Győri Nemzeti Hírlap, 1941. november 23.

Budapest, nov. 20. MTI. – Az Ingul mentén lefolyt harcokban különösen kitüntette magát Laborczi százados századparancsnok. Zászlóalja előnyomulása során az előttük haladó felderítő osztag váratlanul súlyos helyzetbe került, mert az ellenség meglepetésszerűen minden oldalról körülfogta. Fokozta ennek az osztagnak veszedelmes helyzetét az a körülmény, hogy a szovjet tüzérség nyomban zárótüzet zúdított a kis magyar kötelék mögé, nehogy a mögötte előrenyomuló, kiküldő zászlóalj kiszabadíthassa szorult állapotából. Laborczi százados, felismerve bajtársai veszedelmes helyzetét, öntevékenyen és haladéktalanul előre lendítette századát.

Hősi bátorsággal vezette honvédeit a zárótűz alatt álló területen, és felszabadította a felderítő osztagot. Ezután több szovjet ellentámadást sikeresen visszavert, majd merész előretörést indított az Ingult védelmező ellenség hátába. Súlyos veszteséget okozott az ellenségnek, és döntően járult hozzá a zászlóalj győzelméhez.

 

A Don melletti Rosztov, melyet elfoglaltak a németek, a Don jobbpartján festői területen fekszik. Utcái rendezettek. 1741-ben alapították. Erődítménynek építették ki. A Donec-vidék és a Kaukázus határán központi fekvése miatt gyorsan fejlődött. 1897-ben 119.000 lakossal rendelkezett, amely szám 1939-ig 510.000-re emelkedett. Termékeny vidéke miatt Rosztov óriási gabonapiaccal rendelkezik. Sűrű úthálózata tengeri és szárazföldi összeköttetések fontos csomópontjává avatják. Az utóbbi időben az Azovi tengerhez kiépített csatorna lehetővé teszi, hogy a tengerjáró hajók Rosztov kikötőjéig jussanak. A Rosztov – Voton – Jeszk – Moszkva és a Rosztov – Groszyj – Machats – Kanal – Paku vonal a város legfontosabb vasútjai. A Donec-medencével sűrű vasúthálózat köti össze. A Szovjetunió északi és belső területeivel a Volga–Don-csatorna teremti meg a hajó-összeköttetést. Rosztov két hatalmas repülőtere nagyjelentőségű a belföldi légiforgalom szempontjából. A város ipari életét a következő üzemek alkotják: 2 hajógyár, 5 hajódokk-, 1 repülőgép-, 1 harcikocsi-, fél tucat muníció-, 2 mezőgazdasági gépgyár, melyek közül egyik a Szovjetunió területén a legnagyobb, továbbá 1 vagon- és 1 motorkerékpárgyár, valamint olvasztók, vasöntödék, végül 3 kémiai gyár és nagyszerűen fejlett élelmiszeripar. Elvesztése gyógyíthatatlan új seb a haldokló vörös rém testén.

1944. november 23.

Háború van, de nem mások háborúja, hanem a magyarság háborúja. Háborúja mindenkinek, aki erkölcsi tartalommal akar a jövőben szabad életet élni. Háborúja mindazoknak, akik látják azt, hogy a háború gyávasággal felidézett beszüntetése nem jelentene békét, hanem ellenkezőleg, még keserűbb és nyomorúságosabb küzdelmet. Olyan küzdelmet, melyben a teljes megsemmisülés teljes bizonysággal elkövetkezne – valahol ott Ázsia kietlen és halált lehelő pusztaságain.

A Hungarista Mozgalom kegyetlen igazságossága korbácsolni fogja mindazokat, akik bedugják a fülüket, elzárkóznak önzésük falai mögé és dugdosgatják másoktól ellopott kényelmi lehetőségeiket.

Korbácsolni fogja ezeket, mert senkinek nincs joga kényelmesebben, nyugodtabban, bőségesebben és gondatlanabbul élni, mint azoknak, akik ott kint harcolnak, a magyarság fennmaradásáért a végeken és esőben, sárban, minden veszéllyel szembenézve védelmezik a magyar becsületet és életet.

Az új magyar állameszme mozgalma – a Hungarista Mozgalom – belekorbácsol mindazoknak tunyán eltompult vagy bűnösen elzárt agyába, akik nem akarják felismerni azt, hogy ma a gőgös önzés és a gyáva félelem egyenlő a nemzetárulással. Belekorbácsol az ilyen agyakba, hogy világosság gyűljék ezekben a sötét lelkekben is és világosan lássa mindenki azt, hogy a megsemmisülés az önzők és a tunyák megsemmisülését is jelentené.

Sokan lesznek, akik süket meg nem értéssel tesznek majd kísérletet arra, hogy kivonhassák magukat a közös veszély parancsolta kötelességek és áldozatvállalások teljesítése alól. Sokan lesznek, akik tunya vagy gőgös lelkükben még ma is azokat az évtizedes bűnöket hordozzák, amelyek kiölték a magyar élet sorsközösségének tudatát. Sokan lesznek, akik bedugják a fülüket a háború okozta legkisebb zaj elől is, csak hogy ne kelljen észrevenni, hogy háború van, és ne kelljen vállalni valamit a háborús élet kellemetlenségeiből és lemondásaiból.

Sokan lesznek, akik fogcsikorgató morgással mordulnak fel, mert vánszorgó menekülteket, de magyar testvéreket kell beengedniök féltékenyen védelmezett kényelmükbe. Sokan lesznek, akik kapzsi és éhes kapkodással rejtegetik majd a bűnösen felhalmozott jólét kalácsait. Sokan lesznek, akik vak gyűlölettel fordulnak majd el attól, ha a háború könyörtelensége, új fegyverek. új sáncok és új védelmi berendezések építésére kényszeríti elpuhult, munkához sohasem szokott kezeiket. Sokan lesznek ilyenek, mert az elmúlt évtizedek erkölcstelen, elpuhult és önző rendszerei ilyenekké nevelték őket.

Ezeknek ezt üzenjük: Ezt a háborút vállalni kell mindenkinek, mert csak ennek a harcnak becsületes vállalása biztosítja az életet! Az elpuhult tunyákra és a bűnösen önzőkre egyaránt áll szigorú ítéletünk: „Megsemmisítünk!”