A tárgyalóteremben csak ügyvédeik jelentek meg. A Bayert képviselő ügyvéd, Lakatos Viktor kifejtette, a felperes közszereplő, és mint ilyen, köteles tűrni a kemény szavakba öntött véleményt. Hozzátette, a két kifogásolt kifejezés közül az egyik „már szállóigévé vált a magyar politikai közbeszédben”. A helyzetet ahhoz hasonlította, amikor egy focimeccsen a lelátón a szurkolók durván szidalmazzák az ellenfél játékosát, „aztán ha az a futballista a következő szezonban már a csapatukban játszik, akkor ő lesz az isten”.

Hogy az ilyesfajta kemény megnyilvánulások mennyire megszokottak, azt azzal kívánta alátámasztani Lakatos, hogy rámutatott, az internetes kommentek hangvétele is gyakorta hasonló, mégsem vonják felelősségre ezek íróit.

Ez az érv alperesi részről azért figyelemre méltó, mert Bayer Zsolt alig két évvel ezelőtt rendőrségi feljelentést tett amiatt, hogy az egyik portál cikkei alatt őt gyalázó hozzászólásokkal találkozott.

– Nem fér bele – foglalt állást röviden az ellenzéki politikus ügyvédje, Kummer Ákos, majd úgy folytatta, a per tárgyává tett blogbejegyzésben szerepel ügyfele lehülyézése is, de ezt nem peresítették, mert tudják, ezt egy közszereplőnek tűrnie kell. – A keresetlevélben idézett szavakat viszont nem – szögezte le, felidézve, hogy Toroczkai Lászlónak 350 ezer forintot kellett fizetnie, amiért a Facebookon „szennycsatorna-tölteléknek” nevezett valakit.

A bíróság jórészt osztotta a kereseti kérelemben foglalt meglátásokat, azonban a rövidebb kifejezéssel összefüggésben a jogsértést nem találták megállapíthatónak. Fintha-Nagy Péter László bíró nem győzte hangsúlyozni, ez nem azt jelenti, hogy akár Vona Gábort, akár mást minden körülmények között szabadon lehetne a „g” betűs szóval illetni, vagy hogy ez a kifejezés illendő és társadalmilag elfogadott volna. Mindössze arról van szó – magyarázta az ítész –, hogy egy blogbejegyzésben leírva egy ilyen trágárság megítélése szerint még éppen belül van azon a határon, amit egy közszereplőnek el kell viselnie.

A másik, összetett szó viszont egy olyan kifejezés, ami „túlmegy mindenen” – hangzott az ítéleti indoklásban. A félreértések elkerülése végett Fintha-Nagy felhívta a figyelmet, nem a szavak trágárságának mértéke az irányadó egy ilyen perben, hanem az, hogy az emberi méltóságot mennyire sértik. E tekintetben pedig a szarkupacozást durvábbnak és egyben jogsértőnek találta.

Az ítélet nem jogerős.

(MNO)