A határozatot 13-0 arányban fogadták el, Kína és Oroszország tartózkodott a szavazástól. Mike Waltz, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a Tanács ülésén elmondta, hogy a határozat „új irányt jelöl ki a Közel-Keleten az izraeliek és palesztinok, valamint a régió összes népe számára”.

A független Palesztinára való utalások bekerülése volt az ár, amelyet az Egyesült Államoknak fizetnie kellett az arab és iszlám világ támogatásáért: várhatóan békefenntartókat biztosítanak a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISF) számára.

A palesztin államiságra való utalás kiegészítése volt az eredeti amerikai tervezetnek, amely nem említette azt. A megfogalmazás azonban feltételes, mindössze annyit ígér: miután a Palesztin Hatóság megújítja magát és Gáza újjáépítése elkezdődik, „akkor végre megteremtődhetnek a feltételek a palesztin önrendelkezés és államiság hiteles útjához”.

Az országok képviselői a szavazás utáni felszólalásaikban kijelentették, hogy hajlandók elfogadni a kompromisszumot a jelenlegi fegyverszünet meghosszabbítása, valamint a 2,2 millió gázai palesztin élelmiszerrel való ellátását és védelmét szolgáló azonnali intézkedések érdekében.

A szavazás előestéjén azonban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök megismételte, hogy kormánya határozottan elutasítja egy palesztin állam létrehozását, ezáltal kérdésessé téve, hogy Izrael valóban engedélyezi-e az ENSZ által támogatott javaslatok végrehajtását.

A szavazást követően a Hamász elutasította azt, amit „nemzetközi gyámkodási mechanizmusnak” nevezett, és hangsúlyozta, hogy nem hajlandó leszerelni.

Bár Netanjahu vonakodva beleegyezett a határozat megfogalmazásába – a Washingtonnal folytatott megbeszélések alatt –, később visszakozott, mert kormánykoalíciójának szélsőjobboldali szárnya felháborodva reagált. Vasárnap a miniszterelnök kijelentette: „elutasító álláspontunk egy palesztin állammal szemben nem változott”.

A béketerv támogatói szerint az intézkedés azonnali feloldását eredményezheti a gázai segélyszállítmányokra vonatkozó fennmaradó korlátozásoknak. Továbbá létrehozna egy nemzetközi stabilizációs erőt, amely betöltené az izraeli katonai kivonulás után keletkező vákuumot, és lépéseket tenne az újjáépítés és a „palesztin önrendelkezés és államiság lehetséges útja” felé.

A határozat ritka példája az ENSZ összehangolt cselekvésének Gáza ügyében, miután két éven át diplomáciai patthelyzet uralkodott, és legalább 71 000 palesztin vesztette életét. Donald Trump közösségi oldalán „valóban történelmi jelentőségű pillanatként” ünnepelte a szavazást. Hozzátette, „a tanács tagjait és sok más izgalmas bejelentést a következő hetekben fog nyilvánosságra hozni”.

A Hezbollah főtitkára, Naím Kászim hétfői televíziós megszólalásában világossá tette: senki sem fogja elfogadni, hogy Izrael tetszése szerint beavatkozzon Libanon ügyeibe.

Az elmúlt napokban már többször is azzal vádolta Izraelt, hogy napi szinten sérti meg a fegyverszünetet Dél-Libanonra mért csapásokkal, amivel kapcsolatban úgy fogalmazott: „mindennek van határa ”.

Ez a kijelentés jól illeszkedik Kászim korábbi megnyilvánulásaihoz, amelyekben következetesen elutasította a Hezbollah leszerelését, egyben hangsúlyozta, hogy a csoport fegyverei az „önvédelemhez szükségesek”.

Kászim az elmúlt időszakban egyre gyakrabban teszi világossá, hogy amennyiben Izrael nem mérsékli dél-libanoni légitámadásait, akkor a Hezbollah semmiféle engedményre nem lesz hajlandó. Sőt, a szervezet kész arra, hogy adott esetben politikai, s ha szükséges, akkor katonai eszközökkel is egyértelmű választ adjon a nyomásgyakorlásra.

A szervezet vezetője a korábbi Hezbollah-szóvivő, Mohammed Afíf halálának első évfordulóján mondott beszédében kritizálta a bejrúti kormányt, mondván, az túl sok engedményt tett más politikai szereplőknek, különösen a déli-libanoni területekkel kapcsolatban. Hozzátette, a nemzeti érdekhez az is hozzátartozik, hogy nemet mondjanak az idegen befolyásra, és összefogjanak a függetlenség megőrzése érdekében. Arra is figyelmeztetett, hogy, ha a vezetők folytatják az „árulást” és az engedményeket, az ország pusztulása mindenkit érinteni fog.

Ezek a mondatok egyszerre szóltak Izraelnek és a libanoni kormánynak, és Kászim arra emlékeztette a libanoni politikai elitet, hogy a Hezbollah továbbra is egy olyan meghatározó hatalmi tényező, amely nélkül az ország jövőjének alakítása aligha képzelhető el.

A nemzetközi közösség számára mindez további kérdéseket vet fel. Ha konkrétan a Hezbollah fegyverletételének kérdését nézzük meg, akkor kijelenthető, hogy annak elmaradása nem egyszerű biztonságpolitikai szempont, mivel a katonai erő politikai tőkét, tárgyalási pozíciót és regionális beágyazottságot is biztosít a szervezet számára. Naím Kászim számos megszólalása megerősíti, hogy a Hezbollah nem akar lemondani ezekről az erőforrásokról, és hosszú távon is fenn kívánja tartani jelenlegi hatalmi pozícióját.

Hasonló jeleket látni a gázai övezetben is: a lefejezettnek hitt Hamász a szeptember vége óta érvényben lévő tűzszünet kezdete óta magára talált a térségben. Fegyveresei megjelentek az utcákon, adót szed ismét, és a köztiszviselőinek elkezdte elmaradt bérük folyósítását.