Miután ugyanis a virginiai Charlottesville-ben egy neonáci a kocsijával belehajtott a tüntető antifasisztákba és megölt egy lányt, az egész haladó világ egy emberként triumfált: végre bebizonyosodott, hogy Amerika igazi problémája a sok fehér rasszista. És hogy Trump szavazói és támogatói is rasszisták, merthogy Trump maga is tőrőlmetszett náci. Utóbbira a bizonyíték, hogy az elnök először csak általánosságban ítélte el az erőszakot, s csak két nappal később szólalt fel konkrétan a rasszisták és a fehér felsőbbrendűség hívei ellen. Ez alatt a két nap alatt nem volt olyan sajtótermék, amelyik ne nevezte volna botrányosnak Trump hallgatását, és ne számolt volna be boldogan arról, hogy újabb és újabb demokrata vagy éppen republikánus politikus bírálta az elnököt, lépett ki a tanácsadó testületéből, ésatöbbi.

És igazuk van, tényleg felháborító, hogy az amerikai elnöknek napokba telt, amíg kiállt és azt mondta, hogy a rasszizmus szörnyű dolog. Mint ahogy undorító a tett is, én például pici szívemből remélem, hogy az elkövetőt halálra ítélik és kivégzik, vagy ha nem, akkor legalábbis élete további részét egy olyan cellában tölti, ahol rajta kívül csak jól megtermett fekete elítéltek lesznek.

De mindezeket figyelembe véve is, és még a baloldal szokásos kettős mércéjéhez képest is egészen elképesztő, ami Trump és Charlottesville ügyében történik. Hogy mennyire felháborító a képmutatás, ahhoz elég egyetlen röpke évet visszamenni a történelemben, ami talán még az állandóan előre tekintő progresszívektől sem teljesíthetetlen elvárás.

Tavaly nyáron történt, hogy egy fekete mesterlövész lelőtt öt fehér rendőrt, akik amúgy egy feketék által szervezett tüntetést biztosítottak. Az elkövető nem csinált titkot abból, hogy kifejezetten fehéreket akart megölni, lehetőleg rendőröket. Vagyis egy fekete rasszista gyilkosságsorozat történt. És hogyan reagált erre a hivatalban lévő elnök, minden idők legfantasztikusabb elnöke? Nos, Barack Obama általában elítélte az erőszakot, de egyetlen árva szóval sem említette a fekete rasszizmus elfogadhatatlanságát.

Később persze neki is változott a mondanivalója. Az öt rendőr gyászszertartásán tartott ugyanis egy beszédet, amelyben a fekete rasszizmusról ugyan továbbra sem ejtett egy szót sem, viszont szólt a rendőrök körében uralkodó rasszizmusról! A beszédet természetesen illett zseniálisnak tartani és ünnepelni. Ami olyan, mintha az elgázolt lány temetésén Trump arról szónokolna, mennyire megérti azokat a fehéreket, akik elnyomva érzik magukat.

Összefoglalva tehát a két esetet. Az egyikben egy ember halt meg, ami ugyan szintén elfogadhatatlanul sok, de mégis néggyel kevesebb, mint a másikban. Az egyikben az elnök némi habozás után elítélte a gonosztett mögött álló ideológiát, a másikban egy pillanatra eszébe sem jutott, hogy ezt megtegye, sőt, megértéssel beszélt a tettes motivációiról.

És akkor tippeljünk együtt, hogy az ügy kapcsán melyik elnöké lett minden idők legkedveltebb Twitter-bejegyzése.