„Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában.”/Kölcsey: Hymnus a' Magyar nép zivataros századaiból/
Adatott egy a nemzetközi háttérhatalom által régóta kitervelt rendszerváltozás. Ácsoltatott negyedszázada hozzá egy nagyreményű „ellenzéki” kerekasztal. Felkelt mellőle többek közt egy felülről szervezett, „Demokrata Fórum” nevű párt. Kiiszonyodott belőle egy magát megalkuvásmentesnek értékelő „szent maradék“, mely MIÉP néven alapított új pártot, kinek vezetőjéről később kiderült, hogy a kommunizmus alatt „Raszkolnyikov“ fedőnevű, beszervezett ügynök volt, és aki szenilis agóniájában sorra kizárogatta pártjából riválisait, majd addigi főellenségével, a Fidesszel, egy színházi igazgatóságért szövetkezve, a Moszád kreatúrájának titulálta – halála előtt kizárt – saját ifjúsági tagozatát. Így született a Jobbik.
És „Raszkolnyikov” halála óta pár tucat hűséges csatlósa, állítólag lopott pénzből, a mai napig kiadja az 1% körüli társadalmi támogatottságú párt családi újságját, melyben egy kiváló karmester fia vezényli irigységből a közben 20%-os szavazati támogatottságot meghaladó jobbikos „szakadárok” rágalmazását.
Barikádra küld például egy Csorja Gergely (ál?)nevű firkászt, meg a fekete özvegyet, Papolczylát, akik Habsburg restaurációs törekvésekkel vádolják meg Vona Gábort és a Jobbikot, pusztán azért, mert Baranyi Tibor Imre tradicionalista filozófus Vona barátja, és „tanácsadója”, Baranyi mestere pedig a legitimista László András.
Csorja elsőrendű populista újságíró, nem is értem, mért nem az MSZP-nél, vagy még inkább a 2/3-os fülkeforradalmár Fidesznél épít inkább karriert. Korunk legnagyobb filozófus szellemi egyéniségeit (Nietzschét, Guénont, Hamvast, Evolát, Baranyit) emlegetve egyszerűen, fellengzősen, szellemi eklektikáról, szinkretizmusról beszél. Vajon Csorja méltó lenne megoldani saruszíjukat? (Bezzeg a hazaáruló Zsilinszky követendő példakép számára. S mellesleg azt hiszi firkászunk, hogy a kereszténység összeegyeztethető a zsidó evolúciós tanokkal.)
Ad 1: Ki nem volt eklektikus gondolkodó a XX. században?
Ad 2: Mért lenne probléma, ha egy gondolkodó okos elődeitől vagy kortársaitól tanul, ettől ezt, attól azt tartván helyesnek az eszmék közt?
Ad 3: Hogy kerül a képbe a nemzeti radikális oldalon szent tekintélynek tartott Pap Gábor, aki sértődöttségből és/vagy emberi gyengeségből áldását adja egy efféle demoralizációs rágalom hadjárathoz?
Aztán itt van az igazak mártír sorsa, ezt sem szegény Baranyi találta ki, hanem Jézus. Talán Csorjának nem szellemi tekintély, de nekünk az. Krisztusunk mondta: „aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, s vegye fel naponta keresztjét;... mert a tanítvány nem lehet nagyobb uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak! Bíróság elé hurcolnak titeket, sőt sokakat meg is ölnek közületek, és úgy gondolják, Istennek tesznek ezzel szolgálatot.” A prófétasors tehát általában mártírhalál, ahogyan például Bulányi piarista atya is vallotta, mert „e világ fejedelme a Sátán”. De boldogságunkat nem e világtól kaptuk, így gyilkosaink sem vehetik el tőlünk. Tehát ha ríkatnak minket, skizofrénnek tűnő keresztényként akkor is örülünk, hiszen nevünk, meg a radikális nemzeti magyarság hű nevei fel vannak írva a mennyek országában, ezért fog feltámadni az új Magyarország az új égben és új földön is, ahol Isten lesz mindenekben! Lehet, hogy Csorja hitetlenként nem lesz az új Jeruzsálemben, hanem atyjával együtt a tüzes tóba vettetik, mi viszont reményeink szerint ott leszünk az üdvözültek sorai közt. Méghozzá nem csak hívőként, hanem magyarként és jobbikosként is.
(A Katolikus Egyház is csak 300 és 1800 között nem szenvedett, mert ekkor fennállt a kard és a kereszt szövetsége. Persze a Fidesszel újra remélik e szövetséget a zsidóknak hízelgő magyar keresztény egyházak, de ettől csak hitelüket veszthetik: a templomok egyre ürülnek, és ma már pokollal meg máglyával fenyegetőzve nem tudják megállítani e folyamatot. Mindenesetre Csorja remekül alkalmazza azt az egyházi írástudók által előszeretettel alkalmazott trükköt, hogy a támadandó célszemélyt ezoterikussággal vádolja. Holott az értelmesebb emberek tisztában vannak vele, hogy jelenünk szellemi divatáramlataiban minden tücsök és bogár benne van, tehát nem csak butaságok, hanem olykor értelmes és hasznos dolgok is. De a populizmus szabályai megkövetelik, hogy ellenfelünket zavarosnak nevezzük, mert esetleg ebből a halmazból magáénak vall valamit.)
Szóval: László András Habsburg-restaurátor? Megkérdezte Csorja Baranyitól, hogy ő is az? Megkérdezte Vonától, hogy ő is, meg a Jobbik is az? Ha nem, akkor addig milyen jogon rágalmazgat, hogy a naivabb nemzeti radikálisokat is fertőzze hazugságaival?
Ha nem kérdezte meg egyiküket sem, akkor mért nem követ el inkább harakirit mint újságíró? Mondjuk Japánban ezt várnák el az ilyentől. Azért írok csak minderről, mert e kútmérgezés óta már három különböző irányból, többek közt kevésbé tájékozott, nyugati emigránsok közül is kérdezték tőlem szörnyülködve, hogy tudok.-e Vona és a Jobbik „Habsburg-imádatáról”? Hiszen ha Pap Gábor is mondta, akkor csak igaz lehet a hír...
Ha nem kérdezte meg egyiküket sem, akkor mért nem követ el inkább harakirit mint újságíró? Mondjuk Japánban ezt várnák el az ilyentől. Azért írok csak minderről, mert e kútmérgezés óta már három különböző irányból, többek közt kevésbé tájékozott, nyugati emigránsok közül is kérdezték tőlem szörnyülködve, hogy tudok.-e Vona és a Jobbik „Habsburg-imádatáról”? Hiszen ha Pap Gábor is mondta, akkor csak igaz lehet a hír...
Mindazonáltal tudjuk, hogy léteznek Magyarországon legitimisták is, akik szerint hazánkban nem történt meg a Habsburg ház érvényes trónfosztása. Pedig 4 is történt ezekből (1620, 1707, 1849, és 1921). Kossuthék ugyan megtették, de a kiegyezés ezt nem fogadta el legitimnek, és így tudvalévő az is, hogy a Vatikán által boldoggá avatott IV. Habsburg Károly koronázása érvényes volt, ezt még Horthy sem merte kétségbe vonni! Viszont Magyarország jelenleg is, király nélkül is királyság, hiszen a hazánkat 1945-ben erőszakkal leigázó szovjet hadsereg miatt nem lehetett érvényes a köztársaság kikiáltása. Tudtommal azonban mind Habsburg Ottó, mind fiai, Karl és Georg többször elmondták, hogy nem tartanának igényt a magyar trónra, tehát legfeljebb a 17 éves ifjút, VI. Ferdinánd néven lehetne megkoronázni, vagy ideiglenesen, egy királyválasztásig kormányzót választani, ha már legitimista valaki... (Nem lenne példátlan eset, hogy köztársaság visszaalakul királysággá, lásd Spanyolországot.)
Csorja viszont minimum pert érdemelne sajtóetikai vétségeiért.
„Raszkolnyikov” szelleme kísért hazánkban: szerénységem a Moszád likvidációs listáján feltehetőleg tekintélyes helyen állhat, de Csurka és követőinek képlete alapján nyilván Tel-Avivból kapom az ukázt, mit kell írnom a Kuruc.info hasábjain. Nyilván bűnömben lesz bűnhődésem, ha egyszer kilő majd engem is a cionista titkosszolgálat. Ami azt illeti, Csorjánál minden lehetséges. Az ő szemében az a tény, hogy Baranyi és Vona barátok, és hogy Baranyi kvázi tanácsadója is a pártelnöknek, bizonyíték rá, hogy mindenben annyira egy a véleményük, mintha klónozták volna őket. Vagyis a szegény, rászavazó népet az orránál fogva vezeti egy báb, aki egy dilettáns álfilozófus tart permanens delejezés alatt. Csorja elvtárs, nem tudom, kitől kaptad megbízásodat a kútmérgezésre, de kíváncsi leszek, hogy ha mégis elkerülnéd valahogy a poklot, a Tisztítótűzben mi lesz érte a büntetésed...
