 Kutyából nem lesz szalonna. D-209 ugyanúgy hódolt be Kádárnak, mint Nastasenak Erdély elcsatolásának „ünnepén”, 2002. december 1-jén. A jogállamiság is hasonló szinten állt a két időben. Erről szól a strasbourgi bíróság példaértékű ítélete |
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. július 17-i ítélete jogerős, vagyis alkalmazandó az összes Európai Unió-beli tagállam számára. Ezzel tudtommal példátlanul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság álláspontjával szemben is nyertem a Buktáné és Társai v. Magyarország-ügyben, mivel az AB is a bejelentettséget nélkülözhetetlennek vélte. Az ítéletből következik:
1.) Ha egy békés tüntetés folyamatos, akkor akár „végteleníthető”, időben nem korlátozható a részvevők ingadozó létszámától függetlenül. Ez volt a jogi helyzet 2006-ban a Kossuth téren is, ezért volt jogellenes a 2006 okt. 23-án történt feloszlatása.
2.) Ha be nem jelentett békés tüntetést feloszlatnak, akkor tüntetőktől a gyülekezéssel esetlegesen okozott kárért kártérítést követelni nem lehet.
3.) Békés tüntetés feloszlatásáért az oszlató hatóság kártérítéssel tartozik az egyes tüntetőknek.
 Gyurcsány Fegyenc lógni fog |
Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950-ben elfogadott Egyezményt (melyet 1993-ban egy törvény beiktatott a hazai jogrendbe) alkalmazta és értelmezte az Emberi Jogok Európai Bírósága. A strasbourgi bíróság két korábbi, szintén Magyarországra is kötelező ítéletével egybecsengő és azokkal együtt értelmezendő a mostani.
Ezelin v. Franciaország ítélete (1989): „A magánszemély az elszórtan előforduló, a tüntetésben résztvevő más személyek által elkövetett erőszak vagy más büntetendő cselekmények eredményeképpen sem szûnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad.”
Oya Ataman v. Törökország ítélete (2006): „Ha az Egyezmény 11. cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy ahol a tüntetők nem kezdenek erőszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt.”
Bukta és társai v. Magyarország ítélete (2006): „A bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció (spontán tüntetés) igazolható lehet, az ebből következő békés összejövetelt kizárólag a szükséges előzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevők bármilyen törvénysértő magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel. A Bíróság úgy találja, hogy a kérelmezők békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni.”
Ezek közvetlenül alkalmazandók az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” Az Alkotmánynak ez a rendelkezése mintegy maga engedi be (külön transzformáció, kihirdetés nélkül) a nemzetközi jog egy részét a magyar jogrendbe. Az Alkotmánybíróság szerint: „A 7. § (1) bek. azt mondja ki, hogy ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt maga az Alkotmány hajtotta végre. Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem az Alkotmány részei, hanem Magyarország által vállalt kötelezettségek. Ez azt is jelenti, hogy Magyarország az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs.”
A tüntetés-feloszlatás az oszlatástól számított 15 napon belül az oszlatás helye szerint illetékes megyei bíróságon támadható „közigazgatási határozat felülvizsgálata” iránti polgári perben felperesként: alperes az oszlató rendőri szerv. Ez javasolható mindenkinek, akinek békés tüntetését pusztán a bejelentettség hiányára hivatkozással oszlatták fel. (Ilyen per folyik a 2006. okt. 23-iki összes budapesti tüntetésfeloszlatás miatt!) A Rendőrségi törvény szerint a rendőri intézkedés során annak jogszerûsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerûtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Mivel a Római Egyezmény 11. cikke a spontán békés tüntetés feloszlatását nem teszi lehetővé, ezért erre hivatkozva felvethető az is, hogy az ilyen jogalapon feloszlatás alá kerülő tüntetés résztvevői jogszerûen tagadhatják meg a rendőri intézkedésnek való engedelmességet. Amennyiben emiatt velük szemben passzív engedetlenség miatt szabálysértési eljárás indul, akkor azzal lehet pl. védekezniük, hogy az Rtv. 19. § (1) bekezdése alapján jogszerûen tagadták meg az engedelmességet a nemzetközi egyezményt sértő intézkedéssel szemben.
A strasbourgi ítélet rendelkezését bárki ezirányú téves álláspontja ellenére Magyarországon is közvetlenül alkalmazni kell, tekintet nélkül a belső jogszabályok (Gyülekezési törvény és az annak végrehajtásáról szóló 15/1990. BM rendelet) ezzel ellentétes tartalmára, a magyar Alkotmány 7. § (1) bekezdése miatt. Ezen jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását az Alkotmánybíróságtól kérheti az Országgyûlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyûlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész. A Kormánynak az igazságügyi és rendészeti miniszternek gondoskodnia kell a Buktáné-ítéletnek megfelelő rendőrségi gyakorlat meghonosításáról, jogszabálymódosításról, kezdeményeznie kell a Gytv. hozzáigazítását az ítélethez. Mindezek azt jelentik, hogy ha a rendőrség az ítélettel ellentétes kormányutasítást kap, azt jogszerûen meg kell tagadja az alapvető emberi jogok védelmére és biztosítására vonatkozó alkotmányos kötelezettsége miatt. Mindez a Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) jogi-szakmai álláspontja is.
 |
Dr. Grespik László
ügyvéd
Nemzeti Jogvédő Alapítvány
(Cím, képek és aláírásaik: Kuruc.info)
