Az alább teljességében (először, mivel saját szkennelésű, nálunk) olvasható cikk legfontosabb része:
"Halmaj határában romák készülnek orvhalászathoz a rendőrposzt orra előtt, s csak akkor hagynak fel a művelettel, mikor az rájuk szól: „Ez már azért tényleg pofátlanság lenne!"
Tegyük hozzá: a cigányok mindenhol ezt csinálják. Tegnap már beszámoltunk egy nagyon hasonló, bőcsi esetről. Ennyit arról, mennyire akarnak segíteni, mennyire állnak mellénk a bajban (tisztelet a kivételnek!). Tisztára mint a háborúinkban – ott is csupán a hátország kirablásában vagy egyenesen a frontvonali lopásokban, rablógyilkosságokban (kötelező anyag ITT) jeleskedtek, honvédelemben nem. És még van pofájuk maguknak követelni Gábor Áront meg azt hazudni, hogy mennyit, de mennyit segítettek...
A teljes cikk:
Felsőzsolca, az összedőlt vályogházak városa
A helyiek a polgármestert teszik felelőssé, ó' azonban elhárit-ja a vádakat • Rendőr riasztotta el az orvhalászatra készülőket
Felsőzsolca határában homoki zsákfal szegélyezi az út mentét, a település kapujában a Sajó Hús Kft. dolgozói pakolják a virslit, szalámit, szalonnát, mentik, amit még lehet, sziszifuszi munkával. A város nagy része még mindig a víz foglya, így a belső részekre csak lánctalpas, kétéltű katonai járművei jutunk el.
A Sajó utcán elképesztő a látvány: a kapuléceknek csak a csúcsa lóg ki a vízből, a valahai kocsibehajtókon autók teteje tűnik ki a vízből, a portákon szeméttel vegyült kerti bútorok lebegnek az ár tetején. Előttünk egy apa és lánya evez otthonához gumicsónakkal, figyelik, minden rendben van-e.
Az Arany János utca sarkán egy összeroskadt ház ajtajáról a barna lébe lógva ázik a függöny, a konyhai polcokon még ott állnak az élelmiszerek, a bútorok, az értékek az épület körül úsznak. A következő udvaron többmázsányi tűzifahasáb kocog egymásnak.
Egy helyen markolóval vágják át a védművet, hogy a víztől szabaduljon a város, később újabb két átvágást látunk. A gáton két férfi „Szombathely a nemzetért" feliratú zászlót lobogtat felénk. Kipillantva az ártéri fák között a Sajó két Duna szélességben robog.
Előttünk épp egy családot mentenek ki a tűzoltók, a Bem utcában vörös mangalica sántikál árnyékot keresve egy elhagyott épület mellett. Csónak hoz élelmiszert az egyik családi házhoz, a házigazda mellig érő vízben nyit nekik ajtót. Sokan még ma is otthonukban várják az ár elmúltát, ablakaikban, erkélyükön állva fásultan figyelik járművünket.
Újabb összedőlt házat látunk, megtudjuk, egy órája még állt. Az utcában több helyen is piroslik a cseresznye, de az élet Felsőzsolcán egyáltalán nem mosolygós: több építménynek csak a teteje ér ki a vízből, több vályogház is megroggyanva ázik. A Rózsa utcában a kétéltű keltette rezgésekre beindul egy riasztó; kísérőink elmondják, éjszaka fegyveresek járőröznek a vízzel elárasztott utcákban, a fosztogatás megelőzése végett.
A városban a polgármestert teszik felelőssé a történtekért, 28, jobbára vályogból épült ház dőlt már össze; a város 2200 épületének hetven százalékát érte el a víz.
Sokak szerint azért jutott Felsőzsolca ilyen sorsa, mert a városvezető úgy vélte, ha a víz az ő házát elöntötte, öntse el a többit is. Fehér Attila határozottan visszautasítja a vádakat. Azt mondja, fogalma sem volt arról, a város utcáin merre, mekkora volt a víz magassága. - Nem érzem magam hibásnak. Alvás nélkül kint vagyok a gátakon, rengeteg problémával kellett megküzdenünk. Még kiépített védvonallal is nehéz lett volna megvédeni a várost, ehhez képest igen kevés segítséget kaptunk - állítja.
Onga felé folytatjuk utunkat. A település melletti víztározók gátját az úgynevezett big-bagekkel sikerült megvédeni, de a gátakon még most is sokan lapátolják a homokot és építik a nyúlgátat. Gesztely felé nem tudunk továbbhaladni: félméteres víz húzódik az úton, de a 3-as számú főúton is csak úgy tudnak araszolni az autók, ha valaki gumicsizmában a gépkocsi előtt járva mint révész mutatja az utat a sofőrnek.
Halmaj határában romák készülnek orvhalászathoz a rendőrposzt orra előtt, s csak akkor hagynak fel a művelettel, mikor az rájuk szól: „Ez már azért tényleg pofátlanság lenne!" A község és Kiskinizs között egy patak két kilométer széles folyódeltává változtatta a búzaföldet, helyenként majd egyméteres vízzel elárasztva a termést. Egy traktor vontatta utánfutóra kéredzkedünk fel.
A traktoros gyógyszert, élelmiszert oszt a faluban, és hazafuvarozza Svakné Kiss Márta tanárnőt, aki a bizonyítványokért „ugrott át" Halmajra. - Hogy honnan jön ennyi víz, elképzelni sem tudom - hitetlenkedik Orosz Miklósné, Kiskinizs polgármestere, amint a kiöntött Hernádot fürkésszük. - Lassan már a híd korlátját is viszi a víz - mutat a tőlünk háromszáz méternyire álló átkelőre. A Hernád medre valójában ott húzódik... Nem sikerül csónakot szereznünk, így esélyünk sincs eljutni Nagykinizsre, Felsődobszára. Dél felé fordulunk: Ónodon napok óta válságos a helyzet, a kilométer hosszú nyúlgátat most bordás megtámasztással erősítik. Néhány centimétert már apadt a folyó, így óvatosan elkezdték a gát túloldalán megjelent belvizet is visszaszivattyúzni a folyóba. A II. Rákóczi Ferenc vára körüli vizesárok ismét megtelt. Ki tudja, mióta újra?
Keretes anyag: SÚLYOS EMBERI TANULSÁGOK. Tragikus a látvány, óriási a pusztulás, de reméljük, a legrosszabbon már túl van az ország — mondta Sólyom László Felsőzsolcán tett látogatása alkalmával. A köztársasági elnök hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, kitért rá, hogy a védművek nem folyamatosan épültek egy-egy folyómeder mentén; egyes részek pedig állami, míg más szakaszok önkormányzati tulajdonban vannak — Ezt nem hagyhatjuk a jövőben — jelentette ki. Kiemelte, fontos lenne, hogy a jövőben az önkormányzatok a veszélyes helyekre ne adhassanak építési engedélyt. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a veszélyben súlyos emberi tanulságokra derült fény, „volt, aki hajlandó volt dolgozni, és volt, aki nem” (Kuruc.info: a navajonkik...). Szerinte megmutatkozott az is, hogy „ki a legény a gáton”, azaz egyes polgármesterekről kiderült, gond esetén is számíthat rájuk településük, mások azonban a legnagyobb bajban mondtak csődöt. Ezért Sólyom szerint a településvezetőknek továbbképzésen kellene részt venniük. Az elnök újságírói kérdésre cáfolta azokat a híreket, melyek szerint Szlovákia ‚engedte volna' Magyarországra az áradatot, mint mondta, északi szomszédunk apránként engedi le megtelt víztározóiból a vizet.
"Halmaj határában romák készülnek orvhalászathoz a rendőrposzt orra előtt, s csak akkor hagynak fel a művelettel, mikor az rájuk szól: „Ez már azért tényleg pofátlanság lenne!"
Tegyük hozzá: a cigányok mindenhol ezt csinálják. Tegnap már beszámoltunk egy nagyon hasonló, bőcsi esetről. Ennyit arról, mennyire akarnak segíteni, mennyire állnak mellénk a bajban (tisztelet a kivételnek!). Tisztára mint a háborúinkban – ott is csupán a hátország kirablásában vagy egyenesen a frontvonali lopásokban, rablógyilkosságokban (kötelező anyag ITT) jeleskedtek, honvédelemben nem. És még van pofájuk maguknak követelni Gábor Áront meg azt hazudni, hogy mennyit, de mennyit segítettek...
A teljes cikk:
Felsőzsolca, az összedőlt vályogházak városa
A helyiek a polgármestert teszik felelőssé, ó' azonban elhárit-ja a vádakat • Rendőr riasztotta el az orvhalászatra készülőket
Felsőzsolca határában homoki zsákfal szegélyezi az út mentét, a település kapujában a Sajó Hús Kft. dolgozói pakolják a virslit, szalámit, szalonnát, mentik, amit még lehet, sziszifuszi munkával. A város nagy része még mindig a víz foglya, így a belső részekre csak lánctalpas, kétéltű katonai járművei jutunk el.
A Sajó utcán elképesztő a látvány: a kapuléceknek csak a csúcsa lóg ki a vízből, a valahai kocsibehajtókon autók teteje tűnik ki a vízből, a portákon szeméttel vegyült kerti bútorok lebegnek az ár tetején. Előttünk egy apa és lánya evez otthonához gumicsónakkal, figyelik, minden rendben van-e.
Az Arany János utca sarkán egy összeroskadt ház ajtajáról a barna lébe lógva ázik a függöny, a konyhai polcokon még ott állnak az élelmiszerek, a bútorok, az értékek az épület körül úsznak. A következő udvaron többmázsányi tűzifahasáb kocog egymásnak.
Egy helyen markolóval vágják át a védművet, hogy a víztől szabaduljon a város, később újabb két átvágást látunk. A gáton két férfi „Szombathely a nemzetért" feliratú zászlót lobogtat felénk. Kipillantva az ártéri fák között a Sajó két Duna szélességben robog.
Előttünk épp egy családot mentenek ki a tűzoltók, a Bem utcában vörös mangalica sántikál árnyékot keresve egy elhagyott épület mellett. Csónak hoz élelmiszert az egyik családi házhoz, a házigazda mellig érő vízben nyit nekik ajtót. Sokan még ma is otthonukban várják az ár elmúltát, ablakaikban, erkélyükön állva fásultan figyelik járművünket.
Újabb összedőlt házat látunk, megtudjuk, egy órája még állt. Az utcában több helyen is piroslik a cseresznye, de az élet Felsőzsolcán egyáltalán nem mosolygós: több építménynek csak a teteje ér ki a vízből, több vályogház is megroggyanva ázik. A Rózsa utcában a kétéltű keltette rezgésekre beindul egy riasztó; kísérőink elmondják, éjszaka fegyveresek járőröznek a vízzel elárasztott utcákban, a fosztogatás megelőzése végett.
A városban a polgármestert teszik felelőssé a történtekért, 28, jobbára vályogból épült ház dőlt már össze; a város 2200 épületének hetven százalékát érte el a víz.
Sokak szerint azért jutott Felsőzsolca ilyen sorsa, mert a városvezető úgy vélte, ha a víz az ő házát elöntötte, öntse el a többit is. Fehér Attila határozottan visszautasítja a vádakat. Azt mondja, fogalma sem volt arról, a város utcáin merre, mekkora volt a víz magassága. - Nem érzem magam hibásnak. Alvás nélkül kint vagyok a gátakon, rengeteg problémával kellett megküzdenünk. Még kiépített védvonallal is nehéz lett volna megvédeni a várost, ehhez képest igen kevés segítséget kaptunk - állítja.
Onga felé folytatjuk utunkat. A település melletti víztározók gátját az úgynevezett big-bagekkel sikerült megvédeni, de a gátakon még most is sokan lapátolják a homokot és építik a nyúlgátat. Gesztely felé nem tudunk továbbhaladni: félméteres víz húzódik az úton, de a 3-as számú főúton is csak úgy tudnak araszolni az autók, ha valaki gumicsizmában a gépkocsi előtt járva mint révész mutatja az utat a sofőrnek.
Halmaj határában romák készülnek orvhalászathoz a rendőrposzt orra előtt, s csak akkor hagynak fel a művelettel, mikor az rájuk szól: „Ez már azért tényleg pofátlanság lenne!" A község és Kiskinizs között egy patak két kilométer széles folyódeltává változtatta a búzaföldet, helyenként majd egyméteres vízzel elárasztva a termést. Egy traktor vontatta utánfutóra kéredzkedünk fel.
A traktoros gyógyszert, élelmiszert oszt a faluban, és hazafuvarozza Svakné Kiss Márta tanárnőt, aki a bizonyítványokért „ugrott át" Halmajra. - Hogy honnan jön ennyi víz, elképzelni sem tudom - hitetlenkedik Orosz Miklósné, Kiskinizs polgármestere, amint a kiöntött Hernádot fürkésszük. - Lassan már a híd korlátját is viszi a víz - mutat a tőlünk háromszáz méternyire álló átkelőre. A Hernád medre valójában ott húzódik... Nem sikerül csónakot szereznünk, így esélyünk sincs eljutni Nagykinizsre, Felsődobszára. Dél felé fordulunk: Ónodon napok óta válságos a helyzet, a kilométer hosszú nyúlgátat most bordás megtámasztással erősítik. Néhány centimétert már apadt a folyó, így óvatosan elkezdték a gát túloldalán megjelent belvizet is visszaszivattyúzni a folyóba. A II. Rákóczi Ferenc vára körüli vizesárok ismét megtelt. Ki tudja, mióta újra?
Keretes anyag: SÚLYOS EMBERI TANULSÁGOK. Tragikus a látvány, óriási a pusztulás, de reméljük, a legrosszabbon már túl van az ország — mondta Sólyom László Felsőzsolcán tett látogatása alkalmával. A köztársasági elnök hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, kitért rá, hogy a védművek nem folyamatosan épültek egy-egy folyómeder mentén; egyes részek pedig állami, míg más szakaszok önkormányzati tulajdonban vannak — Ezt nem hagyhatjuk a jövőben — jelentette ki. Kiemelte, fontos lenne, hogy a jövőben az önkormányzatok a veszélyes helyekre ne adhassanak építési engedélyt. A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy a veszélyben súlyos emberi tanulságokra derült fény, „volt, aki hajlandó volt dolgozni, és volt, aki nem” (Kuruc.info: a navajonkik...). Szerinte megmutatkozott az is, hogy „ki a legény a gáton”, azaz egyes polgármesterekről kiderült, gond esetén is számíthat rájuk településük, mások azonban a legnagyobb bajban mondtak csődöt. Ezért Sólyom szerint a településvezetőknek továbbképzésen kellene részt venniük. Az elnök újságírói kérdésre cáfolta azokat a híreket, melyek szerint Szlovákia ‚engedte volna' Magyarországra az áradatot, mint mondta, északi szomszédunk apránként engedi le megtelt víztározóiból a vizet.
