más oldalról megközelítve, mennyire lehet hiteles a „másság” és a „sokszínűség” elfogadására, valamint a kisebbségekkel szembeni toleranciára való társadalmi törekvés, ha a közösség egyes vezetői előbb tartják elfogadhatónak egy a zsidók Dunába lövésére bíztató kijelentésétől elhatárolódni képtelen politikai párt pálfordulását, mint a saját közösségükön belüli nézeteltéréseket? Mennyiben közvetíti az elfogadás üzenetét az, ha nagy nyilvánosság előtt a másikra “udvari zsidó”, vagy “korrupt”!!! jelzőt ragasztunk?

Továbbra is megszívlelendő az a sokat mondó kedves jiddis mondás: Mesüge mesüge aber a bisschel széchel darf men fahrt haben („hülyeség, hülyeség, de azért egy kis józan ész soha nem árt”).

Titkár

Tett és Védelem Alapítvány

(tev.hu)