– Két hónap alatt alakult párttá a Mi Hazánk Mozgalom. Hol tartanak a tagfelvétellel?
– Mondhatnám azt is: az egyetlen problémánk az, hogy túl sok a jelentkező. Most durván háromszor annyian vannak, mint amennyi tagja az LMP-nek fénykorában volt. A párt felépítését illetően van tapasztalatunk az elmúlt évekből, hogy például ne járjunk se úgy, mint a Jobbik, se úgy, mint az LMP.

– Ezt hogy érti?
– Az ideológiai elhajlást és a technikai működésképtelenséget egyaránt szeretnénk kiküszöbölni. A szervezeti struktúránkat úgy alakítjuk ki, hogy a mozgalmi jellegünket megtartva alulról építkezünk, ami garanciákat jelent, ugyanakkor erős vezetésünk lesz, ami a döntésképességünket biztosítja.

– Miért lenne igény a Mi Hazánkra, amikor mindig újabb és újabb pártok jönnek létre, aztán tűnnek is el az érdektelenség süllyesztőjében?
– A baloldal válsága miatt az elmúlt évtizedekben valóban sok párt jött létre, de a nemzeti táborban egy űr keletkezett a Jobbik dezertálásával. Az ellenzéki pártok hiteltelenségének, impotenciájának is köszönheti a Fidesz a harmadik kétharmados győzelmét, így nem csoda, hogy ellenzékváltó hangulat van és társadalmi igény egy új, hiteles pártra.

– Vona Gábor korábban azt mondta: a Fidesz a jobbszélre tolódva helyet cserélt a Jobbikkal. Ha így van, akkor újra felmerül a kérdés: miért van szükség a Mi Hazánkra?
– Elképesztőnek tartom azt a nácizást és antiszemitázást, amit a jobbikos Pintér Tamás engedett meg magának nemrégiben a Fidesszel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy a Fidesz és a Jobbik helyet cserélt, de önmagában egy ilyen nyilatkozattal a választások előtt pár hónappal Vona azt üzente a Jobbik elvhű szavazóinak, hogy akinek nem változott a felfogása, annak a Jobbik helyett a Fideszre kell voksolnia. Vagyis páros lábbal rugdosta át a szavazókat a Fideszhez, miközben a jobboldali választóknak egyetlen gesztust sem tett, ellenben a balliberális szavazóknak udvarolt a Spinoza Háztól kezdve Havas Henrik könyvéig.

– Az alapító nyilatkozatukban számos olyan témát helyeztek előtérbe, amelyekkel rögtön kiverték a biztosítékot. Valódi problémákról beszélünk vagy polgárpukkasztásról?
– Szó sincs polgárpukkasztásról. Nagyon komoly felvetések ezek, még akkor is, ha elsőre merésznek hatnak. Nekünk az is a feladatunk, hogy eddig szőnyeg alá söpört témákat elővegyünk és azokra megoldási javaslatot tegyünk. Le kell számolni azzal a kishitűséggel, hogy egy ilyen kis országban, mint a miénk, nem tehetünk meg nagy dolgokat.

– Azért a szibériai bérrabtartás nem a kishitűség miatt váltott ki felháborodást.
– Mondjuk ki: nem eléggé elrettentőek a mai, inkább wellnessbörtönöknek nevezhető intézmények, amelyek miatt ráadásul a strassburgi Emberi Jogok Európai Bírósága rendre elmarasztal minket, és nyernek milliókat a Hagyó Miklósok a fogva tartási körülmények miatt, mondván, hogy azok nem eléggé emberségesek. Ezért volna szükség nemzetközi bérrabtartásra, ami megtakarítást is jelentene, hiszen míg hazánkban 8-9 ezer forint egy rab tartásának a napi költsége, addig Oroszországban ez csak kétezer forint körül van, tehát négyezer környékén mindenki jól járna. Strassburg meg pereskedhet Putyinnal, az már nem a mi dolgunk lenne.

– Milyen eszközökkel próbálják ezeket az elképzeléseket közismertté tenni, elfogadtatni?
– Ha egy-egy kérdés a közbeszéd részévé válik, a politika is kénytelen foglalkozni vele. Boldogok lennénk, ha már ellenzékből tudnánk a Fideszt jobb belátásra bírni. Konstruktív ellenzékiségre készülünk, de ehhez konstruktív kormány is kellene.

– Komolyan gondolja, hogy a Hagyó Miklósokat majd Szibériába küldi a kormány?
– Toroczkai Lászlónak a határkerítésre vonatkozó javaslata kapcsán is azt kérdezték annak megépítése előtt fél évvel, hogy komolyan gondolja-e évtizedekkel a vasfüggöny lebontása után. De nézzünk egy másik problémát! Az alaptörvényben az áll, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, de ez valójában nem érvényesül, és minden negyedik gyermek abortusz áldozata lesz.
A terhességmegszakításra ma egyfajta utólagos fogamzásgátlásként tekintenek. Hogy az anyák megértsék a döntésük súlyát, meghallgattatnánk velük a magzatuk szívhangját, úgymond az utolsó szó jogán.

– Az alapító nyilatkozatuk részeként népszavazást kezdeményeznének az uniós tagságunkról, illetve kilépésünkről. Mégis indulnak a jövő évi európai parlamenti (EP-) választáson, nem?
– Rendszerellenes párt vagyunk, mégis szeretnénk az Országgyűlésbe bekerülni. Ugyanígy volna dolgunk az EP-ben is, ahol jelenleg is számos unióellenes és EU-kritikus párt van jelen.

– Jövőre önkormányzati választások is lesznek. Számítanak a Jobbikból kilépett, jelenleg független képviselőkre egy év múlva?
– Száz felett van a Jobbikkal szakító polgármesterek és képviselők száma, de nem mindenki szeretné folytatni a közéleti tevékenységét, akkora volt a csalódás. Döntő többségüknél ugyanakkor már ismét megjelent a hit, és újult erővel vágnak bele velünk ebbe a küzdelembe.

– Számolnak még kilépőkkel vagy átlépőkkel?
– Ez egy hosszú folyamat, amelynek egy-egy önkormányzati képviselő kilépése vagy a Jobbik részéről elhangzó botrányos nyilatkozatok nagyobb lökést adhatnak. Azok a pártnyilatkozatok ugyanis, hogy pusztán a passzívak távoztak a pártból, akik nem voltak hasznára a Jobbiknak, rendkívül igazságtalanok és sértők, mert akik most önkormányzati képviselőként átléptek, rengeteget tettek a nemzeti radikalizmus sikeréért az elmúlt években.

– Volner János az egyetlen, aki azt mondta: remek bajtársakat veszített el, és csalódottságának adott hangot a távozásuk miatt.
– Ez korrekt volt, de ő is belátta, hogy elkésett, mert az előző tisztújításon – akár elnökjelölként – még megőrizhette volna a párt egységét. Én mégis szolidaritással figyelem a megnyilatko­zásait és a szélmalomharcát.

– Árgyelán János, a Mi Hazánk pártigazgatója ajánlólevelet adna Volner Jánosnak, ha csatlakozni szeretne önökhöz. Ön is adna ajánlást a Jobbik alelnökének?
– Két ajánlásra van szükség, ha valaki tag szeretne lenni, és én örömmel lennék a második; szívesen folytatnám vele a közös munkát újra egy mozgalomban.

– Lát erre esélyt? Ő azt mondta: legfeljebb elzavarni lehet a Jobbikból.
– Ha fogadnánk, nagy tétet tennék arra, hogy a Jobbikban nincs jövője, és valóban elzavarják onnan. Volner Jánosnak azt kell tennie, amit a lelkiismerete diktál. Ha ez azzal jár, hogy Dúró Dóra sorsára jut, szerintem azt is kész vállalni.

– Jelenleg egy független képviselőjük van az Országgyűlésben. Lesz több is ebben a ciklusban?
– Erre is nagy összeget tennék, de ezt már az érintettektől kell megkérdezni.

– Ezek szerint több emberről is beszélhetünk?
– Sokan vívódnak a lelkiismeretükkel, próbálnak hűségesek maradni azokhoz, akiknek érzésük szerint a mandátumukat köszönhetik. Szerintem viszont a legtöbben a saját munkájuknak köszönhetik a mandátumukat. Ha lelkiismeretük szerint továbbra is a Jobbik alapító nyilatkozatát képviselve szeretnék végezni a munkájukat, akkor erre csak függetlenként van lehetőségük. Épp ezért a keresztény, nemzeti radikális értékrendhez hű tagság többsége már elhagyta a Jobbikot. Az elnökség és a frakció már teljesen elszakadt a párttól.

– A párt teljesen elvesztette a hitelét?
– Ezt nehéz megítélni, mert én érzelmileg a mai napig kötődöm a Jobbikhoz, még ha meg is tagadott a párt vezetése. Hogy a társadalomban milyen érzéseket kelt, nem tudom, de olyan intenzív volt az utóbbi évek köpönyegforgatása, hogy az nem múlt el nyom nélkül. Mi inkább új néven, tiszta lappal kezdünk építkezni.

– Évekkel a pártból való kitagadása előtt Vona Gábor még igen elismerően beszélt önről, amikor azt mondta: ön a párt fenegyereke, aki élvezettel vállalja a legnehezebb feladatokat, és végrehajtja, mint a legjobb kommandós. Külön erénye Vona szerint, hogy a Fideszben ön volt a legnépszerűtlenebb jobbikos politikus. Simicska-ellenessége volt a fordulópont?
– Simicska Lajos elszámoltatásának követelésével sem a Fidesznél, sem később a Jobbikban nem arattam nagy tetszést. Ma már látjuk, miért, és tudjuk, hogy ez akkor egy vízválasztó volt.

– Vona Gábor a kezdetek kezdetén azt mondta: előbb-utóbb minden pártot megkörnyékez egy oligarcha. A Mi Hazánknak van már oligarchája?
– Nemhogy nincs, de nem is lesz.

– Akkor még Vona Gábor is ezt mondta a Jobbikról.
– És mégis hova jutott! Azt hiszem, az ilyen elhajlásokat a választóknak kell büntetniük. Mi igyekszünk garanciákat teremteni a tiszta, átlátható, alulról építkező mozgalmi jellegre. Az eddigi két, több millió forintos kiadású rendezvényünk költségeit is közadakozásból és a vezetőink támogatásából fedeztük, a kiadásokkal pedig tételesen elszámoltunk, nyilvánosságra hozva az összegeket.

– Gyöngyösi Márton a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy a Mi Hazánk a Jobbik gyengítésének céljával jött létre, amihez anyagi támogatást és médiafelületet kapnak.
– Mondja ezt az a Gyöngyösi Márton, aki leginkább felelős a pártszakadásért, aki még bármilyen platform ötlete előtt már azt vizsgálta, hogy Dúró Dóra tagja maradhat-e a frakciónak. A kongresszusi 54-46 százalékos eredményét nem bölcs kiegyezés, hanem politikai leszámolás követte. Ami az anyagiakat illeti, kizárólag társadalmi adományokból működünk, a médiabeli megjelenésünkre pedig azt tudom válaszolni, hogy egyszerűen érdekesebbek vagyunk, mint a színtelen, szagtalan, íztelen párttá vált Jobbik, így még az ATV-be is többször hívnak minket, mint őket. Elképesztő az is, hogy korábbi tagadásukkal szemben Gyöngyösi úgy ismerte most be a kétszázezres képviselői fizetésemelés megszavazását, hogy nem ülhetnek ott „éhbérért”.

– A Jobbik elnökhelyettese azt is állítja, hogy a Mi Hazánk vezetőinek nincs érdemi mondanivalójuk, csak a Jobbikot szapulják.
– Ezt inkább ő teszi velünk. Mi már nem foglalkozunk a Jobbikkal, ha nincs ilyen irányú újságírói kérdés. Igyekszünk a saját programunkkal foglalkozni, van ezer ötletünk.

– Az önök programpontjai komoly átfedésben vannak a Jobbik eredeti programjával. Ha erről beszélünk, ismét a Jobbikhoz kanyarodunk vissza.
– Ezt bóknak és hitelességi elismerésnek veszem, hiszen mi valóban a Jobbik által Radikális változás címen megfogalmazott programhoz hűen visszük tovább azokat az általunk kitalált témákat, amelyekhez azóta is ragaszkodunk. A Jobbik legutóbbi választási programjából sajnos sok ilyen vállalás kikerült. Ilyen a bérrabtartás, a választójogi korlátozás az írni-olvasni nem tudók kizárásával, a magzatvédelem vagy a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolításának ügye. A cigánybűnözés szót már nem is említik, ahogy a halálbüntetést sem. A radikális változás megtörtént, csak sajnos nem az országban, hanem a Jobbik irányvonalában és programjában.

– Vona Gábor visszatér?
– Biztos. Ő maga számtalanszor mondta, hogy szeret kitalálni új dolgokat, de azok véghezviteléhez nem nagyon van kedve. A vloggerkedés kis kitérő, de nem sokáig fogja bírni a mellőzöttséget. Márpedig ha továbbra is ugyanazokat a közhelyes gondolatokat fogja megfogalmazni, mint amiket politikusként, annak elnöki titulus nélkül már nem lesz hírértéke.

– Arra hivatkozik, hogy több mint félmillió követője van a Facebookon.
– Amit több tíz millió forintból épített fel a Jobbik. És még több pénzből finanszírozott stáb segítette a pártelnök megjelenését, felépítését, legyen szó szövegírókról, kommunikációs trénerről, öltözködési tanácsadóról. Nem csoda, hogy a párt a csőd szélére sodródott.