A zsidó közösség saját felelőssége is, hogy az elmúlt 8-10 évben a társadalom egészében duplájára nőtt a holokauszt­tal és általában a holokauszt emlékezetének közbeszédi jelenlétével kapcsolatos ellenszenv – mondta a Napi Gazdaságnak Bodnár Dániel, a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke. Abban a kérdésben is közös felelősségről érdemes beszélni, hogy az alapítvány legutóbbi átfogó, reprezentatív antiszemitizmuskutatása szerint a holokausztrelativizálók vagy egyenesen -tagadók köre 9-ről 18 százalékra nőtt – emlékeztetett a szemek nyiladozásának veszélyére.

– Nem a mindenkori kormányokra kell a feladatokat és felelősséget hárítani, a negatív percepciók átfogalmazása nagy mértékben a mi felelősségünk is – tette hozzá a kuratóriumi elnök, aki egyben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőségi tagja. Pozitív, következetes folyamatoknak kell indulniuk annak érdekében, hogy a zsidó közösség és a többségi társadalom hosszú távú harmonikus, nem sérelmeken nyugvó együttélése megvalósulhasson. (Nem sérelmi alapokon? Igazi pálfordulás kellene ehhez a zsidóktól, amiben valamiért kételkedünk - a szerk.)  Ennek egy lehetséges eszköze a minap immár ötödik alkalommal megtartott közösségi kerekasztal-tárgyalás, amelyben a kormány a zsidó vallási és civil szervezetekkel ült le egyeztetni, egyebek között a holokamuoktatás kérdésében.

– Bár a találkozón eltérő vélemények is voltak, alapvetően mégis konszenzus alakul a zsidó vallási és civil szervezetek valamint a kormány között – ezt már Olti Ferenc, a kormány képviselőivel a zsidó szervezetek nevében tárgyaló "szakértői" csoport  vezetője mondta lapnak. A szakember hozzátette, hogy a köznevelési rendszer 2010-es átalakítása óta arra törekszenek, hogy a hat szintre (Nemzeti alaptanterv, kerettanterv, tankönyvek tartalma, kimeneteli követelmények, tanári képzések) épülő oktatási struktúrában helyet kapjon a felnövő generáció antiszemitizmus elleni nevelése.

Olti Ferenc: bankár, Demszky-szomszéd, BKV-vezető, tankönyveket zsidósító szakember

– A zsidó közösség és az oktatási kormányzat közötti tárgyalásokon a zsidó észrevételekre változtatási javaslatok fogalmazódtak meg – mindkét fél elégedettségére – a teszt alatt álló tankönyvsorozatban: az ókortól kezdve a középkoron át egészen a XX. századig. Olyan témák kerülhetnek a történelem-, az irodalom-, az erkölcstan- és az etikakönyvekbe, amelyből a gyerekek megismerhetik a kormánnyal közösen kidolgozott álláspontot, és ezáltal felszámolhatók a zsidóság egészét övező tévhitek és tudatlanság – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy a legtöbb vitatott esetben kompromisszum született, ezek szerint kell folytatniuk a munkát.

Jézus történetével kapcsolatban például a zsidó oldal azt javasolta, hogy a történelemkönyvekbe az evangéliumban foglaltak ne mint történelmi események kerüljenek be, hanem mindezt egészítsék ki a "tudományosan bizonyított", azaz a talmudista szűrőn átment "történelmi tényekkel". Továbbá kérték, hogy a témakörnél említsék meg a katolikus egyház által kiadott „Nostre Tate” pápai deklarációt, amely szerint a zsidók nem tehetők felelőssé Jézus haláláért. A középkor fejezeténél például fontosnak tartják, hogy foglalják a gyerekeknek szánt mantratárba, az összes vérvádról "bebizonyosodott", hogy valótlan volt. Az 1848-as szabadságharccal kapcsolatban azt tanácsolták, hogy jelenítsék meg a zsidóság hangsúlyos szerepét, azaz: a magyar hadseregben a zsidók népességbeli számarányuknál lényegesen nagyobb arányban lettek önkéntesek, valamint, hogy a háborús költségek finanszírozásában több mint 60 százalékos részt vállaltak. A neuralgikus XX. század kapcsán is tettek javaslatot: a teszttankönyvek magyar történelmét egészítsék ki azzal, hogy a zsidó nagytőkét pátyolgató Horthy-rendszer jellemzője volt a változó intenzitású kormányzati antiszemitizmus. Kétségtelen, hogy ezen a ponton a két fél véleménye nem igazán közelít egymáshoz, de összességében konszenzusra törekszenek a tankönyvek tartalmának kiegészítésében.

Bodnár Dánielnek is van befolyása arra, mi kerülhet be a tankönyvekbe

– A felsorolt példák kiragadottak, még sok megvitatásra váró kérdés van – emelte ki Olti Ferenc. Az egyetértés közös érdek, hiszen a zsidóságnak fontos, hogy közösségüket ne övezze ellenszenv. A kormány érdeke pedig az, hogy a gyerekek tárgyszerű tudással felvértezve léphessenek tovább az életbe – tette hozzá. (A kormánynak érdeke a "tárgyszerű tudás" terjesztése? Szép beismerés, bár eddig is tudtuk - a szerk.)

– Az oktatási kormányzat rendkívül nyitott a közoktatás zsidókkal kapcsolatos tartalmának változtatására – emelte ki Köves Slomó, aki egyebek között az Óbudai Zsinagóga főrabbija, és akit 2012-ben a Magyar Honvédség tábori rabbijává is kineveztek. A fentiekkel egyetértésben úgy véli, a zsidóknak az 1867-es kiegyezésben és a polgárosodás folyamatában játszott szerepe a teszttankönyvekben a jövőben nagyobb súllyal jelenik meg a kormány oldaláról tapasztalható nyitottságnak köszönhetően.

(Napi Gazdaság nyomán)