Ez a sorozat úgy fog bevonulni a magyar filmtörténetbe, mint a film, ami szinte mindenkinek tetszett. Ennek akár el is kezdhetnénk örülni, azonban amilyen jól hangzik, annyira hamis ez a kép.
Mivel a könyv, amiből az adaptáció készült, a jelenkor méltán legsikeresebb hazai regényfolyama, nagy várakozások előzték meg a bemutatót.
A jobboldalon már attól a ténytől mennybe mentek (joggal), hogy a kormány végre egy grandiózus filmsorozatot támogat a magyar történelem kétségkívül egyik legmeghatározóbb alakjáról és koráról. Bár elsőre nagy volt a felháborodás az epizódok eseményeit percenként megszakító vetkőzés és pornográf jelenetek miatt, úgy tűnik - leszámítva a mindig gyanakvó, megtörhetetlen, nyakas szittyamagyarokat -, a jobboldalon az embereket aztán egyre kevésbé zavarta a gyakori és oda nem illő nemiség vulgáris bemutatása, Zsigmond király züllött karaktere és nemtörődömsége, a nyegle beszédstílus, az állandó pornográfia és leszbikus jelenetek.
Ez a mi filmünk, és muszáj az egekbe emelni.
A ballliberálisok viszont azért örültek, mert a film lerántotta a magyar történelem arisztokráciáját a sárba. Persze hogy tetszik nekik, hogy a magyar nemesek nemtörődöm gazemberek, akik fekve hánynak csata előtt, vagy hogy Hunyadi megcsalja Szilágyi Erzsébetet. Hogy Csáky Borbála egy erkölcstelen szajha (ha Csáky-leszármazott lennék, ezt nem hagynám), hogy Dugovics Titusz helyett - akár létezett, akár nem - egy Jakub nevű cseh zsoldos dobja el az életét. Hiszen ők mindennek örülnek, ami a magyart gyalázza.
Előre dörzsölték a tenyerüket, látva a rendezői gárdát:
- Robert Dornhelm zsidó származású osztrák film- és televíziós rendező. Ő rendezte az Anna Frank: Az igaz története című televíziós minisorozatot, amelyért Emmy-díjra jelölték.
- Nagypál Orsi a Pride rendezvény előszónoka szokott lenni. 2021-ben comingoutolt, megvallva „másságát”. Nyitva című filmjében két nő, míg a Kaméleon-ban két férfi szerelme bontakozik ki.
- Lengyel Balázs, akinek a nevéhez köthető például a „Lajkó – cigány az űrben” című fekete vígjáték, tele jó meleg karakterekkel.
- Szász Attila üdítő kivétel az erősen woke-os kötődésű gárdában.
És ne felejtsük ki Ruttkay Zsófiát sem, aki egy évig producer lehetett, ezért hálából a díszbemutatón „FUCK NER” feliratú pólóban jelent meg.
Az lett volna a csoda, ha a fenti filmes „szakemberek” célja a magyarság felemelése lett volna, ami valójában az egyetlen értelme lehet egy ilyen történelmi filmnek. Ha egy fikarcnyit is megéreztek volna a könyvön átívelő hazaszeretetből, a magyarság évszázados heroikus küzdelmeiből, a hősiességből és önfeláldozásból. A magyar golgotából!
Ami keveset mégis muszáj volt megjeleníteni, azt az utolsó részben, Nándorfehérvár ostromába sűrítették. Azt hitték, elég az, ha szépek a ruhák, meg a lovak, és a legmodernebb effektek és akciójelenetek láthatóak. Pedig tudjuk, hogy ezek nem kellenek, ha a történet a szívbe beletalál.
Felmerül a kérdés: miért őket bízták meg egy ilyen korszakalkotó film rendezésével??
Úgy látszik, hogy a filmszakmát még nem sikerült megtisztítani...
Az eredeti regényből mindent, ami negatívan mutatja be a korabeli Magyarországot, hiánytalanul beleraktak a filmbe. Minden zavaró szexjelenetet, minden aljas jellemvonást, majd szépen kifelejtették a lényeget, a történelmi események megértésének fontosságát vagy Hunyadi János honszeretetét, ahogy mindenét odadobja az országért.
És most majd külföldön is ezt hirdetjük.
Sokan mondják, hogy prüdéria, ha az ember nem akarja látni a magyar királyok nemi életét, hiszen akkor is volt szex, ez az élet része volt. Nyilván az orrtúrás is az élet része volt, mégsem filmesítjük meg. Akik szerint a pornó kihagyhatatlan ma egy jó filmből, nem hiszem, hogy követelték a Gyűrűk urában, ahol Aragorn és a tünde királylány, Arwen szerelme egymásban elmerülő tekintetével többet mond minden ágyjelenetnél. Vagy a Rettenthetetlenben, ahol ugyan tudjuk, hogy William Wallace együtt hált a királynéval, de ennek szépségét elégnek éreztük a hajnali búcsúzással bemutatni.
Wass Albert regényeiben egy csók sem csattan el, mégis minden idők egyik legnépszerűbb magyar írója.
Kell, hogy legyen egy olyan erkölcsi minimum, hogy valaha élt valós személyeket, főleg, ha azok kiemelten megbecsült, tisztelt alakjai a magyar történelemnek, nem ábrázolunk méltánytalan, pornográf módon, megalázó, morálisan elfogadhatatlan szituációkban csak azért, mert azok is emberek voltak. Könnyű ezt belátni, csak gondoljon mindenki arra, szeretné-e, ha mondjuk száz év múlva őt magát, minden bizonyíték nélkül egy filmben úgy ábrázolnák, amint orálisan kielégít valakit, vagy összehányja magát.
Nem vitatom, hogy mindezeket leszámítva a megszokotthoz képest jobb minőségű mozi született, de ne hagyjuk, hogy a rengeteg pénz, a világszínvonalú technika miatt elfogadtassanak velünk történelmileg hiteltelen, erkölcsileg elfogadhatatlan képsorokat!
Az ősbűnt kétségkívül Bán Mór követte el, aki a fenti jeleneteket beleírta az egyébként remek és korszakalkotó könyvekbe. Nehéz dolga lehetett a forgatáson a sok alantas jelenet ellen ágálni, hiszen ő volt az, aki ezeket megírta.
És ennek a filmsorozatnak a rendezőgárdáját körültekintőbben kellett volna kiválasztani, merni kellett volna olyan elkötelezett vadmagyarokra bízni, akik nem tévesztették volna szem elől a célt.
Baj az, ha a mai magyar valóság jobb- és baloldali buborékjaiban lassan az ízlésünket is a politikai hovatartozásunk határozza meg, és emiatt elfelejtünk kritikát megfogalmazni, és mindent elfogadunk azoktól, akik mellé beálltunk.
Az Egri Csillagok, a Kárpáti Zoltán, a Vuk, a Macskafogó és a Fekete város hazájában ne elégedjünk meg elég jó filmekkel!
