Orbán évértékelői sokkal inkább szólnak az átlaghoz, semmint az ott gépiesen tapsoló csinovnyikokhoz, pénz- és hataloméhes, hajlongó perc-emberekhez, ebben pedig a 2025-ös sem kivétel, mint ahogy abban is az eddigi sormintát követte, hogy a miniszterelnök bizony szeret nagyokat mondani.

Toroczkai László kreatívan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a miniszterelnök egy párhuzamos valóságban él és messze került a realitásoktól. Legnagyobb valószínűség szerint ezt ő maga is tudja, de a populistákat (meg lassan mindenki mást is a politika berkein belül – kevés kivétellel) ez egyáltalán nem zavarja. Meg ahogy a mellékelt ábra mutatja, sok szavazót sem izgatják a konkrét tények. Olyan szürreális tudatállapot ez, ahol az ember egyrészt nem érzékeli, hogy hülyének nézik, de ha kiderül, hogy igen, az sem zavarja. A korábbi évszázadokban erre aligha találnánk ilyen markáns példákat, mint a 21. századból, de Orbán láthatóan élvezi a trendet.

A miniszterelnök minden hű csinovnyiknak megüzente, hogy „bizony sok dolga lesz”, és annyi mindent ígért a nemzetnek, amit még egy ezerszer jobban teljesítő gazdaság sem tudna fedezni. Mindent is megállítanak, ami rossz, minden jóból még több lesz, sok-sok pénz, töretlen csillogás. No meg persze adómentesség a kétgyermekes anyáknak is (meg lassan már a szomszéd macskájának is), amit egyrészt nem tudom, miből fognak fedezni, másrészt lassan kezdem úgy érezni, hogy én maradtam az egyetlen adófizető ebben az országban. A két- és háromgyermekes anyák szja-mentességéről még maga Orbán is azt mondta, hogy nagy falat lesz, de a „nekilendülő gazdaság” fedezi majd. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, idén kiderül, de amelyik olvasónk nem két- vagy háromgyermekes anyuka, az semmi jóra ne számítson.

De nem baj. A teljesen alkalmatlan Nagy Márton majd „szép szóval” megállítja az élelmiszerárak növekedését is, kapunk új gyárakat – százat, maga lesz a földi Paradicsom ez az ország. Ha habitustól függően kinevettük, vagy kisírtuk magunkat, akkor pedig térjünk rá arra, ami viszont nagyon is valóságos, nevezetesen, hogy a miniszterelnök milyen gusztustalan, alattomos módon hajtott rá Magyarország egyetlen hiteles jobboldali pártjának, a Mi Hazánknak szavazóira. Ezek közül nem mindegyik elem tűnik fel az évértékelő beszédben, de nyilvánvalóan egy folyamatos láncolatról beszélünk, ahol annak rendje és módja szerint a radikális párt témáit is igyekszik – kiherélve – eltulajdonítani.

Szokás szerint pontokba szedve haladunk tovább.

1. Sok lélek fantáziáját megmozgatta a miniszterelnök, amikor szombaton azt mondta, a Pride szervezői ne nagyon vesződjenek az idei rendezvénnyel, ami azt jelenti, hogy a kormány be akarja tiltani az eseményt.

A radikális jobboldal régi kívánalma ez, felröppenni a betiltás hírét pedig nem egyszer hallottuk a kormánypárt részéről is, aztán nem lett belőle semmi. És ez valószínűsíthetően idén is így lesz. Nem kizárólag a Pride, de az LMBTQ-lobbi hazai csápjai is akadálytalanul mozognak hazánkban, s habár a Pride-felvonulás a leglátványosabb ezek közül, sok más hasonló rendezvényt is működtetnek Magyarországon (lásd a Heti progresszió ide vonatkozó részeit).

Mindig marad nyitva egy fideszes kiskapu. Mi pedig tudni fogjuk, mi az.

2. A miniszterelnök arról is beszélt – konkrétumok nélkül, hogy a kisebb közösségeknek (falu, kisváros, stb.) joguk van az önvédelemhez, és ahhoz, hogy ők formálják a közösség arculatát. Ezzel párhuzamosan hadat üzent a drogoknak és a drogdílereknek is (kormánybiztost is kineveznek a feladatra), ez a rendpárti vonal pedig szintén a Mi Hazánk terepe.

Üres szavak ezek is a Fidesz részéről, hiszen ők hagyták idáig fajulni a dolgokat, de ahogy azt már korábban érintettük, sokaknak ez is elég.

3. Garantálni akarják a készpénzhasználat jogát az alkotmányban, ez pedig eredetileg mi hazánkos javaslat, melyet a kormánypártok eddig elmaszatoltak, bagatellizáltak, nem támogattak. Orbán most hirtelen megvilágosodott, és persze a Mi Hazánk leghalványabb említése nélkül megtetszett neki az ötlet.

Veterán olvasóink jól tudják, hogy a Fidesz anno a Jobbikkal is ezt csinálta, de az ő példájukból legalább tudjuk, hogyan is néz ki egy ilyen gőzhenger, ami az ellene való védekezésben is segít.

4. Nem tartozik szorosan az évértékelőhöz, de némiképp az is a Mi Hazánk szavazóira való rástartolásnak fogható fel, hogy Orbán a múlt héten az AfD leszbikus társelnökével, Alice Weidellel villogott.

Orbán fontoskodásáról és Weidel ambivalens szerepéről már korábban írtam egy publikációt, ám a jobboldali közegbe aligha illő társelnök ide, vagy oda, az AfD megkerülhetetlen politikai erővé vált, a magyar viszonylatban talán érthetetlen mélységekig differenciálódott pártban pedig bőven vannak tettre kész, értékes emberek.

Ironikus, hogy az AfD-nek pont Weidel személyén keresztül udvarol Orbán, mint ahogy az is, hogy hirtelen most nyílt ki a szeme, mégis érdemes nyitni az AfD felé, amely a Mi Hazánk szövetségese az EP-ben. Mi ez, ha nem az orbáni szemfényvesztés egy újabb állomása?

5. Habár az igazán meghatározó és formabontó alakokat nem vállalja be a NER, megkezdődött egyfajta felületes rehabilitáció olyan személyekkel kapcsolatban, akik a „nemzeti radikális” táboron belül meghatározóak voltak.

A teljesség igénye nélkül ilyen Csurka István is, akit emlékkonferenciákkal, munkásságát taglaló kötetekkel igyekeznek NER-kompatibilis alakká varázsolni. Csurka személyét illetően jóval kritikusabban kellene fogalmazni, hiszen a vátesz szerepe finoman szólva is erőltetett és hamis (erről bővebben itt írtam), de a hangsúly most az „elfideszesítésen” van. Ugyanis sokan vannak – potenciális jobboldaliak – akik megelégszenek ezzel a fideszes tempóval is, sőt, szimpatikus nekik, hogy Csurka személyével foglalkoznak, még akkor is, ha esetlegesen kilúgozzák, deformálják a személyét.

Ennek célja pedig nem csak a történelem Fidesz általi megerőszakolása, hanem extra szavazatok begyűjtése is.

A sormintát még lehetne folytatni, de ebből is bőven kirajzolódik, hogy a rendszer már javában készül 2026-ra. Mivel a magyar politikai paletta az elmúlt évben radikálisan átalakult, a Fidesznek minden joga megvan ahhoz, hogy aggódjon, minimum a kétharmad elvesztése miatt.

A látszólag sziklaszilárd rendszer belülről már omladozik, egyértelműen a „B oldal” pörög, ezen pedig nem változtatnak a globális átalakulások, maximum késleltetik e rendszer hanyagságainak felszínre kerülését. Szavazni nem Donald Trump fog, hanem a magyar ember, így most nekik üzen a rendszer.

Egy olyan rendszer, amely mindent is megígér, amely valódi jobboldali erőtől akar szavazókat átcsábítani. Mi ez, ha nem aggodalom és félelem a 15. éve regnáló hatalom részéről?

Légy éber, magyar ember!

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info