A dokumentum megszövegezői mindamellett óvatosak voltak (mertek volna nem azok lenni): ugyanis nem általánosságban a cionizmust, hanem Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szélsőjobboldali kormányát hibáztatják a „kereszténységgel szembeni nyílt ellenségeskedésnek az elmúlt években tapasztalható fokozódásáért”. Majd leszögezik: „A zsidó identitás megújult értelmezésének szélsőséges formája a jobboldali ultranacionalizmusban találta meg kifejeződését, mely teret nyert az izraeli társadalom széles köreiben.” A dokumentum rámutat, hogy a Netanjahu-kormány is osztja a „zsidó identitás szélsőséges formáit”, melyeket tovább mélyített a Hamász 2023. október 7-i támadása nyomán keletkezett „kollektív trauma”. (Hogy tiltakoznának éppen ők, ha bármelyik más kormány a világon – no persze az ukrán vezetést leszámítva – hasonlóképpen ösztönözné népe „megújult identitásának szélsőséges formáit”. Ami pedig a „kollektív traumát” illeti, mint állítólagos kiváltó okot: vajon a magyarok számára Trianon, vagy éppen a németek számára a versailles-i béke nem volt „kollektív trauma”?)

A jelentés nem említi név szerint a durva palesztinellenes kirohanásairól elhíresült Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági minisztert. Holott ő a közvetlen felelős az izraeli és a megszállt palesztin területeken, így Jeruzsálem óvárosában is a rend fenntartásáért. A „kisebbségek védelmét” azonban aligha várhatjuk tőle. A 2023. október 7-i Hamász támadást követően, miután megszaporodtak a keresztényeket ért verbális, sőt tettleges inzultusok, a nemzetbiztonsági miniszter „régi zsidó hagyománynak” nevezte a megdöbbentő eseteket. A múlt hónap elején pedig tovább szélesítették a fegyverhasználati engedélyek kiadásának lehetőségét. A Times of Israel szerint jelenleg több mint 300 000 jeruzsálemi zsidó viselhet fegyvert.

Néhány jeruzsálemi keresztény a Middle East Eye című lapnak nyilatkozva egyöntetűen súlyos veszedelemnek nevezte a keresztények számára Ben Gvir esetleges miniszterelnöki kinevezését. (Egyes vélemények szerint ugyanis ő lehet Benjamin Netanjahu utódja.) A Rossing Center jelentése szerint 2025-ben 155, keresztényeket érintő zaklatási esetet dokumentáltak. Ami azonban csak „a jéghegy csúcsa”, mert számos incidensről nem készült hivatalos feljegyzés.

Elsősorban fizikai támadások történtek: papok, szerzetesek, apácák leginkább „megkülönböztető ruházatuk és látható keresztény szimbólumaik” miatt válnak célponttá – mutat rá a dokumentum, hozzátéve: „Az olyan területeken, mint a Sion-hegy és az örmény negyed, a papok arról számolnak be, hogy a zaklatás szinte rutinszerűvé vált, és a bántalmazás komoly kockázatával jár”.

Ugyanakkor a keresztények a hatóságok védelmében sem bízhatnak. A Rossing Center ugyan számos esetben nyújtott segítséget a bántalmazott keresztényeknek, azonban csekély eredménnyel: „A legtöbb ügyet vádemelés nélkül lezárták, némelyiknél ugyan még folyik a nyomozás, de a vádemelések aránya a jelenség mértékéhez képest roppant alacsony. Nincs olyan rendőr, akinek kizárólagos feladata az izraeli keresztény közösséget ért atrocitások kivizsgálása lenne…Mindennek nyomán a keresztények úgy érzik, nem részei az ország társadalmi szövetének, hanem kívülállóknak és időnként nem kívánatosnak tekintik őket” – olvasható a szervezet közleményében. Nem az itt leírt jelenséget nevezik kirekesztésnek, melyről oly ékesszólóan harsog a nyugati média?

A Rossing Center továbbá 59 egyházi ingatlan elleni támadást is dokumentált, köztük falfirkálást, szobrok, táblák megrongálását, gyújtogatást, szemétlerakást és a szent helyek leköpését. Az ilyesfajta incidensek „megalázóak, a kiszolgáltatottság érzését erősítik a keresztények körében, akik egyre kevésbé érzik magukat biztonságban, identitásuk elrejtésére kényszerülnek, és súlyos kétségek támadnak bennük közösségük jövőjét illetően” – mutat rá a dokumentum. A kereszténység 2 ezer éve van jelen a Szentföldön, ahol megszületett. A jövő azonban rendkívül bizonytalan. Egy 2024-ben készült felmérés szerint a 45 év alatti keresztények fele fontolgatja az elvándorlást.

A legutóbbi incidenst már nem hallgathatta el a cionista-globalista média sem: az izraeli rendőrség megtiltotta a jeruzsálemi latin patriarcha, Pierbattista Pizzaballa bíboros belépését a Szent Sír-templomba a virágvasárnapi misére. A patriarchatus közleménye szerint évszázadok óta először fordult elő, hogy a pátriárka nem tudta megtartani a húsvéti hét kezdetét jelző misét abban a templomban, amely a keresztények szerint azon a helyen épült, ahol Jézust keresztre feszítették.

Az izraeli biztonsági erők nagy számban voltak jelen mindenütt a húsvéti ünnepet megelőző héten. Mindvégig egy-egy izraeli rendőr állt őrt a Szent Sír-templom zárt ajtaja előtt, hogy elriassza a látogatókat a közeledéstől. A külső udvar ajtaja mellett pedig a „Szent Sír-templom izraeli rendőrségi osztályának” egy állomása éktelenkedik, mellette pedig egy izraeli zászló lobog. Mint arról a keresztény hívők beszámolnak, fegyveres izraeli rendőrök rendszeresen behatolnak az ősi templomba. Állítólag azért, hogy a palesztinoktól „megvédjék” a keresztényeket, akik között persze sok palesztin is van.

A Nemzetközi Bíróság 2024 júliusában határozatban mondta ki: Izrael katonai jelenléte a megszállt Kelet-Jeruzsálemben illegális, és a megszállásnak azonnal véget kell vetni. Izrael ezzel szemben Jeruzsálemet a zsidó állam fővárosának tekinti. Mi több, Benjamin Netanjahu miniszterelnök szerint Izrael a „kereszténység őre” a Közel-Keleten. A Rossing Center ismertetett jelentésének tényekre alapozott megállapításai azonban ékesen cáfolják az izraeli miniszterelnök szavait.

Lesz bárki a magyarországi „kereszténységen lehorgonyzott” kormány vagy akár az úgynevezett keresztény felekezetek részéről, aki fel meri emelni szavát az Izraelben és a megszállt területeken élő keresztények védelmében?