A kis herceg már fáradt volt, de a Föld előtt még útjába ejtette a híres Narancsbolygót is.
A bolygón egy kupolás épület hatalmas termében egy ember ült. Gondterheltnek tűnt, a szeme közötti ráncok is ezt mutatták. A kis herceg belépett. Mivel az elfoglalt uraság erről nem vett tudomást, köhintett egyet.
- Nicsak, egy polgár! - pillantott fel a hatalmas asztal mögött ülő ember.
„Polgár? Én herceg vagyok, de végtére is, ez az ember legalább nem tűnik barátságtalannak. Megszólításokon különben is csak a felnőttek vitatkoznak. Talán ismét egy király, bár ez kevésbé látszik méltóságosnak” - gondolta a kis herceg, aki nem tudta, hogy a politikus számára mindenki csak egy lehetséges választópolgár.
- Jó napot! Mit csinál uraságod itt, ebben a nagy teremben egyedül?
- Nem vagyok egyedül! Itt igen, de körülöttem vannak a beosztottaim, ezen kívül van hárommillió szavazóm is. Politikus vagyok, elnök - mondta büszkén és közben körbemutatott a tollával.
„Politikus, meg elnök. Sosem hallottam ezeket a szavakat. Ez valami újabb, rejtélyes szakma. A hárommillió pedig valami komoly dolog lehet... ” - gondolta a kis herceg.
- És mit csinálnak a politikusok és az elnökök? - kérdezte érdeklődve.
- A politikusok uralkodnak. Az elnök pedig a többi politikuson uralkodik – válaszolta kicsit megemelt fejjel és jól látható büszkeséggel a politikus. A kis herceget az elnök most a hiúra emlékeztette.
- Akkor te olyan vagy, mint a király, csak neki palástja van - válaszolta a kis herceg most már megnyugodva. A királynál nem volt olyan rossz, így mindjárt otthonosabban érezte magát itt is.
- Nem, nem király! Ezt visszautasítom! - a politikus láthatóan mérges lett. Kicsit talán fel is emelkedett a székén, de a kis herceg ebben nem volt egészen biztos. Meglepve látta, hogy a sok politikuson uralkodó elnök nem volt sokkal magasabb nála. De azért az elnök félelmetes is kicsit - állapította meg.
Látva a herceg ijedtségét, a politikus megnyugodott.
- Kérlek, foglalj helyet, látom nem érted. Elmagyarázom.
A kis herceg körbepillantott, de nem látott sem széket, sem mást, amire leülhetne. Tanácstalanul nézett az elnökre, de szólni nem mert. Félt, hogy ismét rosszat mond.
- Ez a „foglalj helyet” csak egy gesztus, nem kell mindig komolyan venni, amit egy politikus mond. De azért az illendőség megkívánja, hogy megköszönd - szólt most már barátságosabban az elnök.
A kis herceg ezt nem egészen értette, de nem akart illetlen lenni, ezért megköszönte.
- Ha nem vagy király, akkor hogyan uralkodsz? - kérdezte kicsit még mindig megszeppenve.
- A király a nép akarata ellenére uralkodik, de engem az emberek választottak meg.
- Amikor ide bejöttem, csak politikus uraságodat láttam. Hol vannak az emberek, akik megválasztottak? - kérdezte a herceg most már bátrabban.
- Áh, az emberek a bolygó alsó felén vannak, innen nem látszanak - legyintett a politikus.
- Miért választanak az emberek elnököt? - kérdezte a kis herceg.
- Mert az emberek jól szeretnének élni, házat akarnak a fejük fölé, hogy megvédje őket az esőtől, dolgozni akarnak, utakat akarnak, hogy siethessenek, gyerekeket akarnak és még nagyon sok mindent, amit csak a politikusok tudnak biztosítani..., de ezek bonyolult dolgok - válaszolt fölényes ábrázattal az elnök.
- Ha nem lenne ezen a bolygón politikus, akkor emberek nem építenének házakat, utakat, nem dolgoznának és nem lennének gyerekek? - csodálkozott el a hallottakon a kis herceg. A lámpagyújtogató például dolgozott, de az ő bolygóján nyoma sem volt politikusnak.
- Házak talán lennének... - válaszolta komolykodva, kicsit összehúzott szemmel a politikus, miközben a kis herceget méregette.
- Akkor nem értem... - válaszolta szinte magának a kis herceg, a márványpadlót nézegetve maga előtt.
- Az emberek úgy gondolják, hogy kell valaki, aki vezeti őket. Mert ha nem vezeti őket senki, akkor káosz lesz. Ezért a politikusok megmondják az embereknek, hogy merre kell menni, mit kell csinálni. Ha sokan szeretik a politikust, akkor még azt is megmondhatja, hogy mit kell gondolni. Engem például sokan szeretnek.
- Mert te is építesz utakat és házakat?
- Nem. Én az elnök vagyok. Az építkezés az emberek dolga.
- De ha így is, úgy is az emberek építik a házakat, akkor miért téged szeretnek? És miért jó a politikusoknak, ha szeretik őket az emberek?
- Mert akkor őket választják meg uralkodónak.
- De politikusoknak honnan lesz háza, ha az építkezés az emberek dolga? - kérdezte rosszat sejtve a kis herceg.
A politikust láthatóan bosszantották a kérdések, látta, hogy így csak az idejét fecsérli. Gondolkodott valamin. Ez a herceg itt nem ismeri a választókat, nagy baj nem lehet egy kis őszinteséggel. Különben is, ez egy herceg, ki tudja, mikor jöhet ez még jól.
- Az embereknek sokat kell dolgozni, hogy házuk legyen, a politikusok meg inkább csak uralkodni szeretnek. A politikusoknak is kellenek házak és még sok minden más, hogy jól érezzék magukat, de ehhez az kell, hogy ők uralkodhassanak az emberek felett. Az embereket akkor nem zavarja, ha uralkodnak rajtuk, ha szeretik az elnöküket.
- Akkor nem is az embereknek van szüksége a politikusokra, hanem a politikusoknak az emberekre - értette meg a kis herceg a szabad választás lényegét.
- És mivel tudod rávenni az embereket, hogy téged válasszanak?
- Amikor az emberek engem választanak, elhiszik, hogy miattam lesz jobb nekik.
- És tényleg jobb lesz?
- Nem tudom, hogy jobb lesz-e, az a lényeg, hogy elhiggyék - válaszolta a politikus most már türelmetlenül.
- Az emberek így azt gondolják, hogy ők választják meg a saját jövőjüket és nem egy király?
- Igen, az emberek szeretik ezt hinni. De azért az emberek is hiúk, ezért néha azt mondjuk nekik, olyan erősek voltatok együtt, hogy forradalmat csináltatok.
- De persze nem csináltak. És ha ezt elhiszik, kevésbé fognak fellázadni? De ha mégis elégedetlenkednek?
- Akkor a politikus megmondja az embereknek, hogy ti választottatok minket, most már fogadjátok el ezt.
- Ismertem egy királyt, aki azt mondta, hogy az a jó uralkodó, aki ésszerű parancsokat ad...
- A királyság elavult uralkodási forma – intette le türelmetlenül a herceget a politikus.
A kis herceg szomorú lett attól, amit hallott. Eddig úgy gondolta, az a jó, ha ez emberek valóságos dolgokat hisznek el, de megértette, hogy a politikusok sem ázhatnak, hogy tető kell a fejük fölé és még nagyon sok mindent akarnak ezen kívül is. Ők nem szeretnek dolgozni, ezért nagyon sok ígéretet kell tenniük.
- Ha szavazás lesz, engem fogsz választani, hogy én lehessek az elnök? - kérdezte gyorsan a politikus, mert látta, hogy a kis herceg menni akar.
- Nem tudom, ha akarod, téged választalak.
A politikus ennek nagyon megörült. Majd sietve hozzátette:
- Ha majd választani jössz, hozzál magaddal még egy embert!
A kis herceg nem volt biztos benne, hogy ez kérés volt-e, vagy parancs. A királynál biztos lett volna benne. De ez nem is volt olyan fontos.
- Nekem csak egy rózsám és egy bárányom van.
- A rózsa nem számít, annak nincs joga. De a bárány, a birka jó, sőt, a legjobb! - a politikus sugárzott a boldogságtól. - A birkát mindenképpen hozd magaddal!
- A rózsámnak nincsen joga... és a birka jobb? - kérdezte szomorúan és értetlenül a kis herceg.
- Igen-igen, törődj csak a birkával és legközelebb ne felejtsd otthon! – szólt a távozó kis herceg után most már mosolyogva, integetve a politikus.
A kis herceg furcsa érzésekkel kelt útra. - „Hát bizony, felettébb furcsák a felnőttek” - gondolta. De a Narancsbolygón is megjegyzett valamit. Amit egy politikus mond, azt nem nagyon kell komolyan venni.
VJack
(Ezúton elnézést kérek A kis herceg szerzőjétől, Antoine de Saint-Exupéry-től e „bővítményért”.)
A bolygón egy kupolás épület hatalmas termében egy ember ült. Gondterheltnek tűnt, a szeme közötti ráncok is ezt mutatták. A kis herceg belépett. Mivel az elfoglalt uraság erről nem vett tudomást, köhintett egyet.
- Nicsak, egy polgár! - pillantott fel a hatalmas asztal mögött ülő ember.
„Polgár? Én herceg vagyok, de végtére is, ez az ember legalább nem tűnik barátságtalannak. Megszólításokon különben is csak a felnőttek vitatkoznak. Talán ismét egy király, bár ez kevésbé látszik méltóságosnak” - gondolta a kis herceg, aki nem tudta, hogy a politikus számára mindenki csak egy lehetséges választópolgár.
- Jó napot! Mit csinál uraságod itt, ebben a nagy teremben egyedül?
- Nem vagyok egyedül! Itt igen, de körülöttem vannak a beosztottaim, ezen kívül van hárommillió szavazóm is. Politikus vagyok, elnök - mondta büszkén és közben körbemutatott a tollával.
„Politikus, meg elnök. Sosem hallottam ezeket a szavakat. Ez valami újabb, rejtélyes szakma. A hárommillió pedig valami komoly dolog lehet... ” - gondolta a kis herceg.
- És mit csinálnak a politikusok és az elnökök? - kérdezte érdeklődve.
- A politikusok uralkodnak. Az elnök pedig a többi politikuson uralkodik – válaszolta kicsit megemelt fejjel és jól látható büszkeséggel a politikus. A kis herceget az elnök most a hiúra emlékeztette.
- Akkor te olyan vagy, mint a király, csak neki palástja van - válaszolta a kis herceg most már megnyugodva. A királynál nem volt olyan rossz, így mindjárt otthonosabban érezte magát itt is.
- Nem, nem király! Ezt visszautasítom! - a politikus láthatóan mérges lett. Kicsit talán fel is emelkedett a székén, de a kis herceg ebben nem volt egészen biztos. Meglepve látta, hogy a sok politikuson uralkodó elnök nem volt sokkal magasabb nála. De azért az elnök félelmetes is kicsit - állapította meg.
Látva a herceg ijedtségét, a politikus megnyugodott.
- Kérlek, foglalj helyet, látom nem érted. Elmagyarázom.
A kis herceg körbepillantott, de nem látott sem széket, sem mást, amire leülhetne. Tanácstalanul nézett az elnökre, de szólni nem mert. Félt, hogy ismét rosszat mond.
- Ez a „foglalj helyet” csak egy gesztus, nem kell mindig komolyan venni, amit egy politikus mond. De azért az illendőség megkívánja, hogy megköszönd - szólt most már barátságosabban az elnök.
A kis herceg ezt nem egészen értette, de nem akart illetlen lenni, ezért megköszönte.
- Ha nem vagy király, akkor hogyan uralkodsz? - kérdezte kicsit még mindig megszeppenve.
- A király a nép akarata ellenére uralkodik, de engem az emberek választottak meg.
- Amikor ide bejöttem, csak politikus uraságodat láttam. Hol vannak az emberek, akik megválasztottak? - kérdezte a herceg most már bátrabban.
- Áh, az emberek a bolygó alsó felén vannak, innen nem látszanak - legyintett a politikus.
- Miért választanak az emberek elnököt? - kérdezte a kis herceg.
- Mert az emberek jól szeretnének élni, házat akarnak a fejük fölé, hogy megvédje őket az esőtől, dolgozni akarnak, utakat akarnak, hogy siethessenek, gyerekeket akarnak és még nagyon sok mindent, amit csak a politikusok tudnak biztosítani..., de ezek bonyolult dolgok - válaszolt fölényes ábrázattal az elnök.
- Ha nem lenne ezen a bolygón politikus, akkor emberek nem építenének házakat, utakat, nem dolgoznának és nem lennének gyerekek? - csodálkozott el a hallottakon a kis herceg. A lámpagyújtogató például dolgozott, de az ő bolygóján nyoma sem volt politikusnak.
- Házak talán lennének... - válaszolta komolykodva, kicsit összehúzott szemmel a politikus, miközben a kis herceget méregette.
- Akkor nem értem... - válaszolta szinte magának a kis herceg, a márványpadlót nézegetve maga előtt.
- Az emberek úgy gondolják, hogy kell valaki, aki vezeti őket. Mert ha nem vezeti őket senki, akkor káosz lesz. Ezért a politikusok megmondják az embereknek, hogy merre kell menni, mit kell csinálni. Ha sokan szeretik a politikust, akkor még azt is megmondhatja, hogy mit kell gondolni. Engem például sokan szeretnek.
- Mert te is építesz utakat és házakat?
- Nem. Én az elnök vagyok. Az építkezés az emberek dolga.
- De ha így is, úgy is az emberek építik a házakat, akkor miért téged szeretnek? És miért jó a politikusoknak, ha szeretik őket az emberek?
- Mert akkor őket választják meg uralkodónak.
- De politikusoknak honnan lesz háza, ha az építkezés az emberek dolga? - kérdezte rosszat sejtve a kis herceg.
A politikust láthatóan bosszantották a kérdések, látta, hogy így csak az idejét fecsérli. Gondolkodott valamin. Ez a herceg itt nem ismeri a választókat, nagy baj nem lehet egy kis őszinteséggel. Különben is, ez egy herceg, ki tudja, mikor jöhet ez még jól.
- Az embereknek sokat kell dolgozni, hogy házuk legyen, a politikusok meg inkább csak uralkodni szeretnek. A politikusoknak is kellenek házak és még sok minden más, hogy jól érezzék magukat, de ehhez az kell, hogy ők uralkodhassanak az emberek felett. Az embereket akkor nem zavarja, ha uralkodnak rajtuk, ha szeretik az elnöküket.
- Akkor nem is az embereknek van szüksége a politikusokra, hanem a politikusoknak az emberekre - értette meg a kis herceg a szabad választás lényegét.
- És mivel tudod rávenni az embereket, hogy téged válasszanak?
- Amikor az emberek engem választanak, elhiszik, hogy miattam lesz jobb nekik.
- És tényleg jobb lesz?
- Nem tudom, hogy jobb lesz-e, az a lényeg, hogy elhiggyék - válaszolta a politikus most már türelmetlenül.
- Az emberek így azt gondolják, hogy ők választják meg a saját jövőjüket és nem egy király?
- Igen, az emberek szeretik ezt hinni. De azért az emberek is hiúk, ezért néha azt mondjuk nekik, olyan erősek voltatok együtt, hogy forradalmat csináltatok.
- De persze nem csináltak. És ha ezt elhiszik, kevésbé fognak fellázadni? De ha mégis elégedetlenkednek?
- Akkor a politikus megmondja az embereknek, hogy ti választottatok minket, most már fogadjátok el ezt.
- Ismertem egy királyt, aki azt mondta, hogy az a jó uralkodó, aki ésszerű parancsokat ad...
- A királyság elavult uralkodási forma – intette le türelmetlenül a herceget a politikus.
A kis herceg szomorú lett attól, amit hallott. Eddig úgy gondolta, az a jó, ha ez emberek valóságos dolgokat hisznek el, de megértette, hogy a politikusok sem ázhatnak, hogy tető kell a fejük fölé és még nagyon sok mindent akarnak ezen kívül is. Ők nem szeretnek dolgozni, ezért nagyon sok ígéretet kell tenniük.
- Ha szavazás lesz, engem fogsz választani, hogy én lehessek az elnök? - kérdezte gyorsan a politikus, mert látta, hogy a kis herceg menni akar.
- Nem tudom, ha akarod, téged választalak.
A politikus ennek nagyon megörült. Majd sietve hozzátette:
- Ha majd választani jössz, hozzál magaddal még egy embert!
A kis herceg nem volt biztos benne, hogy ez kérés volt-e, vagy parancs. A királynál biztos lett volna benne. De ez nem is volt olyan fontos.
- Nekem csak egy rózsám és egy bárányom van.
- A rózsa nem számít, annak nincs joga. De a bárány, a birka jó, sőt, a legjobb! - a politikus sugárzott a boldogságtól. - A birkát mindenképpen hozd magaddal!
- A rózsámnak nincsen joga... és a birka jobb? - kérdezte szomorúan és értetlenül a kis herceg.
- Igen-igen, törődj csak a birkával és legközelebb ne felejtsd otthon! – szólt a távozó kis herceg után most már mosolyogva, integetve a politikus.
A kis herceg furcsa érzésekkel kelt útra. - „Hát bizony, felettébb furcsák a felnőttek” - gondolta. De a Narancsbolygón is megjegyzett valamit. Amit egy politikus mond, azt nem nagyon kell komolyan venni.
VJack
(Ezúton elnézést kérek A kis herceg szerzőjétől, Antoine de Saint-Exupéry-től e „bővítményért”.)
