Osztrák lapszemle, 1933. március 8.

A német választások eredményét a távolabbi jövő szempontjából a lapok általában szkeptikusan ítélik meg, noha a kormány stabilizációját alkalmasnak találják arra, hogy megkezdődjék a konstruktív munka. A Presse „a kétségbeesés választása” címen a választások eredményét, a felháborodáson kívül, melyet a parlament ellen elkövetett merénylet váltott ki, annak tudja be, hogy a német nép kétségbeesetten vágyódik vezetés után. Mély hatással kell hogy legyen minden gondolkodó emberre az a tény, hogy Németország déli államait is magával ragadta a nemzetiszocialista ár. Hitlernek és Hugenbergnek alkalmuk nyílik most megmutatni, hogy mit tudnak. A Rp. szerint a választások eredményének állampolitikai jelentősége abban rejlik, hogy Hitler és Hugenberg most már államcsíny és alkotmányellenes erőszak nélkül kormányozhatnak. A Tagbl. viszont azt fejtegeti, hogy Németország a választások eredményével a többi angolszász demokrácia sorába lépett, amennyiben a többsége nem pártkoalíció, hanem egy egységes politikai felfogás alapján jött létre.

Az Arb. Ztg. arra mutat, hogy Hitler most már megengedheti magának, hogy parlamenttel vagy anélkül kormányozzon, amit azonban nem fog tudni elérni sem parlamenttel, sem anélkül. Az a gazdasági krízis és a munkanélküliség megszüntetése.

Papen alkancellár, a tendenciózus hírekkel szemben, a W. Journal 7. berlini tudósítóját felhatalmazta annak közzétételére, hogy az államhű zsidóknak Németországban nincs mit félniük, és ugyanabban az elbánásban fognak részesülni, mint minden más jó állampolgár.

A külföldön élő németek tömegesen érkeztek Németországba, hogy leadják szavazatukat, írja a Tagbl. 6. Különösen Csehszlovákiából, Svájcból és Elzászból özönlöttek haza a birodalmi németek.

A P. Parisien tudósítója után Göring belügyminiszter kiutasítási végzést hozott Keith asszony, az Izvesztia tudósítója ellen is egy tendenciózus cikke miatt.

Hitler nemkívánatos vendég. Az Arb. Ztg. 5. a ker. szocialista „Tiroler Anzeiger”-nek egy cikkét ismerteti, amely Hitlernek márciusra tervbe vett római látogatását kritizálja. Úgy látja, hogy Hitler mint aktív államférfi is pártpolitikai agitátor fog maradni. Innsbruckon való átutazása alkalmával mint ilyennel fognak vele bánni. Hitlert, akinek jobban a szívén fekszik Mussolini barátsága, mint a Déltirolia sorsa, Tirolban mint nemkívánatos vendéget fogják kezelni. Az Arb. Ztg. a maga részéről hozzáteszi, hogy „a bandavezér Hitler ne merészelje betenni a lábát Ausztriába”, mert olyan fogadtatásban részesülne itt, mint aminőt legijesztőbb álmaiban sem tudna elképzelni.