MTI – Bizalmas értesítések

London, október 3. (Magyar Távirati Iroda) A Times jelenti Budapestről: Noha a Csehszlovákiában elért lengyel sikereket rokonszenvvel üdvözölték Budapesten, a magyar közvélemény súlyos aggodalommal ismerte fel, hogy a magyar kormány súlyos helyzetbe került, mert az esetleges tétlenséget a jelen pillanatban a szélsőjobboldal a gyengeség jelének vette volna és saját céljaira aknázta volna ki. A nemzeti szocialista Magyarság legújabb számát, amely humbugnak minősítette a békés felülvizsgálást és haladéktalan eljárást követelt Csehszlovákia ellen, elkobozták.

A lap ugyancsak idézi Imrédy Béla miniszterelnök rádiószózatát.

A munkáspárti Daily Herald ilyen cím alatt jelenti a magyar igények elintézését: „Béke Magyarországgal a legközelebbi lépés”.

A Daily Mail alcíme a következő: „A csehek engednek Magyarországgal szemben.”

A Daily Express jelenti Budapestről:

A magyar főváros közönsége szakadó esőben olvasta az utcai lámpák fényénél azt a hírt, hogy a cseh kormány teljesíti Magyarország követelését és a felvidéki területeket három körzetbe osztja: az első körzetet néhány nap múlva magyar csapatok szállják meg, a másodikba nemzetközi rendőrség vonul be, a harmadikban népszavazást tartanak. A színházakban és a mulatókban félbeszakították az előadásokat, hogy kihirdessék a jelentést, melyet a közönség mindenütt hazafias dalok eléneklésével üdvözölt. A magyarok, akik erről a megoldásról álmodtak húsz éven át, alig akarják elhinni az örvendetes hírt. Azt megelőzőleg nagy felháborodást keltett Magyarországon, hogy a müncheni tanácskozások három hónap várakozási időt tűztek ki a magyar követelések kielégítésére. Csak a Csehszlovákiának védelmet biztosító kisantant-szerződéseknek köszönhető, hogy a magyarok – noha nincs elég egyenruhájuk összes katonáik számára – már egy héttel ezelőtt nem rohanták meg a cseheket.

Mint a Reuter Iroda Bukarestből értesül, a prágai magyar lépések híre megérősítette azt a romániai felfogást, hogy Romániának nagyon ügyelnie kell érdekei megvédésére. Növelték a román aggodalmakat a szófiai románellenes tüntetések, amelyek következtében újabb bajoktól tartanak Dobrudsában, ahol a lakosság többsége bolgár. Azt még súlyosabb problémának tekintik, mint az erdélyi magyar kisebbségek ügyét.

A rádió napjainkban a társadalomnevelés, a népművelés és a tömeg-felvilágosítás leghatékonyabb eszköze. A szórakoztatás mellett egyik legfontosabb feladata a közvélemény figyelmét ráirányítani a legidőszerűbb sorskérdéseinkre. Azokra a kérdésekre, amelyeknek helyes megoldásától függ nemzeti életünk zavartalan és nyugodt fejlődése, a nemzetépítő erők szabad kibontakozása. Ezek közé a kérdések közé kell számítanunk a zsidókérdést is. Egy évezredes problémáról van szó. A zsidóság mértéktelen elszaporodásával egyidejűleg hatolt be a zsidókérdés nemzeti életünk minden területére. Előbb a gazdasási életben alakult ki a magyarság szempontjából mindenképpen tarthatatlan, megalázó helyzet, majd a szellemi és kultúrélet különböző ágazatában tört előre a zsidóság, végül sorra került a szorosabb értelemben vett politikai élet is. A zsidóság itt is mind több és több olyan pozíciót vett birtokába, olyan szerepet sajátított ki magának, amelyhez nem volt joga, amelyet saját jól felfogott érdekében nem lett volna szabad igénybe vennie és elhódítania a liberális jelszavaktól félrevezetett magyar közvéleménytől.

Minderről a magyar közvélemény az utolsó húsz-huszonöt év alatt sok mindent hallott, de még korántsem elegendőt. Másrészt a közvélemény egy tekintélyes hányada, amelyik a liberális sajtó hatásai alatt állott, önhibáján kívül jóformán semmit sem tud ezekről a kérdéseikről.

E napokban, amikor végre elérkeztünk oda, hogy a zsidókérdést a magyarság létérdekei által meghatározott módon végleg felszámoljuk, egyik legsürgősebb feladatunk a társadalomnevelésnek ezt a nagy hiányosságát pótolni. Egyebek közt ezt a célt is szolgálni óhajtja a Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet. Rá alkarjuk irányítani most már hiánytalanul az egész magyar közvélemény figyelmét erre a kérdésre. Be akarjuk mutatni minden szenvedélytől, gyűlölettől, vagy elfogultságtól mentesen kérlelhetetlen és hideg tárgyilagossággal, hogy mennyire úrrá lett, menynyire elhatalmasodott felettünk a zsidóság, mennyire megfosztott bennünket anyagi javainktól; milyen kiváltságos helyzetet biztosított magának társadalmi szervezetünkben, milyen végzetes és romboló befolyást gyakorolt nemzeti közszellemünkre, milyen iszonyú pusztítást vitt végbe közerkölcseinkben. Ebben a törekvésünkben bármenynyire is igénybe vesszük a tömeg-felvilágosítás mindenfajta eszközét: sajtóit, röpiratokat, könyveket, rajzokat, plakátokat stb., tökéletes munkát nem végezhetünk, ha a rádiót is nem tudjuk bekapcsolni munkánkba.

A rádión keresztül olyan rétegekhez is el tudunk jutni, amelyekhez egyébként nem, vagy csak igen csekély mértékben tudunk hozzáférkőzni. Ezért jelent igen nagy örömet részünkre, hogy vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár úr kezdeményezése révén a rádiót is bekapcsolhatjuk társadalom-felvilágosító tevékenységünkbe. Részletes munkaprogramot dolgoztunk ki a Rádió és a Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet közötti szoros kapcsolat megteremtésére. E munkaprogram keretében először harminckét előadásban általánosságban megvilágítjuk a magyarországi zsidókérdés főbb problémáit. Megismertetjük a közvéleménnyel a zsidóság szerepét az utolsó évszázad közéleti eseményeiben, a magyar gazdasági élet különböző ágazataiban elért példátlan térfoglalását, a zsidóság ellen folytatott önvédelmi harcunk jelentősebb eseményeit és kimagaslóbb egyéniségeit. Munkaprogramunk következő második szakaszában az intézet tudományos kutató munkásságának eredményeit akarjuk előadások, vagy előadássorozatok keretében feltárni. A továbbiakban pedig sorra vesszük a zsidókérdés nagy nemzetközi és világközi összefüggéseit is.

Bizonyosra vesszük, hogy a Rádió és a Zsidókérdés-kutató Magyar Intézet szoros együttműködésének meglesz az eredménye, hogy az egész magyar társadalom tudatára ébred a zsidókérdés óriási horderejének és a legmesszebbmenően méltányolni fogja azokat a hatalmas erőfeszítéseiket, amelyeket ma teszünk ennek a kérdésnek nemzeti életünkből való végleges kiküszöbölésére.

Jellemző az angol gőgre, hogy a világ bámulatát kivívott hős japán katonákról, akik nem egyszer alaposan megverték már az angolokat és amerikaiakat, így nyilatkozik Churchill: „Burmában leöltünk 50–60 ezer japánt”. Minden nemesen gondolkodó katona és civil tiszteli az életét feláldozó katonát. Az ellenség megadja a végtisztességet az elesett ellenfélnek. De a „művelt Nyugat” kiváló egyénisége, Churchill úgy beszél a japán hősökről, mint a – sakter a libáról. Valószínű, sokat forgolódik Churchill úr a – sakterek között…

A finn tisztek a kis hős hadnagyig, mind háborús bűnösök a szovjet előtt és a szovjet kiadásukat kéri. Ezt érdemelték meg ezek a hősök? Ők a háborús bűnösök? Hiszen a kétszázmilliós szovjet támadta meg a hárommilliós Finnországot A medve a bárányt bűnösnek ítéli, mert, – védekezni mert. Jellemző!

Ugyanígy jellemző, hogy Palesztinában két zsidó dandár csörteti a kardot, – mint az angol híradás mondja. Részt akarnak venni a berlini bevonuláson –, de jellemző, hogy a harcban nem óhajtottak részt venni. Reméljük, hogy a dandár soha életében nem látja meg Berlint!

És fejezzük be egy honi jellemzővel, megemlékezvén arról a győri egyénről, aki, mikor a Donnál voltak csapataink, naponta a vállunkat veregette, hogy ez igen, a Győri Nemzeti Hírlap, a „mi” lapunk, bátran kimondja a szót! Ez igen, csak így uraim!... és most, mikor egy időre lefelé fordult a kerék, óvatosan siklik el mellettünk az utcán, de ha nem kerülheti ki, hogy szóba álljon velünk, akkor azt mondja: Igen, igen... az Önök lapja... Ha azután sikerül a harcunk, akkor jön ismét, hogy a mi lapunk. De akkor majd súgunk neki valamit...

Győrszigetben tudomásunk szerint, igen jól felszerelt rituális fürdője volt az ortodox zsidóságnak. Ez a fürdő most üres, nem használják semmire. Milyen tálcán nyújtva kínálkozik a volt zsidó fürdő arra, hogy a győrszigeti munkásoknak olcsó, jó fürdő nyíljék a saját városrészükben. A fürdőnek lepedővel, törülközővel való felszerelése a megmaradt zsidó holmiból könnyen végrehajtható. A fürdőszoba nélküli és tüzelőnélküli munkásság esetleg egész munkáscsaládok, felnőttek és gyermekek tisztálkodását szolgálhatná a volt zsidófürdő. Kérjük az illetékeseket, hogy ezt a régen óhajtott munkásfürdőt valósítsák meg, igazán nagyon kevésbe kerül!

Többen felhívták figyelmünket arra – sok esetben személyesen is meggyőződtünk róla –, hogy a volt zsidóházak pincéiben nagymennyiségű szén és fa maradt vissza. Láttunk olyan pincét, amelyben szerény becslés szerint is legalább egy vagon szén fekszik, mert a zsidók bőven ellátták magukat tüzelővel.

Ezt a mennyiséget sürgősen igénybe kell venni, hogy elsősorban a többgyermekes és kisgyermekes szegény családoknak legalább a főzési tüzelőjük legyen és így ha több esetleg nem jutna is, a kis család a meleg konyhában meghúzódhassék. Velük együtt a szegény nyugdíjasok, a szemérmes szegények ügyét is fel kell karolni, hogy ők is jussanak tüzelőhöz. Felhívjuk a hatóság figyelmét arra is, hogy ha a zsidópincékben talált tüzelőanyagot a háziak közül valaki magáénak vallaná, ellenőriztesse a hatóság, hogy hol, mikor, kinél vásárolta a tüzelőanyagot. Mindenre fel kell készülni, mert sok ember kapzsi, mohó és tág lelkiismeretű.

A zsidópincékben tárolt tüzelőanyag sokat fog segíteni a legjobban rászorulók ellátásán, de addig vegyük igénybe, míg megvan!

(Kuruc.info)