Sziasztok!
Gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne kivédeni azt, hogy segílyescigányaink eladják a Szepessy által preferált szociális kártyán vett élelmiszert, gyógyszert stb. (Ahogy ugyanők most például a nekik a közgyógyellátás által ingyen járó gyógyszerekkel teszik.)
Nagyon jó ötlet jutott az eszembe, ami (nagyrészt) szükségtelenné teszi a Ti régi felvetéseteket, hogy a segílyek jó részét melegétkeztetés keretében, például reggeli / ebéd / uzsonna / vacsora formájában lehetne odaadni a “rászorulóknak”, hogy azok még csak véletlenül se tehessék azt pénzzé – szemben a nem ennyire romlandó, jobban szállítható, nem helyben fogyasztandó élelmiszerekkel.
Ötletem a következő: mivel a rendszer nem csupán az engedélyek kiadását végzi (azaz: csak meghatározott árucikkek vásárolhatók meghatározott boltokban), hanem azt is regisztrálja, ki, mikor, milyen árucikkből mennyit vett, ezért játszi könnyedséggel ellenőrizni lehetne a megvásárolt termékek életútját, későbbi felhasználását.
Tegyük fel, cigányunk kap 20 kiló lisztet. Pár nap után rajtaütésszerűen, előre nem egyeztetve-jelezve, sőt, még a helyi vezetőknek sem bejelentve (nehogy azokat tartsák sakkban a cigók és jeleztessék a terveket, és szerezzenek be akkorra mindenből valamicskét, amikor jön az ellenőrzés) felkeresi a hivatal (lehetőleg nem helyi, így nem megfenyegethető, sakkban tartható emberrel, rendőri kísérettel), és megkéri, hogy, ugyan már, mutassa be, mennyi maradt belőle. Semennyi? Hova tűnt a maradék? Ezertagú rokonyságot etetett talán napokon keresztül kenyérrel? Nem? Akkor viszont mire is ment el ilyen rövid idő alatt a liszt?
A sor folytatható lehetne pl. tisztítószerekkel, fogkrémekkel, gyógyszerekkel. Könyörtelenül megmutattatni a segílyesekkel, hogy mennyi maradt még mindezekből a vásárlás után pár nappal / héttel. Ha nem tud velük (sem) megnyugtatóan elszámolni, akkor azonnal kizárandó a delikvens a segílyezésből.
Ahogy látható, Szepessy ötletét (hogy tartsuk számon, ki mit vett) ilyen szempontból nagyon szépen tovább lehetne fejleszteni, és ezáltal valóban ellenőrizhetővé tudnánk tenni azt, cigányaink eladják-e a nekik juttatott alapvető életszükségleti cikkeket.
Szebb jövőt!
XY, Szeged.
Gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne kivédeni azt, hogy segílyescigányaink eladják a Szepessy által preferált szociális kártyán vett élelmiszert, gyógyszert stb. (Ahogy ugyanők most például a nekik a közgyógyellátás által ingyen járó gyógyszerekkel teszik.)
Nagyon jó ötlet jutott az eszembe, ami (nagyrészt) szükségtelenné teszi a Ti régi felvetéseteket, hogy a segílyek jó részét melegétkeztetés keretében, például reggeli / ebéd / uzsonna / vacsora formájában lehetne odaadni a “rászorulóknak”, hogy azok még csak véletlenül se tehessék azt pénzzé – szemben a nem ennyire romlandó, jobban szállítható, nem helyben fogyasztandó élelmiszerekkel.
Ötletem a következő: mivel a rendszer nem csupán az engedélyek kiadását végzi (azaz: csak meghatározott árucikkek vásárolhatók meghatározott boltokban), hanem azt is regisztrálja, ki, mikor, milyen árucikkből mennyit vett, ezért játszi könnyedséggel ellenőrizni lehetne a megvásárolt termékek életútját, későbbi felhasználását.
Tegyük fel, cigányunk kap 20 kiló lisztet. Pár nap után rajtaütésszerűen, előre nem egyeztetve-jelezve, sőt, még a helyi vezetőknek sem bejelentve (nehogy azokat tartsák sakkban a cigók és jeleztessék a terveket, és szerezzenek be akkorra mindenből valamicskét, amikor jön az ellenőrzés) felkeresi a hivatal (lehetőleg nem helyi, így nem megfenyegethető, sakkban tartható emberrel, rendőri kísérettel), és megkéri, hogy, ugyan már, mutassa be, mennyi maradt belőle. Semennyi? Hova tűnt a maradék? Ezertagú rokonyságot etetett talán napokon keresztül kenyérrel? Nem? Akkor viszont mire is ment el ilyen rövid idő alatt a liszt?
A sor folytatható lehetne pl. tisztítószerekkel, fogkrémekkel, gyógyszerekkel. Könyörtelenül megmutattatni a segílyesekkel, hogy mennyi maradt még mindezekből a vásárlás után pár nappal / héttel. Ha nem tud velük (sem) megnyugtatóan elszámolni, akkor azonnal kizárandó a delikvens a segílyezésből.
Ahogy látható, Szepessy ötletét (hogy tartsuk számon, ki mit vett) ilyen szempontból nagyon szépen tovább lehetne fejleszteni, és ezáltal valóban ellenőrizhetővé tudnánk tenni azt, cigányaink eladják-e a nekik juttatott alapvető életszükségleti cikkeket.
Szebb jövőt!
XY, Szeged.
