Tisztelt Szerkesztőség!
Mindenekelőtt annyit szeretnék tudatni olvasóikkal, hogy a tegnapi nap számomra legnagyobb csalódása az, hogy csak néhány ezer ember mert eljönni, hogy jelenlétével támogassa a szárnyait bontogató Magyar Gárdát. Annak ellenére néhány ezer, hogy csak Budapesten több százezer magát nemzetinek vagy jobboldalinak valló személy van.
Annak ellenére néhány ezer, hogy a Magyar Gárda Egyesületben olyan a homo orbanicusokat mágnesként vonzó személyeket is megtalálunk, mint Pörzse Sándor vagy Bencsik András. Bíztam benne, hogy a média hisztérikus gyűlölet-propagandája kiváltja majd az általam csak nemzeti prolinak nevezettek ellenállását is. De nem! Otthon maradt a gyáva, ahogy tavaly ősszel is. Otthon maradt a gyáva, mert Viktor! Viktor! még mindig nem üzente azt, hogy elfogyott a regimentje.Otthon maradt a gyáva, várja a népszavazást. Otthon maradt a gyáva, hogy a négy fal nyújtotta biztonságban tudja rázni az öklét kommunistázva, zsidózva.Tökéletesen igazatok van ott a szerkesztőségben, ezekre még egy félpályás útlezárásnál sem lehetne számítani, nemhogy egy multi elleni bojkottban.
A baloldal pedig jót röhög, vazallus médiájával cinikusan telekürtölheti a világot, hogy:"néhány ezer szélsőséges előtt"... Pedig nem kellett volna dolgozni, plakátolni, szórólapozni, kopogtatót gyűjteni.Csak egy valamit...kiállásunkkal erősíteni a Gárdát, kiállásunkkal tudatni, hogy velük vagyunk. Ez igazi arculcsapása lett volna a rezsimnek. Talán Dörner György öntötte legjobban szavakba néhány éve a jobboldal impotenciáját:"több millió ember vár arra, hogy néhány ezren kikaparják a gesztenyét".
Most pedig arról, amiért végül is úgy döntöttem, hogy nekiállok billentyűzetet kopogtatni.
Olyan negyed négy fele járt az idő, amikor a Szent György térre néző cukrászda előtt megjelentek a holokausztipar aktivistái. Fedőnevük: Nagy Imre Társaság. Kezükben "jaj szegény zsidók" képekkel ellátott táblákat szorongattak. Közelebb lépve látom csak, hogy az egyik aktivista nem más, mint Kende Csöki Boborján, a hivatásos rettegők egyik jeles képviselője.
 Kende és a kufárok |
Gondoltam magamaban, ha Kende Péter itt van, akkor lennie kell a közelben egy fekete kalapnak - ami természetesen a színe ellenére nem náci, hanem zsidó, érthetőbben mondva nem nácifekete, hanem uzsorakamat-fekete - vagy egy páncélszekrénynek, ami oldalt ki van vágva, hogy a "nácistafasisztaárpádsávosiszta magyar" bele tudja rakni a kárpótlását. Az immár 62 éve elmaradhatatlan és örök kárpótlását. De nem találtam még egy nyomorult, szivárványszínű malacperselyt sem.
A holokauszt-propagandisták tábláit meglátva kisebb zúgolódás támadt. A legfrappánsabb bekiabálás egy "Szabadságot Germar Rudolfnak!" című volt. Ezek szerint egyre többen vagyunk, akik tudják... Megjöttek a rendőrök, nehogy elcsattanjon egy-két jól megérdemelt pofon.
 |
 |
Hozzáállásukra pedig külön felhívnám mindenkinek a figyelmét. Ők ugyanis úgy bántak az engedély nélkül demonstráló holokauszt-kufárokkal, mint a hímes tojással.Csak Kendének legalább ötször el kellett mondani, hogy tegye el a táblát, mire méltóztatott megtenni.
 Könyörgő nyomozók |
Majd az igazoltatás után nagy meglepetésemre azt is megengedték, hogy a "szegény üldözöttek" interjút adjanak az SZDSZ-klubnak.
 "Jajj, de nagyon rossz itt nekünk, kérem szépen..." |
Tudták a rendőrök, hogy nagy a tét és nincsenek jó lapjaik. Ebben a játszmában a holokauszt az adu, ami üt mindent. Adu pedig csak a kufároknál van, mese nincs, ők diktálnak. Rendőr csak pitizhet. Itt nem lesz feljelentés be nem jelentett demonstráció miatt, nem lesz feljelentés a gyülekezési jog megsértése okán. Nem lesz vipera, nem lesz könnygáz, se gumilövedék, se előállítás hátracsavart karokkal. Ha kell, letérdelve kérik meg a kiválasztott nép gyermekeit, hogy hagyják el a helyszínt. Tudták Kendéék is, hogy az egyik legfejlettebb iparág ügynökeiként nagyon messzire elmehetnek. Ott is volt az a jól ismert felsőbbrendű vigyor az arcán. Szánalmas volt a rendőrség, ahogy meghajolt Ábrahám szent magjai előtt, akik végül rendőri díszkisérettel hagyhatták el a helyszínt.
Remélem, hogy levelemmel sikerül a jobb és baloldalon egyaránt megtalálható, mostanában "csendes többség" néven emlegetett bélmagyarok közül néhányat felrázni.
Te pedig, Kende, nagyon vigyázz magadra, mert jön még kutyára dér. Még rátok, holokauszt-kutyákra is.
T.Ilona
