Már pár héttel ezelőtt terveztük, hogy lehozzuk a Magyar Nemzet felháborító Hegedűs Zsuzsanna-interjúját (régebbi anyag róla ITT), amelyből kiderül, hogy a súlyos közpénzekkel kitömött szélsőségesen balliberális, zsidó származására végtelenül büszke Fidesz-kedvenc úgy segíti (élőállatokkal) a cigókat, hogy cserébe semmit nem követel meg. Például azt, hogy azokat ne zabálják azonnal fel, ahogy egyébként szinte mindig teszik.

A legújabb fejlemények legalábbis mókásak. Ahogy az alábbi cikkből kiderül, valami gonosz ember felvásárolta a cigóknak szánt kecskéket, és a mi áldott jó Zsuzsikánk az emberek segítségét kéri az ügyben. Segítünk hát...

Nos, kezdjük azzal, hogy bár a kecsketartásnak vannak előnyei (pl. remek igásállat), nem véletlenül a tehén az, amit inkább szeretnek tartani az parasztok. Nem, nemcsak azért, mert a kecske hihetetlenül intelligens állat, amely ha egyszer rájön arra, hogy egy kerítésen hol lehet kiszökni, utána azt mindig könyörtelenül ki fogja használni. Nem is csak azért, mert igazi egyesúlyozóművész, aki simán felkapaszkodik ferde felületekre is (v.ö. bekerítési problémák), ahogy azért sem, mert jellemzően nem egy csoportban legelnek (ahogy a tehenek), hanem elkóborolnak, szétszélednek.

A legfőbb probléma a kecskékkel az, hogy tényleg mindenevő, még a papírt is lenyalják az üvegről. Talán csak a romlott étel és poshadt víz az, amire csak végszükség esetén fanyalodnak. Még rosszabb tulajdonságuk az, hogy az égvilágon mindent ehetőt és ehetetlent (innen a fényképezőgép-megnyalási, rosszabb esetben -bekapási szokásuk is) kipróbálnak.

Mit jelent mindez? Míg egy tehén megmarad a füves legelőn (és jól egyben tartható), addig egy kecske jó messzire elkóborol és mindenbe belekóstol. Ami azt jelenti, hogy iszonyú károkat okoz egy búza-, árpa-, zab- stb. földön. Nem véletlen, hogy régebben hazánkban a kecskék károkozását, szaporodását megakadályozandó a hatóság csak szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező embernek adott tartási engedélyt, senki másnak. (Mindezekről az angolul tudók ITT olvashatnak további információkat.)

Nos, mindezek fényében van egy olyan sejtésünk, hogy a környékbeli gazdák voltak azok, akik összedobták a pénzt, és gyorsan megvették a vemhes állatokat, megelőzendő az akár nagyságrendekkel is nagyobb pénzbeli károkkal járó terménypusztulást. Tudták, hogy ha a cigók nem zabálják fel őket azonnal, hanem tényleg kieresztik legelni, akkor utánuk kő kövön nem marad egy rendes, művelt földterületen (búzaföldön stb.), amely helyzet csak tovább romlik akkor, ha az állatok megellenek (=még több pusztító száj). Márpedig a cigóktól nem várható el, hogy egy eleve „kóborló” típusú állat után menjen, és azt visszaráncigálja magához. (Hiszen még a saját purgyéikra se figyelnek oda, hát még egy kecskére...) Mindezt aláhúzza az is, hogy „csak” a kecskék „tűntek” így el, a környékbeli parasztok földjeire semmiféle veszélyt nem jelentő 4105 naposcsibe, 1260 napos kacsa és 320 tyúk nem. Nos, igen nagy valószínűséggel ebben rejlik a nagy titok...

Reméljük, segíthettünk – ill. azt is, hogy hasznos információkhoz juttattuk Kedves Olvasóinkat, akárcsak a múltkori, kakukkokról szóló eszmefuttatásunk kapcsán.

Az esettel foglalkozó,  Hegedűs Zsuzsanna segítségkérését is tartalmazó anyag (azaz cikkünk eredeti változata); utána, a Függelékben, a bevezetőben említett, pár hetes Magyar Nemzet-interjú, amelyből kiderül, hogy mennyire nincs „képben” a cigókkal kapcsolatban:

Hegedűs Zsuzsa, az alapítvány kuratóriumának elnöke közleményében kifejti: július 23-án és 29-én terveztek kiosztani száz úgynevezett előhasú, vagyis első alkalommal vemhes kecskét a szervezet programjában résztvevőknek. Az alapítvány erre a célra ki is fizetett 100 ezer forint foglalót egy helyi kecsketartónál, az állatokért egyenként 13 ezer forintot fizettek volna.

A szervezet tájékoztatása szerint azonban a kecskéket biztosító tenyésztőnél csütörtökön "egy nem azonosítható személy" jelent meg, aki valamennyi jószágot megvásárolta kétezer forintos felárral.

A Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány ezért közleményében arra kéri a médiát, segítsen kideríteni, kik és milyen szándékkal fosztották meg az érintett száz hátrányos helyzetű családot attól a lehetőségtől, hogy az áprilisban kiosztott vetőmag mellett az általuk választott állatokkal egy fenntartható támogatáshoz juthassanak.

Hegedűs Zsuzsa ugyanakkor megjegyzi, a szervezet lehetőség szerint pótolja a hiányzó kecskéket, de ha ez mégsem lehetséges, akkor a családok választhatnak a programban szereplő további lehetőségek közül: kérhetnek 30 naposcsibét és 20 naposkacsát; vagy hat nyulat, illetve egy választási malacot.

A Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány április végén a Nógrád megyei Mátraverebélyben és Sámsonházán kezdte meg segítő akcióját, amely során vetőmagokkal és kisállatokkal összesen 15 ezer rászoruló családot kívánnak támogatni a leghátrányosabb helyzetű térségekben.

Hegedűs Zsuzsa, akkor arról tájékoztatta az MTI-t, hogy azoknak a hátrányos helyzetű családoknak segítenek, amelyekben az egy főre eső jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Az ilyen családokban élő gyerekek az óvodákban és az iskolákban jogosultak a százszázalékos étkezési támogatásra, de a 140-240 forint közötti fejkvóta nem biztosítja a fejlődésükhöz szükséges fehérjét és vitamint, ezért a családokat akarják olyan helyzetbe hozni, hogy ezeket meg tudják termelni - fejtette ki a kuratórium elnöke.

Egy-egy család 40 darab naposcsibét és 15 darab naposkacsát vagy 10 tojótyúkot kap, de lesznek olyan igénylők, akik vemhes kecskét, malacot, vagy hat nyulat kapnak. Az alapítvány a malacot akkor adja át a családnak, ha az önkormányzat igazolja, hogy a támogatott a saját földjén takarmányt termel, amihez szintén az alapítvány adja a vetőmagot.

A kuratóriumi elnök elmondta: zöldségekből és állatokból tudnak annyit termelni, illesztve tenyészteni az érintett családok, hogy jövedelmet is termelhetnek a háztájiból, és ezt egy jogszabály-módosításnak köszönhetően meg is tehetik.

(MTI)

Függelék: a Magyar Nemzet-interjú. Kiemelés tőlünk:

Háló és hal
Hegedűs Zsuzsa: Létfontosságú, hogy a tartós munkanélküliséget bármi áron felszámoljuk

„Soha egyetlen nagy kezdeményezés nem indult még a világon felülről” – Hegedűs Zsuzsa ennek szellemében indította el a Minden gyerek lakjon jól! akciót. A miniszterelnök főtanácsadója tavaly fehérje- és vitamindús élelmiszercsomagot osztott szét ötezer gyermeknek az ország 47 leghátrányosabb kistérségében. Az idén tizenötezer hátrányos helyzetű többgyermekes család kap az egész éves szükségletéhez elégséges vetőmagot és kis haszonállatot.

A hal helyett hálót elve alapján vetőmagot és kisállatokat oszt a Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítvány az ország 47 leghátrányosabb helyzetű kistérségében. Miért tartotta fontosnak, hogy – nem várva állami támogatásra – egy alapítványon keresztül segítse a rászorulókat?
– Ahol éhes gyerekek vannak, nem lehet csak hálót adni. Mi egyszerre adunk hálót és halat. Magyarországon közel kétmillió 18 év alatti gyermekből 450 ezer hátrányos helyzetű, vagyis olyan családban él, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 24 ezer forintot. Közülük kétszázezer a 47 leghátrányosabb kistérségben él. Szinte mindenütt eléri a hatvan százalékot a százszázalékos étkezési támogatásra jogosult gyerekek száma. A fejkvóta 140 és 240 forint között van. A gyerekek ugyan nem éheznek, de ennyi pénzből nem lehet fedezni a vitamin- és fehérjeszükségletüket. Azért indítottam el a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezést, mert az, hogy ebben az országban több százezer gyerek alultáplált, mindannyiunk közös ügye és felelőssége. Ezek a gyerekek a mi gyerekeink: ők jelentik Magyarország jövőjét. Tavaly csak „halra” futotta: 5000 kisgyereknek tudtunk heti rendszerességgel fehérje- és vitamindús élelmiszercsomagot biztosítani a 47 leghátrányosabb kistérség óvodáiban, iskoláiban.
– Mi volt a következő lépés?
– Kidolgoztam azt a fenntartható támogatási modellt, amellyel lehetővé válik, hogy a családok maguk termelhessék meg az éves szükségletükhöz szükséges zöldséget, fehérjét. Szakértők segítségével összeállítottunk egy olyan vetőmagcsomagot, amellyel 200 négyzetméteren minden létező zöldségből egy nyolc-tíz tagú család éves szükséglete biztosítható, valamint öt olyan kishaszonállat-variációt, amelyek közül maguk a családok választhattak. Többségük a 40 naposcsibe plusz 10 tojós tyúk variációt választotta. A nyilvánosság hihetetlen támogatásának köszönhetően több mint 15 ezer családnak tudtuk az idén biztosítani ezt a „miniháztájit”. Ha semmi mást nem tudunk biztosítani fenntartható módon, csak azt, hogy meg tudják maguknak termelni a kellő zöldséget és fehérjét, már elértük a célunkat.
– Hogyan választották ki a támogatásban részesülő településeket?
– Nem választottunk. Minden egyes kistelepülés önkormányzatának elküldtük a felhívásunkat, arra kérve őket, juttassák el nekünk a településen élő összes egynél több gyermeket nevelő, hátrányos helyzetű család elérhetőségét. Egyetlen feltételünk volt: minden egyes ilyen helyzetű családnak benne kellett lennie a programban. A támogatást ugyanis közvetlenül a családoknak juttattuk el.
– Mennyibe kerültek a vetőmagcsomagok és az állatok?
– A 10 tyúk, 40 naposcsibe és a vetőmag összesen 12 ezer forint családonként. A legdrágább a malacprogramunk, ami 15 ezer forint.
– Miből etetik majd a családok a szétosztott kisállatokat?
– Természetesen csak olyan megoldás jöhetett szóba, ahol egy fillér költség sem hárul a családokra. Olyan vetőmagokat kaptak, amelyekhez nem kell műtrágya. Több mint félmillió kapirgálós naposcsibét osztottunk, amelyeknek táp csak három hétig kell. Ezt minden családnak mi biztosítottuk. A nyulak, vemhes kecskék, kiskacsák, amiből szintén több százezret osztottunk szét, szintén „önellátók”. Malacot pedig csak azokon a kistelepüléseken adunk, ahol az önkormányzat vállalta, hogy megtermeli az ehhez szükséges kukoricát. Mind vetőmagból, mind kis haszonállatból olyan mennyiséget kaptak a családok, amiből eladásra s így munkából származó pluszjövedelemre is futja. Ehhez a miniszterelnök segítségével már tavaly sikerült megteremteni a jogszabályi feltételeket: 40 kilométeres körzetben mindenki szabadon értékesítheti a terményeit, és állatorvosi engedéllyel lehet megint a háztáji haszonállatokat levágni.
– Ellenőrzik, hogy valóban elültetik-e a vetőmagot, és hogy nem vágják-e le a kiosztott tyúkokat, vagy adják el mindet?
– Senkit nem ellenőrzünk. Az önkormányzatokat kértük meg, hogy segítsenek az udvarok felásásában, illetve jelezzék, ha mindenki elvetette a magokat, hogy indíthassuk a haszonállatok kiosztását. A vetőmagot osztó önkéntesek egytől egyig arról számoltak be, amit magam is tapasztaltam: minden udvar felásva várta a magokat.
– A hajdúhadházi tyúkosztáson többen azt nyilatkozták lapunknak, hogy két héten belül mind a tíz tyúk lábosban végzi.
– Kinek van joga azt mondani, amikor négy-öt éhes gyerek van a családban, hogy ne egyenek? (Kuruc.info: ezek után állítja-e azt valaki, hogy a Fidesz-kedvenc Hegedűs nem balliberális-rajvédő, aki a világon semmi pénzért nem követelne meg a cigóktól semmit, sőt, még meg is magyarázza azt, hogy azok felzabálják az állatokat, a vetőmagokat?) Nem kell alábecsülni az anyákat. Nincs olyan édesanya, aki engedi felélni azt, amiből másnap még az összes gyereknek tud rántottát készíteni. Ha pedig lesznek olyanok, akik mindet megeszik, az a válaszom: egészségükre! Egyébként a tíz tyúk mellé kaptak még 40 naposcsibét is. A legfontosabb, hogy ezek az emberek kapaszkodót kapjanak a kilábaláshoz: fel tudják emelni a fejüket, és kézbe tudják venni a sorsukat.
– És ha valaki eladja a jószágokat anélkül, hogy a gyermekei egyetlen falatot is ennének belőle?
– Nehezen tudom ezt elképzelni. A média hangoztatja ezt állandóan, de mutasson nekem valaki egyetlen fotót is erről! Ahol pedig tényleg gond van a gyerekneveléssel, oda menjen ki a gyermekvédelem.
– Értenek az állattartáshoz, növénytermesztéshez az adományban részesülők? Akad, ahol a fiatalok több generációt nem láttak dolgozni.
– A háztáji csak az 1990-es években vált fenntarthatatlanná sok család számára, mivel a téeszek megszűnésével eltűnt az ingyentakarmány, mi több, a termékek értékesítését igazolványokhoz kötötték, az állatvágást lehetetlenné tették. Tehát legfeljebb egy generációt nem láttak dolgozni a mai fiatalok, viszont szüleik még dolgoztak: a kistelepüléseken mindenki művelte a kertjét, gondozta a baromfit, a disznót.
– Mi lesz a városban élő szegény gyermekekkel?
– Ehhez más megoldást kell kitalálni.
– Nem tart attól, hogy valaki pusztán lustaságból nem él a lehetőséggel, hiszen kényelmesebb a segélyért elmenni az önkormányzathoz?
– Tévképzet, hogy a leszakadók nem akarnak egyről a kettőre jutni. De aki 10-20 éve erőlködik eredménytelenül, előbb-utóbb feladja. Ezért létfontosságú, hogy a tartós munkanélküliséget bármi áron felszámoljuk.
– Feltételezem, Orbán Viktor főtanácsadójaként lobbizik állami segítségért is a szegénység leküzdéséhez. Mit vár a kormánytól?
– Hogy végezze a dolgát. De ez nem ment minket fel a saját felelősségünk alól. J. F. Kennedy híres mondatát (ne azt kérdezd, mit tehet a hazád érted, hanem azt, te mit tehetsz a hazádért) a jelen helyzetre alkalmazva azt mondom, ne azt kérdezd, mit tehet az állam a gyerekekért, hanem azt, te mit teszel értük! Az idei év az önkéntesség éve. Szeretném, ha minél több kis és nagy vállalat követné az alapítványt támogató cégek példáját, és vállalná a rá háruló társadalmi felelősséget, nemcsak adományokkal, hanem önkéntes munkával is. Például patronálhatnának egy-egy települést. Ne ruhát, segélyt vigyenek oda, hanem mérjék fel a problémákat, és találják ki, hogyan lehet egyről a kettőre jutni az ország leszakadt településein. Ettől fogja Magyarországon magát mindenki úgy érezni, hogy idetartozik, és hogy az a gyerek, aki ebben az országban születik, az ő gyermeke is.