A Sarah Sajedi kanadai doktorandusz által végzett áttekintés megállapítja, azzal alapvetően nincs baj, hogy rendkívüli helyzetekben pet-palackból iszunk vizet, ennek azonban nem szabad mindennapos gyakorlattá válnia.

Ahogy arra Sajedi is felhívja a figyelmet, a szintetikus anyagok kopásából keletkező, 5 milliméternél kisebb (a nanoműanyagok esetében egy mikrométernél is kisebb), szabad szemmel láthatatlan műanyagdarabok emberi szervezetre gyakorolt hosszútávú hatásait egyelőre nem térképezték fel pontosan – ennek egyik oka, hogy a mikroműanyagok mérésére és összetételének megállapítására nincsenek egységes módszerek, a legkisebb részecskéket is detektáló, és egyben összetételüket is eláruló berendezések rendkívül drágák.

A mikroműanyagokkal kapcsolatban mindenképp óvatosságra adhat okot, hogy kutatók krónikus gyulladásokkal, a hormonháztartás zavaraival, a reprodukciós képességek csökkenésével, az idegrendszer károsodásával és egyes daganatos megbetegedésekkel hozzák összefüggésbe a mikroműanyagok tömeges megjelenését. A nanoműanyagok akár kisebbek is lehetnek, mint egy vírus, és pont megfelelő a méretük ahhoz, hogy megzavarják a sejtek működését, és még a DNS-t is megváltoztassák.

A mikroműanyagok fokozott mértékben jelennek meg a pet-palackokhoz is használt silányabb minőségű műanyagok gyártásánál, illetve felhasználásánál – ugyanis ezekről az anyagokról nyomkodásra, a napon hagyva vagy hő hatására sok mikroműanyag-részecske válik le.

Különösen aggasztó, hogy a mikroműanyagok néhány évtized alatt beépültek a termőföldbe, ellepték az óceánokat és a légkört, és már a születéstől fogva elkezdenek halmozódni az emberi szervezetben is.

(Wired - Telex nyomán)