Talán az sem véletlen, hogy éppen ma sikerült végre pontot tennem a rejtély végére, hiszen holokauszt-emléknap van ma.
Hiszen ma van a holokauszt-emléknap.
Hiszen ma is holokauszt-emléknap van.
Hiszen mindennap holokauszt-emléknap van.
Sőt.
Gyakorlatilag minden nap egy-egy holokauszt-emléknap.

A jelentőségét éppen ez adja.

Tegyem hozzá becsületesen és mérhetetlenül őszintén, hogy éppen az előbb említettek miatt nem végeztem különösebb történelmi kutatásokat, így leginkább csak megvilágosodásnak mondanám a végeredményt.

Tudom, sokan megköveznek majd, mégis muszáj megosztanom a nagyvilággal, hiszen mérhetetlenül sok érv és ellenérv szól amellett, hogy valóban elpusztult-e a gaz nácik miatt és által az a rengeteg értékes, becsületes és természetesen ártatlan zsidó és cigány.
Tegyem hozzá őszintén, de a legnagyobb szerénységgel, hogy azért nem vagyok teljesen tudatlan a témában. Gyermekkorom óta rengeteg és - mivel zsidók készítették - különösen hiteles, ráadásul Hollywood-i filmet láttam már a témában, ahol a rettenetes németek vagonokba zárják a szerencsétlen zsidókat. Ma már tudom, hogy a cigányokat véletlenül kifelejtették, de azóta ugyebár kiderült, hogy velük sem bántak a nácik kíméletesebben. Emiatt csak remélem, hogy a legújabb kutatásoknak megfelelően, ugyanilyen monumentális és minden jóérzésű ember lelkét mélyen megrázó filmekkel kárpótolják majd a cigány hollókoszt túlélőit és azok elesett, de szorgalmas és a társadalom számára oly hasznos leszármazottait.

Nem dicsekvésként jegyzem meg, de egyik kedvenc olvasmányom mindig is Anna Frank⁴ naplója volt, és hogy a mostani nagyokkal is el tudjak számolni, imádom Ellie Wiesel rendkívül hiteles, életszerű történeteit is, bár kissé hiányolom, hogy nem gyűjtötték még díszkötetbe, az előadásaival együtt. Szívemnek kedves karácsonyi ajándék lehetne belőle, erről számtalanszor beszélgettünk már egy-egy hollókoszt emléknap végén, a könnyeinkkel küszködve barátaimmal.

Ahogy mondtam és mint azt láthatja mindenki, egyáltalán nem vagyok teljesen járatlan a témában és ha kell - és itt nagyon kell -, pillanatok alatt és végleg félre tudom tenni a józan eszemet, ha a hollókoszt ellentmondásaiba ütközöm. Talán éppen ennek a remek képességemnek köszönhető, hogy még véletlenül sem valaki más, hanem pont én fejtettem meg a XX. század eme soha feledésbe nem merülő rejtélyét. Mégpedig nem is akárhogyan. Mivel az igazságérzetem különösen fejlett, ezért - és ezt már az első pillanattól kezdve tudtam - csak olyan megoldás jöhetett szóba, ahol a kecske is megmarad és természetesen a káposzta is jóllakik. Azért nem fordítva írtam - természetesen ezt egy igazi kuruc azonnal és minden magyarázkodás nélkül megérti -, mert itt sokszoros és gyakorlatilag természetfeletti ellentmondásokat kellett feloldanom az elméletemmel.

Ugyanis azt mindenki jól tudja - hála és köszönet a zsidóknak -, hogy éppen - és a zsidó elvárásoknak megfelelően pontosan - 6 millió lúdtalpas pusztult el a gázkamrákban. Nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen és ennyire részletesen és természetesen maradéktalanul hitelesen dokumentált eseménye a történelemnek. Tegyem hozzá, hogy fontosabb sem, hiszen magukról a kiválasztottakról van szó.
Igaz, és ma már azt is tudhatjuk, hogy lassan 3 millió retkes is ott maradt. Ez utóbbi szám ugyan még folyamatosan növekszik, nem állt még be egy állandó és elfogadott értékre, de ezzel nincs és nem is lehet problémám, hiszen a zsidó áldozatok végleges számához is hosszú évtizedek kellettek. Megjegyzem, ha orvos lennék, kicsit érzékenyen érintene, mert a hosszú munkanap és a hétvégi ügyelet után, a Kuruc.infót olvasgatva e témában, mindig egy lázgörbét látnék és szakmai ártalomnak vélném. Kicsit olyan ez a holokausztos áldozati szám, mint cégünknél az ügyfeleink elégedettsége... ami folyamatosan nő. Akárhányszor is verjük át őket.

Maradjunk tehát a történelmi tényeknél és vegyük sorra őket. Elpusztult 6 millió (+ 3 millió) a gázkamrákban. Ez tény, hiszen ők mondják. Legalább 6 millió hiteles és szavahihető túlélő állítja, tehát ezzel gaz, aki vitatkozik. A mai napig számos - és persze számtalan -, újabb és újabb kerül elő közülük és fogalmam sincs hányféle és mekkora kárpótlást vettek már fel azért, hogy korábban a gázkamrában végezték. Szerintem ez is ellentmondás, de ezen inkább nagyvonalúan átsiklok, hiszen a nácik ugyan gazok, de nem kicsinyesek.

Inkább folytassuk a tényekkel. Az Auschwitz-i haláltábor kapuján a mai napig - ha azóta a "navajonkik" ismét el nem lopták - díszeleg egy felirat. ARBEIT MACHT FREI. A munka szabaddá tesz. Tehát oda vélhetően dolgozni vitték ezt a korábban említett, nap- és minden egyebet lopó két népséget. Nem találtak gázkamrákat és az is bebizonyosodott, hogy ezt a hatalmas számú hullát eltüntetni nem lehetett. Maguk a zsidók is lecsökkentették a 6 milliót kb. 1,5 millióra. Ez ugyan megint egy feloldhatatlannak tűnő ellentmondás, de ezen vitatkozzon a hollókoszt történész meg a revizionista, hogyha nem fáradt még bele. Végülis nem vagyunk matematikusok, hogy "megmagyarázkodjuk", miként lehetséges számszakilag az alábbi egyszerű kivonás végeredménye. 6.000.000 - 4.500.000 = 6.000.000⁵.

De, mivel csak a példa kedvéért írtam a számokat, kérem, hogy senki ne kezdjen vitatkozni... Sem a számokon és különösen ne a végeredményen. Még tévútra és rossz vágányra vinné az okfejtésemet, márpedig a marhavagonoknak a megfelelő vágányon a helyük, hogy valóban a munkatáborba érhessenek.

Hol és mi lehet akkor hát a megoldás... Maga az igazság?
Nos, éppen a kettő között.
Mindkettőnek igaza van, erre jöttem rá.
És bár ez a világ legnagyobb ellentmondása - legalábbis annak látszik első ránézésre -, mégiscsak ez az igazság.
Akár tetszik, akár nem tetszik.
És erre - vélhetően nem véletlenül - nekem kellett rájönnöm.

Valóban megpusztult az a rengeteg zsidó és cigány.
Igaz, nem gázkamrában.
Valóban bevagonírozták őket és azt is tudták, hogy hová viszi őket a marhavagon.
Tehát összegyűjtötték őket és irány a vagon, irány a munkatábor.
Egy hely, ami maga a teljes reménytelenség olyanoknak, akik soha életükben nem dolgoztak.
Maga a POKOL.
Ennél irtózatosabb gondolat nem létezik.
Valóság meg pláne.
Képzelje csak el mindenki!
Dolgozni.
Magába a gondolatba bele lehet pusztulni.
És ők ezt meg is tették.
Mind a 6 millió (+ 3 millió).

Belepusztultak a munka gondolatába.
Ki már magában a vagonban, annyira félt a munkától.
Az erősebbek még kibírták a munkatáborokig.
De ott már a feliratot is olvashatták és néhány nap után szembesültek a megrendítő valósággal.
Háború van és bár nem harcolnak, de azért teljesen végig lébecolni nem lehet.
Itt munka lesz, ráadásul kétkezi.
És szép lassan elkezdett mind a hatmillió belepusztulni.
És ez valóban holokauszt.
Sőt, Holokauszt!
És egy rejtély vége.

Hajtsuk meg a fejünket az áldozatok előtt részvéttel.
Imádkozzunk, hogy soha többé, ez a szörnyűség meg ne ismétlődhessen.
Zsidót és cigányt a munka félelmetes réme ne fenyegethesse!
A veszély ugyan nem fenyeget, ahogy a világot és napi történéseit figyelem, de legyünk éberek!
Mint a héberek.
És emlékezzünk az áldozatokra.
Naponta.
Ma is.

Köszönöm a türelmüket, a figyelmüket!

Egy megrendült szívű, a zsidó és cigány áldozatok miatt naponta gyászoló és a könnyeit az örökös lelkiismeret-furdalása miatt bőséggel potyogtató, hűséges olvasó:

(1) Hogy mindenki lássa és érezze, hogy még véletlenül sem vagyok zsidógyűlölő, muszáj erről a rendkívül érdekes és értékes népségről néhány dolgot megemlíteni. Ezek ugyan köztudottak, de olyan sok a félrevezetett és buta ember a világon, hát elsősorban miattuk. Lévén ők - mármint a zsidók - a Jóisten kiválasztott népe és rengeteg igazi emberi érték lakozik bennük, ez egyszerűen genetikai adottság náluk. Leginkább és elsősorban nem ismerik a csalást, a lopást és hazugságot. A kapzsiságnál és a gyűlöletnél mi sem áll tőlük távolabb. Ellentétben oly sok lusta és haszonleső néppel, ők ha valahova beteszik a lábukat, ott minden felvirágzik és kivételesen nem elsorvad a gazdanép. Különben pedig a történelem sokszorosan és évszázadról évszázadra visszaigazolta, hogy szinte úgy várják őket mindenhol, mint a Messiást. Hiszen szorgalmasak, nem törnek uralomra a gazdanép felett, hanem dolgoznak alázattal, éjt nappallá téve. Nem szeretik a pénzt, egyszerűen csak szükséges rossznak tekintik és maximálisan elítélik a nyerészkedést, különösen a kamatot és az uzsorát. A zsidó nagyvonalú, ezt is mindenki tudja, ráadásul vigyáz az igazi értékekre, tehát még véletlenül sem veri a rézgarast az aranyfogához. A zsidó bátor és egyenes ember. Sosem támadna védtelenre - asszonyra, gyerekre különösen nem - állig felfegyverkezve pedig végképp nem. A történelem során talán az egyetlen nép, aki nem követett el tömeg- és orgyilkosságot. Vér nem tapad a kezéhez, hiszen a vér nem tud a kezéhez tapadni. A világ egyetlen szerencséje, hogy amíg egyetlen zsidó él a Földön, biztosan béke lesz. Ha csak annyira veszed magadnak a fáradságot, hogy elolvasod a zsidók két gyöngyszemét, a Sulchan Aruchot és a Talmudot, megbizonyosodhatsz róla, a szeretet végtelen és hogy a szerető ember nem védtelen. A zsidóknak, mint korábban említettem, lelkük van, a szívük pedig túlcsordul a szeretettől, ezért aztán teljesen biztosak lehetünk abban, hogy még véletlenül sem kell attól tartaniuk, hogy még egyszer kiirtják őket.

(2) Ha nem létezne zsidó, akkor vélhetően ők - azaz a cigányok - lennének a világ kedvencei. Talán még a zsidónál is tehetségesebb, szorgalmasabb és becsületesebb népség. Egyetlen szerencsétlenségük, hogy kissé nehézkesebben kommunikálnak a zsidóknál és mindig a nehezebb utat választják. Elsősorban a munkát, hiszen körülöttük a sok naplopó paraszt rühelli azt, igyekeznek hát jó példát mutatni. Ők még leginkább a természet gyermekei, hiszen, mint őseink, szeretnek gyűjtögetni. Szinte mindent, ami a tisztességes megélhetésüket biztosítja. Különösen imádják a fémeket és nem csak azokat, amik mozdíthatóak. Ha van még nép, akinek adni lehet a szavára, hát az a cigány. Gyönyörű és különösen gazdag nyelvük van, ha maradéktalanul összeszámláljuk, talán 7-800 szavas a szókincsük, ami páratlan. A cigánnyal érdemes jót tenni, mert meghálálja... Többszörösen is. Irtóznak a bűnözéstől, sosem lopnak és még kivételes helyzetekben sem gyilkolnának. Fehér embert biztosan nem, mert szeretik és tisztelik. Ha csak cigány élne a Földön, még börtönre sem lenne szükség. Ahová cigány teszi be a retkes lábát, ott szintén minden felvirágzik és gazdagszik. Én a fürdőkultúrájukat, a tisztaságmániájukat kedvelem a legjobban, de ez meglehetősen szubjektív dolog a részemről.

(3) Hollókoszt vagy holokauszt. Többféle írásmód is létezik erre a rendkívül jó hangzású - talán a legszebb magyar - szóra. Kérem, hogy még véletlenül se gondoljon senki valami egyszerű vagy madárlátta ételre a hallatán. Emlegetni manapság a legszentebb kötelességünk - ami jó -, nehogy feledésbe merüljön. Igaz, a történelem messze legsötétebb eseményét jelenti, de talán a legősibb szavunk. Kifejezi mindazt, amire a sok lusta, buta és gyűlölködő magyar parasztnak - nekem mint effélének különösen - naponta és lelkiismeret-furdalással emlékeznie kell.

(4) Talán a legártatlanabb kis virágszál, akit még élete kezdetén, jóval virágzás előtt letéptek a száráról. Lelke tisztaságát nem hasonlíthatom máshoz, mint ahhoz a patyolat tisztasághoz, ami naponta feltűnik kedvenc mesémben, a Hófehérke és a hét törpében. Már önmagában Hófehérke is elég lenne hófehérségével, de mindenki tudja - már aki elolvasta -, hogy én itt elsősorban arra a valódi, ragyogó tisztaságra gondolok, ami minden napot jellemez a mesében - és szimbolikusan az ember életében. Hogy miután a 7 db kis retkes rohadék elmegy végre a bányába, hogy ismét tetőtől-talpig összekoszolja magát, Hófehérke napról-napra, újra és újra nekilát, hogy kitakarítsa a lakást, felsikáljon utánuk minden négyzetcentimétert. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, a 7 kis gazember aznap is koszosan és mocskosan fog hazavánszorogni. És nem elég, hogy összekoszolnak mindent, hogy másnap minden kezdődhessen elölről és reménytelenül, egyik-másik még össze is fogja hányni a fürdőszobát, mert annyira berúgott a kocsmában munka után. Na, pont így képzelem el a kis Anna Frankot, aki bár tudta, hogy ki fogják irtani a gaz és gyilkos nácik, mégsem csak bujkált, de hasznosan töltötte idejét és megajándékozott bennünket az emlékeivel. És persze azzal is, hogy soha ne felejtsünk. Köszönjük.

(5) A 6.000.000 - 4.500.000 = 6.000.000 talán még a relativitás elmélet képleténél is nagyobb jelentőséggel bíró és azzal össze is függő, attól el nem választható matematika és/vagy fizikai képlet. Sorrendet azért nem állítanék fel a kettő között, mert mindegyik zsidóhoz, ill. zsidókhoz kapcsolódik és véletlenül sem szeretnék a részemről egy ilyen - vagy ehhez hasonló - antiszemita megnyilvánulást. Még "visszataszulnék" saját magamtól, aztán, ha bírósági ítélet lenne a vége, még mehetnék a Siratófalhoz bűnt bánni. Maga az egyenlet vagy képlet - nézzék már el nekem, hogy én csak a számtanig jutottam az iskolában - önmagában rejti azt a legősibb misztikát, számmisztikát, ami a zsidó lélekből és elsősorban annak kristálytiszta szépségéből fakad. Ha költő lennék, verset írnék, annyira hat a lelkemre a számsor látványa. Szinte megigéz. Talán az lehet a legmélyebb mondanivalója, ha zsidó oldalról közelítjük meg, hogy akárhányszor is irtotok ki bennünket, ti gaz antiszemiták, mi akkor is csak egyre többen leszünk egy-egy 6 milliós áldozat után. Pontosan úgy gyarapszunk és sokasodunk az ármány ellenére, ahogy bennetek - remélhetőleg - a lelkiismeret-furdalás. Számomra és a hozzám hasonlóan gondolkodó tisztességes fehér emberek számára a 6 millió annyiban kapcsolódik Einsteinhez és a relativitás elmélethez, hogy valóban minden relatív. Sok-e 6 millió, vagy kevés, ez nézőpont és viszonyítás kérdése. A zsidók szerint éppen elegendő és nem kevés, de akár lehetett volna több is, viszont az akkor nem pontosan 6 millió amit jósoltak nekik. Nem tudok velük vitatkozni, ezúttal tökéletesen egyetértek a zsidókkal. Mindössze egyetlen kitétellel. A 6 millió éppen elegendő és nem kevés, de valóban, akár lehetett volna vagy lehetne több is. Az egyetlen lényeges dolog az előbb említett kitételem. Hogy valóban és mihamarabb megtörténjen.