A címben feltett kérdés messzemenően szónoki: hiszen minden értelmes ember tisztában van azzal, hogy „nagy politikusnak” napjainkban azokat a közéleti személyiségeket kiáltja ki a sajtó, akik a cionista háttérhatalom leglelkesebb csicskásai. De még ennek a nyilvánvaló ténynek a figyelembe vétele mellett is meg kell állapítani: a német kancellár asszony egy nagyon szürke, nagyon jellegtelen, nagyon unalmas politikai személyiség, akitől soha egy értelmes, eredeti gondolatot nem lehetett még hallani. Az pedig, hogy akadnak olyan idióták az úgynevezett baloldalon, akik valamiféle „megváltóként” és „felszabadítóként” tekintenek rá, az elmekórtan tárgykörébe tartozó jelenség.
 Nem ő mutat irányt |
Óh, pardon: egyetlenegy alkalommal mondott valami érdekeset, amire felfigyelt a világ. 2010-ben Angela Merkel egy beszédében kijelentette, hogy a „multikulturalizmus megbukott”. Persze ez sem volt valami eredeti megállapítás, de legalább életében egyszer kimondta az igazságot. (Volt egy másik is, de az sajnos csak nyelvbotlás volt - a szerk.) Csakhogy az elhíresült kijelentés után sem lehetett felfedezni az Angela Merkel vezette német kormány politikájában a leghalványabb nyomát sem bármiféle fordulatnak: Németország kapui továbbra is tárva-nyitva maradtak és tovább folytatódott, sőt erősödött a multikulti agymosókampány. Maga Angela Merkel is és más vezető német politikusok is nyilatkozataikban folyamatosan a bevándorlás előnyeit ecsetelték, és dicsőítették a „toleranciát”. Majd 2015 januárjában – a Pegida elnevezésű, a bevándorlás leállításáért küzdő mozgalom erősödésére válaszul – a korábban a „multikulti bukását” bejelentő német kancellár asszony közölte, hogy az „iszlám Németország része”. Mitől „nagy politikus” tehát Angela Merkel? Attól, hogy tökéletesen az ellentétét cselekszi annak, amit mond? Vagy attól, hogy egymással teljes mértékben összeegyeztethetetlen kijelentéseket tesz? Miféle félelmetes zűrzavar lehet ennek a nőnek a fejében?
Érdemes összehasonlítani Merkel politikusi pályáját a bizonyos vonatkozásban példaképének tekintett Margaret Thatcher teljesítményével. Annak ellenére, hogy mindketten a pénzügyi bankároligarchia érdekeit képviselték ténykedésük során, mégis ég és föld közöttük a különbség. Thatcher asszonynak voltak víziói, látni lehetett rajta, hogy szenvedélyesen hisz a „konzervatív értékekben”, gyűlöli a kommunizmust és általában a baloldaliságot és a kulturális és politikai liberalizmust, meg van győződve a neoliberális gazdaságpolitika üdvözítő voltáról, és lelkes brit hazafi is egyúttal. Nem ismerte ugyan fel, hogy politikájával egy olyan „új világrend” létrejöttét segíti elő, amelyben sem a „konzervatív értékeknek”, sem a brit nagyhatalomnak nem lesz helye. Ennek ellenére voltak karakteres, vitára ingerlő állásfoglalásai, céljait tűzön-vízen keresztül igyekezett elérni, mert határozott véleménye volt a világról. Nem hiába nevezték őt Vasladynek.
De vajon miben hisz Angela Merkel? Papíron kereszténydemokrata lenne, de vajon miféle konkrét intézkedésekben nyilvánul meg „keresztény” és „konzervatív” felfogása? A zsidók nagyszerűségéről, a holokausztról, a multikulti szépségeiről, a németek bűnösségéről sokat elmélkedik, de hallotta-e bárki is, hogy a kereszténységről vagy akár csak a „konzervatív értékekről” komolyan beszélt volna? Német nemzeti tudatról az ő esetében egyáltalán nem beszélhetünk: sőt nyilatkozataiból az derül ki, hogy az eszményképe egy vegyes etnikumokból álló „Németország”, melyben kiemelt helyet kap a zsidóság és az iszlám. Attól lenne Angela Merkel „nagy politikus”, hogy megtagadta saját nemzetét, és annak teljes megszűnését kívánja?
 "Az antiszemitizmus állami és polgári kötelességünk" - kár, hogy csak nyelvbotlás volt |
Szigorúan neoliberális és megszorításokra épülő gazdaságpolitikai elképzelései persze hasonlítanak a Vaslédyéhez, és mondhatnánk, ezen a téren következetes álláspontot képvisel. Csakhogy szó sincsen valami eredeti útválasztásról: Angela Merkelnek fogalma sincs a gazdaságpolitikáról, és csupán azt teszi, amit a gazdasági lobbicsoportok megparancsolnak neki. Természetesen igaza van abban, hogy takarékoskodni kell, és nem szabad szórni a pénzt. Csakhogy az a fajta megszorításokra és pénzügyi szigorra épülő neoliberális gazdaságpolitika, amit ő hirdet, kizárólag a nyugati pénzügyi elitek érdekeit szolgálja, Európa szegényebb államainak fejlődését megakasztja, és semmiféle fellendülést nem tesz lehetővé. A neoliberalizmus lényegében a gazdag nyugati államok pénzügyi elitjének zsarnoksága a világ szegényebb népei felett. Angela Merkel a „megszorító” neoliberális pénzügypolitikához történő csökönyös ragaszkodásával egy igazságtalan, az egyenlőtlenségeket tovább növelő, környezetkárosító és a világ számos régiójában megbukott gazdaságpolitikát képvisel. Ezért lenne „nagy politikus”?
Angela Merkel határozatlanságát, elvtelenségét és a német érdekek iránti legteljesebb közömbösségét világosan megmutatta az orosz-ukrán válság ügyében tanúsított magatartása. Napnál is világosabb, hogy Németországnak a legkevésbé sem érdeke az Oroszország elleni szankciók további szigorítása és a nyugati hatalmak és Moszkva közötti feszültség további élezése. Az Európai Unió legbefolyásosabb politikusának szerepében tetszelgő német kancellár nem volt képes még arra sem, hogy kidolgozzon és az USA-val szemben képviseljen egy alternatív keleti politikát, amely egész Európa alapvető érdeke lenne. A sajtóban időnként megjelennek ugyan elemzések arról, hogy Berlin „nem lelkesedik” Washington oroszellenes politikájáért, ennek ellenére a berlini kormány mindig támogatja a Washingtonban elhatározott újabb és újabb őrült és vérgőzös ötleteket.
Mitől lenne „nagy politikus” tehát a most hazánkba látogató Angela Merkel? Sem elvei, sem karakteres elképzelései nincsenek, a nyugati pénzügyi elitek és a zsidóság akaratának engedelmes végrehajtója, megnyilatkozásai zavarosak és ellentmondásosak, hazáját megtagadta. Mindezek mellett irányítása alatt sem Németország, sem az Európai Unió nem volt képes még arra sem, hogy egy hatékony, ténylegesen az európai érdekeket szolgáló külpolitikát, valamint egy eredményes bevándorlási politikát és gazdaságpolitikát kidolgozzon.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
