Teljesen érthető, hogy egy újólag¹ létrejött állam nemzeti jelképeket teremt, szerkeszt magának, ám az már kevésbé, hogy felhasználja szomszédja ezredéves nemzeti jelképeit. Ez a magyar állam súlyos megsértésének minősül. „A címer megsértése”, [vagyis a jelképeink jogtalan használata]² minden időben azonosnak vétetett a címer-tulajdonos inzultálásával… Az 1884. évi május 26. 29.722 sz. kiadott belügyminiszteri rendelet”³ szabályozta a magyar kis- és középcímer használatát. A címerekben levő jelképek kialakulásának hosszú történelmi előzményük van. Eredetük a középkorra, a magyar jelképek esetében az ókorra nyúlik vissza. „A címer bizonyos szabályok szerint meghatározott színekből s alakokból alkotott képek, amelyeket… államok, v[ár]megyék, városok mint saját és állandó jelvényeiket, régi jog v. fejedelmi adományozás alapján törvényesen használnak. Ismertető jeleik, hogy az azt alkotó kép pajzsba legyen foglalva, hogy az mint jogosan viselt jelvény elismert, s végre[,] hogy az minden jogaival együtt átörökölhető legyen. A címer eredete [Nyugat-Európában] a keresztes hadjáratok idejére vihető vissza… A címert elsőbben a zászlón használták…, s csak 1180 körül lép fel a pajzsban…”⁴ Felvetődik a kérdés, az évszázadokkal ezelőtt kialakult magyar jelképek, bár átfestve, de miként és miért kerültek a szlovák címerbe.

A középkori Európában a kétoldalt többnyire egy-egy angyal tartotta magyar Szent Korona kivételével az emberi alakokat, épületeket, tárgyakat pl. a keresztet nem lebegő helyzetben, hanem kálvária-hegyet, lóhereívet, lépcsős talapzatot formázó alapzaton ábrázolták.

A X. századtól kezdődően a „hazai pénzeink és pecséteink tanúsága szerint a kettőskeresztet a legkülönfélébb talapzatra helyezték; a XIII. század közepe óta… törekszenek, hogy a keresztet állandó talapzattal lássák el…, IV. Béla és III. András pénzein gyakori a lépcsős alapzat.”⁶

A hármashalom ősi formáját egyes címer-kutatók a kereszt lépcsős talapzatának vagy a korona leveleinek lekerekítésével magyarázzák. Más kutatók a gótikus lóhereívből származtatják. ⁷

A Képes Krónika első oldalán levő kettőskereszt (8)

 

A fenti kereszt alapzata íveltnek tűnik, de figyelmesen nézve látszik, hogy a sötétebb és a világosabb zöld színezés hármasan tagolja a halmot.

Ennél sokkal szemléletesebb a Képes Krónika I. István képén a kettőskeresztes, hármashalmos pajzs és a zászló.

A bizánci művészetben a kálvária-ábrázolásokon a kereszt talapzata a Kálváriát jelentő egyes, később hármas dombot jelképezi; az érméken és a pecséteken meg lépcsőszerű építmény. A heraldikusok szerint¹⁰ a magyar címer hármashalma nem a bizánci lépcsős alakzatból, nem a Kálváriahegyből, hanem a gótikus lóhereívből alakult ki. „Az Anjouk alatt, nevezetesen Nagy Lajos király idejében lép föl …heraldikai, numizmatikai és miniatúrás emlékeinken, alapformája a csúcsíves művészet lóhereíve.”¹¹

A hármashalom formája valóban a lóhereívet idézi, de az eredete egészen más, a nyomok Keletre vezetnek. Az ókori Mezopotámiában, Kínában és Egyiptomban az országot jelentő három hegy jelét írásjelként használták.

Sumerban Kr. e. 3400 körül a hármashalom-jel (az asszíroknál három ékalakú jel) jelentése ország, hegyes ország, idegen ország. Ez az Elamon túli a Kaspi tenger és az Aral tó térsége közötti az Altájon túlra nyúló terület a Tarim-medencével együtt a szkíták földje volt. A hármashalom e hegy-völgyes hazát idézi. Szinte minden szkítafajú nép jelképei közt megvan, s mindenütt országot jelent. A káld-sumir nép egyik alkotónépessége, az ún. uruki nép innen származott. (Ez nem jelenti azt, hogy Sumer lakosságának többi összetevője az al-Ubaid-i és a Jemdet-Nasr nép ne tartozott volna a szkítasághoz.) Kínában a három halom hegyet jelent, Egyiptomban a jelentése szintén idegen ország, tehát más nép lakta hegyes vidék.

A magyar címerben levő hármashalom nagy valószínűséggel az ország, föld jelentésű káld-sumir írásjegyre megy vissza, még akkor is, ha nem a kettőskereszttel együtt ábrázolták. E megállapítást a hármashalom külföldi előfordulásai és magyarázatai támasztják alá.

A hármashalom képe gyakori a Berg (hegy) szóra végződő német városok a címerében: Triberg, Heidelberg stb.

A magyar hármashalom jobbára zöld színű, ami a hegy, föld jelentést támasztja alá. A legelső biztos adat Oláh Miklóstól való: „Haec quatuor flumina… cum duplicata cruce alba, e monte viridi enata, insignia sunt Hungariae”¹³ (E négy folyó… a zöld hegyből kinövő fehér kettőskereszttel, Magyarország címere.) Ám nem írja, hogy mely négy folyóról és mely hegyről van szó.

A három halom Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítás Antonius Macedo nagyszombati jezsuita atyánál bukkan fel először (1687); sajnos a hegyneveket ő sem említi. Macedo magyarázatát Koller József¹⁴ a XVII. században már közismert adatként közli: „Alteram scuti partem Montes Regni praecipui, iique summi insigniunt. Nomen illis: Tatra, Fatra, Matra…” (A pajzs másik részét a Királyság kiváltképpeni hegyei, amelyek a legnagyobbak jelöltettek meg. A nevük: Tátra, Mátra, Fátra). E magyarázat a XVIII-XIX. században teljesen elterjedt és elfogadott lett, így él ma is a köztudatban.

A hármashalomnak a történelmi Magyarország három legnagyobb hegyével való azonosítása annyiban fogadható el, hogy az alapjelentés valóban hegy. Ám ha címerben fordul elő, akkor az eredeti jelentésnek megfelelően az országra, a hegy-völgyes országra vonatkozik. Ennek a rajta levő, káld-sumir nyelven az ég felső régiója jelentésű kettőskereszt sem mond ellent, mert ha a kereszt az országot jelentő hármashalmon van, akkor az együttes jelentés: az országot, vagyis a földet és az eget összekötő.

Nagyfokú sovinizmusra vall a felvidéki hegyekkel való azonosítás, hiszen Magyarország más tájegységein, pl. Erdélyben ennél sokkal magasabb hegyek is voltak. Ezért a hármashalmot inkább országnak, semmint meghatározott, nevesített hegyeknek szabad felfogni.

Tehát a hegyes országot jelentő hármashalom és a rajta levő, Istennel kapcsolatot teremtő kettőskereszt vagy öt évezrede Mezopotámiában a káld-sumir korban írásjelként is felbukkan. Együttes, címerben, zászlón való ábrázolása azt sugallja, hogy a jelképezett ország Isten országa. s Magyarország valóban az, hiszen a halála előtt I. István király a magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlotta hazánkat.

(Folytatjuk)

1 A németek jóvoltából a II. világháborúban kb. öt évig Tiso elnökségével Szlovákia önálló állam volt. (MV)

2 A cikk idézeteiben a [szögletes zárójel] levő szöveg nem tartozik az idézethez, hanem a szerző megjegyzése. (MV)

3 Révai Nagy Lexikona, Révai Testvérek. Irodalmi Rt., Bp. 1912., IV. köt. i. m. 503. p.

4 Révai Lexikon i.m. 502-503. pp.

5 Az Aachenben levő „Mária gyermekkel” c. 1367-ben készült táblakép ötvösművű keretének részlete. In: Die Domschatzkammer zu Aachen.. Ornamenta Ecclesiae, Köln, 1985. 72. p.

6 Kumorovitz L. Bernát: A magyar címer kettőskeresztje. = Turul, a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Közlönye, Budapest, 1941. 24. p.

7 L.m.f. 25. p.

8 Képes Krónika, Hasonmás kiadás. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Budapest, 2003. 1. p.

9 Képes Krónika i. m. 46. p.

10 Kumorovitz L. Bernát: A magyar címer hármashegye, In: Turul, 1942. 56. k. 1-2. füzet. 24. p.

11 Kumorovitz i. m. 27. p.

12 Meyers Großes Konversations-Lexikon, Sechste Auflage, Neunter Band, Bibliographisches Institut, Leipzig-Wien, 1908. 60. p.

13 Oláh Miklós: Hungaria (=Magyarországnak a mohácsi vész előtti helyrajzi története)

14 Koller József (1745-1832) – történetíró, a pécsi püspöki könyvtár felügyelője, tanár, majd nagyprépost. Műve: Dissertatio de s. Regni Corona stb.

15 Révai Nagy Lexikona i. m. XIII. köt. 226. oldal utáni színes kép.

Marton Veronika - martonveronika.freeblog.hu