Meglehetősen különös politikai elemzés látott napvilágot a XXI. Század Intézet háza tájáról. Persze mindent, ami politikai előrejelzés, jóslás, elemzés stb., fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a választók gondolatait nem lehet lemodellezni, ennek ellenére azért érdemes rájuk egy-két percet szánni. Segítségükkel remek képet kapunk arról, melyik politikai formáció éppen mit gondol a pillanatnyi helyzetről, mik a jövőbeli tervei, hogyan fog taktikázni. Ehhez persze elengedhetetlen tudnunk, melyik kutatóintézet melyik párthoz tartozik (függetlenség itt sem létezik, ugyebár), de ez korántsem lehetetlen feladat, hiszen ha másként nem, az elemzésekből úgyis kitűnik. Példának okáért a Mi Hazánk Mozgalmat mindkét nagy pólus előszeretettel aláméri pártpreferencia-választáskor, pedig jó eséllyel 5 százalék körül mozog a jobboldali radikális párt.
 |
Ha nem mérésről van szó, akkor a Mi Hazánkkal kapcsolatos taktika – szintén jellemző a balliberálisokra és a kormánypártokra egyaránt – a radikális párt elhallgatása. Mint tudjuk, a negatív reklám is reklám, hiszen ami negatívum valakinek, egy másik választónak lehet pozitívum is, így mi lehetne annál ravaszabb, ha inkább úgy viselkednénk, mintha nem is létezne? A fentebb említett tanulmány pontosan ezt csinálja, hiszen a következő következtetést vonja le: "Az Orbán Viktor által létrehozott nemzeti koalíció lefedi a hazai jobboldal egészét, így ott a kormánypártok mellett mára nem maradt politikai tér...”.
Nyilvánvaló, hogy más "eredményre" nem is juthattak, hiszen azt kell írniuk, amit a megrendelő mond (Kádár-rendszer újratöltve), igazuk alátámasztására pedig mi mást is hívhatnának segítségül állatorvosi lóként, mint a bukott Jobbikot (ilyenkor óhatatlanul eszébe ötlik az embernek, hogy vajon nem ezért lett-e szándékosan tönkretéve, hogy egyszer példának használhassák), akiknek Orbánék mellett "nem jutott már levegő a jobboldalon", ezért automatikusan átsoroltak a balliberálisokhoz. Feltűnő továbbá az is, hogy a Jobbik pálfordulása kapcsán ugyan megemlítik, hogy számos jobboldali radikális értelmiségi elhagyta a pártot, de azt már nem, hogy ők hol kötöttek végül ki.
Az egész "elemzés" (ha annak nevezhetjük), már-már zavarba ejtően magyarázza a Fidesz bizonyítványát, és pontosan azért akadnak kétségeink az igazával kapcsolatban, mert ennyire bizonygatni akarja a jobboldali egyeduralmukat. A bizonygatás oka többféle lehet, akár még az is benne van a pakliban, hogy a belső méréseik "aggasztó" Mi Hazánk előretörést sejtetnek, ezért szükséges a stabilizáció, annyi viszont bizonyos, hogy ezek az elemzések nem az elvakult Fidesz-szavazóknak íródnak, akik még akkor is rájuk szavaznának, ha Orbán Viktor bejelentené, hogy mától inkább kommunista lesz.
A Mi Hazánk Mozgalom levegőnek nézése, illetőleg a Fidesz negédes dicsérete mellett az írás foglalkozik a Fideszből kiábrándult értelmiségiekkel, valamint a baloldali pártokhoz fűződő viszonyukról is. Ebben nagyjából igazuk van, ezek a "kiábrándult értelmiségiek" valahogy mindig balliberális irányba tolonganak. Nyilván ennek legnagyobbrészt az az oka, hogy nem találták meg számításaikat a kormánypárton belül, esetleg a Fidesz már "túl jobboldali" nekik. Ezen személyek baloldalra orientálódása életszerű és szükségszerű, hiszen soha nem is voltak jobboldaliak. Radikális jobboldalon más a helyzet. Egy valódi jobboldali radikális eleve nem lép be a Fideszbe (vagy ha megteszi, legnagyobb valószínűség szerint önös érdekek mentén, tehát a "valódi" szó ebben az esetben is érvényét veszti), hiszen tisztában van annak visszásságaival, így szükségszerűen "kiábrándulni" sem tud miből, a "túl jobboldali" fogalom pedig egész egyszerűen értelmezhetetlen a Fidesz-KDNP esetében.
Az "elemzés" nem kertel, a '22-s választások közeledtével "döntés elé állítja" az "önmagukat jobboldaliként definiáló, de kormánykritikus elemeket". Vagy hozzácsapódnak a baloldalhoz, vagy maradnak az általuk vizionált "politikai senki földjén". Legjobban dédelgetett álmuk nyilván az, hogy mindenki csatlakozik Gyurcsányékhoz, hiszen akkor "no látod, megmondtam" stílusban lehetne ujjal mutogatni, nyilván ezért is alkalmazzák egyfajta megfélemlítés gyanánt a "politikai senki földje" kifejezést. Magyarra lefordítva "aki jobboldali, az a Fideszre szavaz", aki pedig nem így tesz, az vagy balliberális, vagy kirekesztett elemként fog kóborolni a "senki földjén".
Narancsos szemellenzőnk levétele után most lássuk, mi az igazság. A Fidesz, noha megpróbálja kisajátítani a jobboldalt, a párt még csak nem is nevezhető egyértelműen jobboldalinak, ennélfogva a politikai senki földje sem létezik azok számára, akik valóban ezen keretek között akarnak politizálni. Az általuk "kritikus értelmiségieknek" beállított alakok pedig soha nem is voltak jobboldaliak (lásd fentebb), így értelmét veszti az az állítás, hogy "balra tolódtak", hiszen valójában mindig is ott voltak.
Ilyetén nemhogy senki földje nincsen jobboldalon, de egy nagyon is kiaknázható és termékeny oázist találhatunk itt, melynek hasznosítását már megkezdte a Mi Hazánk Mozgalom. Az oázison kívül eső bipoláris politikai sivatag pedig mindig is arra törekedett, hogy a harmadik utat ellehetetlenítse, miközben mindenkivel megpróbálja elhitetni, hogy valójában ők a termő terület, közülük lehet csak választani. Ne higgyünk nekik!
Jobboldali radikális pártra mindig is szükség volt, szükség van, és szükség is lesz. Főleg ezekben a vészjósló időkben, amely a jelek szerint egész Európára nézve egyre csak rosszabb és rosszabb lesz, s amely idők hathatós, gyors és radikális megoldásokat követelnek majd a haldokló északi civilizáció számára.
Politikai oázisunk pedig akkor lesz a szó jó értelmében nyitott és fejlődőképes, ha rávilágítunk a kétpólusú politikai rendszer (amelyet a XXI. Század Intézet elemzése is feltűnően erőltet) hazugságaira, valamint nemzeti és szociális téren is képesek vagyunk megszólítani a választókat.
Itt jegyeznénk meg, hogy az egyre gyatrább választási részvételi arányok igencsak beszédesek arra nézve, mit gondolnak az emberek erről a kétpólusú bolhacirkuszról.
Ha van valami, amit MINDENÁRON el kell kerülni, akkor az pontosan az, hogy a kétpólusú rendszer végleg becsontosodjon. Ez ugyanis a politikai hiénák legféltettebb álma, ahol a két szekértábor (gyökereik természetesen összeérnek odalent a mélyben) nyugodtan vívhatja látszatharcát egy örökkévalóságon át, miközben valódi előrelépések soha nem történnek. Rajtunk múlik, hogy ne így legyen.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
