Kohn a 40. házassági évfordulójának megünneplésére feleségével Új-Zélandra repül.
A repülőút közben egyszer csak váratlanul a kapitány hangját hallják a hangszóróból:
- Hölgyeim és uraim, nagyon sajnálom, de rossz hírem van. Az egyik motorunk leállt, és kényszerleszállást kell végrehajtanunk. Éppen egy ismeretlen sziget felett vagyunk, amelynek a sík részén megkísérelhetjük a leszállást. Számítanunk kell viszont arra, hogy ezen az ismeretlen földdarabon soha nem találnak meg bennünket, és a hátralévő életünket itt kell leélnünk.
A repülő gyakorlott személyzetének köszönhetően a gép sikeresen le is száll a szigeten.
Kohn kétségbeesve ül a homokban, és lehajtja a fejét. Egy óra elteltével hirtelen magához tér, s a
feleségéhez fordul:
feleségéhez fordul:
- Mondd, Ráhel, befizetted a zsinagóga tatarozásának e havi részletét?
- Nem drágám, teljesen el voltam foglalva az utazás előkészítésével - válaszolja az asszony.
- És mondd, Ráhel, kifizetted a zsidó jótékonysági fogadalom esedékes törlesztését?
- Nagyon szégyellem, drágám - válaszolja az asszony, de ezt a csekket sehol sem találtam.
- De a zsidó szövetség tagdíját csak befizetted?
- Ne haragudj, drága férjem, de most ez is elmaradt.
- Akkor minden rendben, Ráhel. Meg fognak bennünket találni.
