Semmi meglepő nincs abban, hogy a nyakunkon élősködő, korrupt, hazánkat idegenek kezére játszó politikai osztály dicsőíti Horn Gyulát. A pufajkás egykori kormányfő ugyanis a bűnöző politikai elit egyik legfőbb embereszményét testesíti meg: a gátlástalan, elvtelen karrieristáét, aki mindig a hatalmon lévőkhöz igazodik, és az előbbre jutása érdekében bármiféle gazemberségre képes.
 |
Mert nézzük csak meg az életút legfontosabb állomásait. Az 50-es évek elején a Szovjetunióban tanul, amely akkoriban az előrejutás egyik fontos feltétele volt. Vélhetően már ekkor hithű kommunistának nevezte magát. Amikor azonban a forradalom kitört, saját bevallása szerint beállt nemzetőrnek. Ha a felkelők győznek, akkor Horn Gyula egészen bizonyosan az új rendszer lelkes híve lett volna. Azonban a forradalom elbukott, ezért ő a magyar nép ellen fellépő karhatalmistákhoz csatlakozott. Ezen kívül az eljövendő karrier reményében már 1956-ban belépett az MSZMP-be.
Számításai beváltak, ugyanis szép lassan haladt előre a ranglétrán. Egészen a 80-as évek közepéig semmiféle jelét nem adta annak, hogy ő reformkommunista eszményeket táplálna. Amikor azonban Moszkva felől új szelek kezdtek fújdogálni, Horn Gyula egyszeriben csak felfedezte magában a reformkommunistát. Azonban valamiért itt sem volt megállás, mivel „hősünk” éppen 1990 táján döbbent rá arra, hogy még csak nem is reformkommunista, hanem szociáldemokrata. Erről eddig senki sem tudott a környezetében. Talán ő maga sem. Az újabb köpönyegváltás nyomán egyszeriben az MSZP nevű, bűnözőkből és elvtelen karrieristákból álló, magát „szociáldemokratának” maszkírozó képződmény egyik vezető politikusaként tűnt föl.
1989-1990 táján egy másik meglepő fordulat is történt: a kommunista Magyarország külpolitikájának alakításában fontos szerepet betöltő Horn Gyula éppen ekkoriban fedezte fel magában, hogy valójában sem a Varsói Szerződést, sem pedig a Szovjetuniót nem kedveli. Ehelyett hirtelen rájött, hogy a NATO egyáltalán nem az „imperialista körök” agresszív, háborúra készülődő katonai szervezete. Ő volt az egyik első magyarországi politikus, aki javasolta: lépjünk be a NATO-ba. Újabb döbbenetes egybeesés folytán pont 1989-90-ben ébredt rá arra is, hogy a kapitalizmus valójában egy jó rendszer, amely egyáltalán nem rothad, és az „euroatlanti integráció” sem a gaz kapitalisták gonosz trükkje, amivel alá akarják ásni a kommunizmus csodálatos rendszerét.
Amikor pedig 1994-ben pártja megnyerte a választásokat, újabb, korábban rejtett vonást fedezett fel magában: a liberálist, sőt a neoliberálist. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag éppen ekkoriban értette meg, hogy noha 1990 táján szociáldemokratának jelentette ki magát, de ezzel egyidejűleg gazdasági téren feltétlenül liberálisnak kell lennie. Sőt, szociáldemokrácia ide, szociáldemokrácia oda, az ellen sem volt kifogása, hogy kormányában az oktatási tárcát a szélsőliberális SZDSZ kezére juttassa. Horn Gyula a „nemzetközi pénzügyi körök” minden egyes kívánságát ugyanolyan készségesen teljesítette, mint ahogyan 1990 előtt végrehajtotta a Moszkvából érkező utasításokat. Vajon amikor 1995 márciusában áldását adta a milliókat megnyomorító Bokros-csomagra, akkor is a „kisember” sorsa iránti aggódás vezérelte?
 |
Horn Gyula mindenféle fenntartás nélkül kiszolgálta a hazánkat csatlósként kezelő kommunista birodalmat, majd amikor az impériumváltás bekövetkezett, a magyar nép új urainak a szolgálatába állt. Kétszer követett el tehát hazaárulást azért, hogy ő maga továbbra is a hatalom csúcsain tündökölhessen. Elképzelni sem tudok ennél aljasabb magatartást. Ez a fajta gazemberség lenne a feltétele annak, hogy valakiből „európai formátumú államférfi” legyen? Horn Gyula kétségkívül körmönfont és ravasz, ugyanakkor hiányos műveltségű politikus volt, aki egész életében a hazánk felett uralmat gyakorló politikai-gazdasági erőközpontok elvárásaihoz igazodott. A „kisember” szerepét sem azért játszotta, mert különösképpen szívén viselte volna a szegények és az egyszerű emberek sorsát. Kizárólag a saját sorsa és előmenetele érdekelte. Ezért ünneplik most a hozzá hasonló karrieristák, hazaárulók és tolvajok.
Hogy milyen borzasztó erkölcsi mélységekbe zuhant a mai Magyarország, sőt egész Európa, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy ez a hazáját, népét cserben hagyó, egész életében a hatalmasokhoz és erősekhez dörgölőző, tanulatlan figura „nagy formátumú politikus”, „európai államférfi”, „hős” és „példakép” lehet. Horn Gyula dicsőítése azt üzeni hazánk és Európa polgárainak, hogy nem kell túlságosan sokat tanulni és gondolkodni, az igazság, a haza érdekei és az elvek egyáltalán nem számítanak, ezzel szemben mindig és minden körülmények között, bármilyen áron, a hatalmon lévők elvárásaihoz kell igazodni.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
