Bizony, harmadjára kellett időközi önkormányzati választást tartani a szinte teljes egészében cigányok lakta településen, ha pedig összeadja az ember a létrontó tömegdemokráciát, és a magyarországi cigányságot, akkor az egyenlet másik végén nagy eséllyel fog szerepelni egy olyan szörnyszülött, mint a tiszaburai választási kabaré.

A településről szóló írásaimból lassan külön könyvet lehetne összeállítani, utoljára az első megismételt választás napján foglalkoztam vele. Ebben írtam arról is, az egyes cigány szervezetek miként versengenek egymással, miként „ölik egymást” (egyelőre szimbolikusan) a szavazatokért, és miként szövi át az egészet a Fidesz-jelenség. Az október eleji választást egyébként még az Országos Roma Felemelkedésért Misszió Egyesület színeiben induló Vavrik Géza nyerte, de annyi volt az átlátszó csalás (a Kúria semmisítette meg mindkét eredményt), hogy ismételni kellett. Ezt követően a november másodikai, majd a tegnapi bohózatot már Fekete Zsigmond nyerte Vavrik előtt – egyre nagyobb különbséggel, de a történet itt valószínűleg nem ér véget, mert a második helyezett újabb óvással fenyeget.

Fekete a Cigány Közösségek Szövetsége, vagyis a Cikösz képviselője, mely a Fidesz kedvenc cigány szervezete. A földesurakhoz persze mindegyik ilyen szervezet hűséges ilyen-olyan módon, de a kormánypárt a Ciköszt építette fel elsődleges bástyának. Ami a NER-nek „kiegyensúlyozott roma politika”, az krumpliosztás helyett Tiszaburán már sokkal „tisztább” (mármint a romlottság oldaláról nézve) formában csapódik le: lényegében nyílt szavazatvásárlás, agresszió, csalássorozat.

Az elmúlt bő két hétben kétszer is írtam a demokrácia létrontó, álságos mintázatairól (itt és itt), Tiszabura pedig a „segítségemre sietett”, hogy mindezt még egyszer alá is támassza nekünk (nem tudatosan időzítettem így a két cikket), és első kézből ismertesse, mi történik, ha összemixeljük a 21. századi polkorrekt tömegdemokráciát és a tömegesen beilleszkedni képtelen, az ország testéből egyre nagyobb szegregátumokat kiszakító cigányságot, akiknek elvileg azt kellene bemutatni, miként tud egy cigány település – jelen esetben Tiszabura, normálisan beilleszkedni az ország vérkeringésébe. Nos, láthatjuk, sehogy.

Érdekes látni, hogy a „roma kreativitás” (amit inkább nevezzünk sunyiságnak), hogyan találkozik a demokrácia intézményével, előbbi milyen röhejesen tud (vissza)élni utóbbi élhetetlen szabályaival. Ordít az esetről, hogy a „rejtett erőforrások” nemhogy nem képesek, de nem is akarnak alkalmazkodni a demokrata rendszerhez. Pénz van dögivel, hiszen ekkora arányban szavazatokat vásárolni (20 és 70 ezer forint között kóstált egy X, és mivel – sajnálatos módon – népes famíliákról beszélünk, egy „kiscsalád” akár egymillió forintot is behúzhat a „demokrácia ünnepén”) nem kevés összeg, minden mást pedig „megold” az agresszív fenyegetőzés, vagy az irreálisan sok listás jelölt.

Hogy ki milyen százalékos eredményt ért el tegnap, nem írom le, mert nem érdekel. Nekünk, magyaroknak nem is fontos ez. A mi szempontunkból elég csak néha Tiszaburára pillantani, milyen disztópikus jövő már Magyarországra, ha a minket fényévekkel túlszaporodó cigányság (Orbán „új középosztálya”) találkozik és sajátos elegyet alkot az alkotó európai szellemtől teljesen idegen modern tömegdemokrácia „dicsőséges vívmányaival”.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info