Rengeteg hír születik minden év elején arról, hogy hogyan változott Magyarország népessége. Ezek a születések és halálozások egyenlegén alapulnak: amikor a Központi Statisztikai Hivatal bemutatja a decemberi, illetve az egész éves népmozgalmi jelentését, akkor ismerjük meg a természetes fogyás mértékét. Így például tavaly az előzetes adatok szerint 127 500 halálozás és 77 500 születés eredményeképp ez a szám 50 ezer fő volt.

Ennél nagyobb természetes népességfogyást csak a koronavírus-járvány legsúlyosabb időszakában, 2021-ben láttunk az ország utóbbi száz évében.

Jóval kevesebb figyelem vetül arra, hogy miként változtatja meg a hazai népességszámot a migráció. Ennek oka, hogy ezek a számok később állnak rendelkezésre, és nincs róluk hivatalos nagy KSH-jelentés. Pedig a demográfiai folyamatok szempontjából nagyon fontos tényezőről van szó: az elmúlt 30 év tapasztalata alapján jelentős fékező szerepe van a népességcsökkenésben, mivel az ország migrációs egyenlege pozitív. Már csak ezért is érdemes a statisztikai hivatal vándorlási adatait szemügyre venni.

2024-ben új historikus csúcsra emelkedett a magyarok be- és kivándorlása egyaránt. A kivándorlók száma meghaladta a 41 ezer főt, a bevándorlóké pedig a 39 ezret. Ennek eredményeként kétezer magyarral lett kevesebb az országban. A különbözet nem mondható jelentősnek, de érdemes megjegyezni, hogy míg 2016 és 2022 között enyhe növekedést regisztrálhattunk, az utóbbi két évben az egyenleg negatív. Tovább árnyalja a képet, hogy a bevándorló magyarok mintegy negyede "külföldön született bevándorló". Ők többségükben a környékbeli országokból érkező magyar nemzetiségű, kettős állampolgárságú emberek. Vagyis a Magyarországon élő magyarok állampolgárok esetében a migrációs egyenleg erőteljesebb nettó kivándorlást mutat.

Tavaly a külföldi állampolgárok be- és kivándorlásának egyenlege a megszokottnál kisebb lett. Csak a Covid-járvány lezárásokkal terhelt éveiben (2021-2022) volt kisebb a nettó bevándorlás. Az előzetes adatok szerint 2024-ben 6300-zal többen költöztek az országba, mint ahányan elhagyták.

Ezeknek a számoknak az értelmezhetőségét nehezíti, hogy a Magyarországon élő külföldiek számának (teljes állományának) éves változása csak igen laza kapcsolatban van a ki- és bevándorlás egyenlegévél. Sejtésünk szerint ebben leginkább a statisztikai pontatlanság lehet a felelős. Mindenesetre a hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok száma most először meghaladta negyedmillió főt, vagyis az itt élők 2,6%-a külföldi.

Ahogy fent láthattuk, a magyar és a külföldi polgárok vándorlásából fakadó népességgyarapodás historikusan alacsony (előbbi esetben kifejezetten negatív), így nem meglepő, ha a két kategória együttes változása is kevés. Olyannyira, hogy a magyar és külföldi állampolgárok együttes vándorlási különbözetéből fakadó népességnövekedés mindössze 4 ezer fő, ami a statisztikai hibahatáron belüli változásnak mondható. 2019-ben és 2022-ben például 35 ezer felett volt a vándorlásból fakadó népességnövekedés.

Vagyis tavaly a vándorlási egyenleg nem tompította a jelentős természetes (a halálozások és a születések egyenlegéből fakadó) népességfogyást.

Az eddig elmondottak alapján érthető, hogy tavaly érdemben kevesebben lettünk az országban. Az 50 ezer fős természetes fogyás és a 4 ezer fős nettó vándorlási egyenleg eredményeképp Magyarország népessége 46 ezer fővel fogyott, és már jóval 9,6 millió fő alatt van.