A hvg.hu hírei között olvasom, vasárnap „szolidaritási séta" lesz Budapesten. Hogy kivel-mivel kell szolidaritást vállalni, első olvasásra nem egészen világos. A Coca-Cola botrányos plakátkampánya elleni tiltakozást egyes hazai csoportok úgy értelmezték, jogaikat óhajtják csorbítani. Ezért a mozgássérültektől a leszbikusokig várnak mindenkit, aki „kirekesztettnek érzi magát” és határtalanul szereti a szivárványos kólát.
Elöljáróban fontos valamit tisztázni. Ha valaki kirekesztettnek érzi magát, abból még nem az következik, hogy valóban ki vagyon rekesztve. Ha a diliházban valaki Napóleonként mutatkozik be, attól ő még nem Napóleon. Érdemes elolvasni a vonulásra invitáló felhívást, hogy tisztán lássuk, itt nem jogvédelemről, kirekesztés elleni fellépésről van szó. A vonulást támogató-szervező csoportok között ott van a Budapest Pride, a buzilobbi hazai szekciója (Fb-oldalukon hirdetik a holnapi vonulást, a központozás szabályaival hadilábon álló, újmagyar szöveggel). Valójában róluk szól ez a történet, velük szolidáris a többi, számomra többnyire ismeretlen szervezet.
 |
Idemásolom a vasárnapi vonulást beharangozó szöveget:
Egy ideális világban nem tűnne fel, ha egy plakáton mi innánk az üdítőt, ennénk a hamburgert, örülnénk a nyugdíjbiztosításunknak vagy egy utazásnak. Egy ideális világban nem egy üdítővel próbálnának minket eladni. Egy ideális világban azért szerepelnénk a plakátokon, mert mi is ugyanígy itt vagyunk, eszünk, iszunk, öltözködünk, közlekedünk, mint bárki más, abban az ideális világban legalábbis ugyanúgy megtehetnénk mindezeket, mint a többiek.
Egy pár órára mutassuk meg, hogy milyen is lenne ez a világ. Vonuljunk fel közösen és szerepeljünk egy képen. Mindenféle ember, akiket „csupán” egy dolog köt össze: egymás tisztelete.
Tarts velünk vasárnap délután! Vonuljunk együtt: mozgássérültek és épek, bármiféle kapcsolatban élők és szerelmet érzők, bárki, aki kirekesztettnek érzi magát és mindenki, aki elfogadja, hogy sokfélék vagyunk.
Forduljunk egymás felé, tartsunk össze, így vagyunk képesek cselekedni.
Csalóka szöveg, első olvasatra megnyerő. Igaz, a „mozgássérültek és épek” megfogalmazás azt sugallja, hogy a fogyatékosok csonkák, ami igaz is, de liberális szövetű szövegben ezt az utalást kerülni szokták. Van aztán egy nagyon bájos részlet a szövegben: „bármiféle kapcsolatban élők”. Pingvinnel, elefánttal is lehet bármiféle, felettébb sokszínű kapcsolat…
Térjünk a lényegre, nézzük a tényeket.
A Coca-Cola plakátkampánya a homoszexualitást népszerűsítette. A „Love is Love” szlogennel azt mondta a képünkbe Kóla úr/hölgy/transznemű ital, hogy homoszexuális és heteroszexuális kapcsolat között nincs különbség, hiszen a szerelem a lényeg. Minden normális ember tudja, ez a tézis nem igaz. A két fajta „szerelem” közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. A kettő nem ugyanaz. Természetesen mindenkinek joga van ahhoz, hogy azzal éljen, járjon, akivel akar, de miért kell ezt közterületen hirdetni, normalitásnak nevezni, ráadásul kereskedelmi reklámban? Miért kell magánügyet hamis módon közüggyé emelni? Nem láttam még olyan kólareklámot, amelyen apácák, vagy férfi szerzetesek, rabbik, imámok, remeték stb. szopogatják a kólát azzal a felkiáltással, hogy a kóla tisztán tartja bennünk a hitet. Nem is vágyom ilyen reklámokra, nem ilyen képektől lesz „sokszínű”, „sokféle” a világ.
A lényeg tehát az, hogy a Budapest Pride-dal karöltve különböző társadalmi szervezetek vonulnak majd holnap, egyenlőségjelet téve a különböző fogyatékkal élő és a homoszexuális emberek közé. Ez is hamis tézis, talán magyarázni sem kell. Kilóg a lóláb, a vasárnapi vonulás egyértelműen az erőszakosságáról jól ismert homolobbi akciója.
Érdekes világ ez. Akinek a jogai valóban sérülnek (például a kólás plakátokat elviselni kénytelen gyermekes szülő), szinte soha nem vonulgat. Aki nem tudja elfogadni a tőle eltérő véleményt és többlet jogokat követel, az viszont vonulgat, megbélyegez, homofóbiának nevezi a normalitás képviseletét, antiszemitizmusnak a zsidó fajvédelem elutasítását, rasszizmusnak az illegális bevándorlás elleni önvédelmet stb. Azt próbálják ránk erőszakolni, hogy el kell fogadni egy új, brutálisan embertelen világ úgynevezett értékrendjét, mert különben maradiak, primitívek, rasszisták, nácik, ilyen-olyanfóbok vagyunk.
A vasárnapi másságos vonulás a Szent István-bazilika előtt ér véget. Ez a tény különösen elgondolkodtató. Miért épp a bazilika, tehát a főváros ikonikus katolikus temploma? Miért nem a Dohány utcai zsinagóga, vagy egy református templom? S miért épp vasárnap, miért nem szombat, vagy péntek?
Azt képzelem, holnap valaki a Szent István-bazilika előtt sétálva nézi majd a vonulgatós, magukat kirekesztettnek álmodó prájdos embereket, aztán megáll, s hangosan idézni kezdi Mindszenty József hercegprímás híres, sokszor emlegetett szavait. A boldog emlékű főpap 1945. október 14-én, a bazilika előtti téren tartott ifjúsági napon többek között ezt mondta:
A sem fű, sem fa, a sem hideg, sem meleg nem a mi eszményünk. De maga az Úr Jézus is utálja a langyosságot. /…/Álljunk azokhoz, akik – mint fogadkoznak – teljesen kisöprik a múltat? No, csak lassan azzal a fürge seprővel. A seprőnek megvan a maga rendeltetése a szemét és a korrupció irányában. De ne akarják kisöpörni életünkből a letűnt, áldott nemzedékek végső sudarában az édesapa és édesanya, a család ősi tekintélyét, tanáraink képzettségét, példáját, a Tízparancsolatot, Egyházam kétezer és hazám ezer évét, benne liliomos Szent Imrét és vezeklő Szent Margitot, a komoly Szent Istvánt, szekercecsapattal rettenetes Szent Lászlót, Hunyadit, Zrínyit, Rákóczit, Szilágyi Erzsébetet, Kanizsay Dorottyát, Zrínyi Ilonát, a temetőket és az egész magyar történelmet. /…/És hittel hirdetem: a mi eszményünk olyan Magyarország, amelynek alapja a valláserkölcs, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok!
B. - Kuruc.info
Kapcsolódó:
