Bánhegyi Ferenc nyolcadikos történelemkönyve már tavaly is élénk ajvékolást váltott ki, pl. a gondolatbűnökre mindig különösen érzékeny Népszabinál. A HVG szerint – egybehangzóan a Népszabadság tavaly májusi kritikájával – az Apáczai Kiadónál megjelent tankönyv náci Németországról szóló része alapján (horribile dictu!) „a diákok akár szimpatikusnak is találhatják Adolf Hitlert". A sokat kritizált könyv így mutatja be a német diktátort: »Bécsben alakult ki benne az a meggyőződés, amely szerint minden politikai és társadalmi bajért a zsidók és a marxisták a felelősek. (...) Szervezőkészsége és szuggesztív szónoklatai révén hamarosan a párt vezére, azaz Führere lett«, de a tankönyvből az is kiderül, hogy Hitler »börtönbe zárásából erkölcsi tőkét kovácsolt« és »beszédei hitelesnek és meggyőzőnek tűntek«.”

Hitler bécsi éveiről a Mein Kampf vonatkozó fejezeteiből alkothatunk képet, ahol a Führer világnézetének kialakulásáról vall. Az ott leírtak alapján Bánhegyi állítása teljesen fedi a valóságot (talán épp ez a baj vele...). Hitler képességeit még korabeli ellenfelei is elismerték, így pl. a New York Times szerint „egyesítette a németeket, megsemmisítette a kommunizmust, tanítja a fiatalokat, létrehozott egy spártai államot, amelyet a hazaszeretet érzése mozgat” (James W. Gerard: Hitler As He Explains Himself – The New York Times Book Review, 1933. október 15.). A politikai okokból bebörtönzött politikusok pedig emberemlékezet óta „erkölcsi tőkét kovácsolnak börtönbe zárásukból” (elég itt csak Nelson Mandelára utalnunk, de Orbán Viktornak is jól jött, hogy a nyolcvanas évek végén a pitykék többször is begyömöszölték a meseautóba). Hitler a könyv által minden értékítélet nélkül említett „szuggesztív szónoklatairól” – mintegy okát adva azok meggyőző erejének – dr. Goebbels ennyit írt a naplójába: „veszélyes ember: hisz abban, amit mond” (vö. Orbán Viktor: „ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok”).

Bánhegyi Ferenc fent kifogásolt állításai tehát megfelelnek a valóságnak, nem mondanak értékítéletet, ezt – a véleményalkotást, az ítéletmondást – a szerző az olvasókra (tanulókra) bízza. Talán éppen ez a demokraták fő baja a könyvvel: ha a nebulókra van bízva az értékítélet, „a diákok akár szimpatikusnak is találhatják Adolf Hitlert”! De – a Charlie-k szerint legalábbis – a diákok csak és kizárólag azt tarthatják szimpatikusnak, akit annak kell tartani, és csupán egyetlen vélemény lehet legális. Természetesen az övék, ezt kell mindenkibe beleverni, nem holmi önálló véleményalkotást. Éppen ezért helytelen és antidemokratikus az Alföldy Jenő és Valaczka András által jegyzett, hetedikeseknek szóló irodalomkönyv is, amely a konzumidiotizmust állítja pellengérre a vitaindítónak szánt »Nyugatimádat napjainkban« című szövegrészben, ami tömören arról szól, hogy manapság mindenki csak a CNN-t nézi, Coca-Colát iszik, és számítógépes játékokkal, okostelefonokkal butítja magát.

De nem csak történelem- és irodalomkönyvekkel – amelyek a fenti szörnyűségek mellett még a finnugorizmust sem átallanak kétségbe vonni! – van gondjuk a liberátoroknak. „Bűn a szex!” – sikoltja bele a virtuális világba a katolikus erkölcstan könyv katolikus voltán megdöbbent Mizsur András, majd az iménti alcímet kissé finomítva azon zokog, hogy „»A házasságon kívüli érintkezés bűn« – ez olvasható a Szent István Társulat által kiadott Isten útján című erkölcstankönyvben. A 2010-ben megjelent tankönyv »Bűnök a nemiséggel kapcsolatban« fejezetében az is szerepel, hogy elfogadhatatlan az azonos neműek közeledése. Sőt, ha az tudatosan történik, és nem betegség áll az eltévelyedés mögött, akkor még súlyosabb bűnnek számít. (...) [a könyvet] egy éve az Origó fedezte fel, és a Magyar Katolikus Egyházat is megkérdezték a kötetet ért kritikák miatt. Az egyház akkor úgy nyilatkozott, hogy kijavítják a kérdéses részeket. Úgy tűnik, ez mostanáig nem történt meg. (...) Nem először kritizálják amúgy a Szent István Társulat könyveit, két éve a Hír24 számolt az Élet a hitben című kiadványról, amiben a homoszexualitást halálos bűnnek írják le a szerzők. Ennek a könyvnek a szerzője egyébként Fülöpné Erdő Mária – Erdő Péter bíboros testvére.”

A kifogásolt könyv(ek) egyébként (erős hangfogókkal) pontosan tartalmazzák a Katolikus Egyház tanítását (katolikus erkölcstan-könyvként egyébként éppen ez a dolguk, nem pedig az, hogy a relativizmus diktatúrája előtt meghajolva, a halál kultúráját hirdessék). E szerint nem önmagában a szex maga a bűn (ahogy a HVG állítja), hanem „a tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik” (KEK, 2351. pont). Ebből következik, hogy „a paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett” (KEK, 2353. pont). Tehát – szemben a liberális propagandával – a házasság célja nem csupán a gyermeknemzés, ugyanis „a házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: a házastársak java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelki életének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül” (KEK, 2363. pont).

A szerző szerint az egyház akkor úgy nyilatkozott, hogy kijavítják a kérdéses részeket, ez azonban mostanáig nem történt meg. És remélhetőleg nem is fog, ugyanis a katolikus tanítás – bárhogy jófejkedik a pápa – nem változott (mivel nem változhat). Ugyanis „a hagyomány a Szentírásra támaszkodva” – mely úgy mutatja be a szerzőt és társait oly érzékenyen érintő homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket – „mindig vallotta, hogy »a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek«. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének” (KEK, 2357. pont). Erre az évezredes – a kinyilatkoztatásban és a természetes erkölcsi törvényben gyökerező – katolikus tanításra támaszkodva rendelte el a Hittani Kongregáció 2003. június 3-án kelt dokumentuma, hogy „amikor a homoszexuális együttéléseket törvényesen elismerik, vagy törvényileg egyenjogúnak tekintik a házassággal, és számára biztosítják a házasság sajátos jogait, kötelező ennek világos és határozott elutasítása. Az ilyen súlyosan igazságtalan törvény kihirdetésében vagy alkalmazásában való bármilyen formális együttműködéstől – s amennyire lehetséges, a törvény alkalmazásában a materiális együttműködéstől is – tartózkodni kell. Ebben a kérdésben mindenki megkövetelheti magának a lelkiismereti ellenállást”.

Ez a „lelkiismereti ellenállás” (amely a lelkiismereti szabadságban gyökerezik, és az örök törvényt a hatalmi önkény fölé helyező Antigonét tragikus hőssé avatta) az, amivel a kultúrmarxistáknak problémájuk van. A történelmet a győztesek írják, így a történelem- és irodalomkönyveket hatalmi szóval, lobbizással, hisztivel át lehet íratni. Az állásukat, katedrájukat, egzisztenciájukat féltő szerzők és kiadóik nyilván meg is teszik. De az „örök életre szökellő vízforrást” (ti. a katolikus tanítást és a természetes erkölcsi törvényt, Jn 4,12) nem lehet „kijavítani” mert „a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született” (Jn 3,8). Éppen ezért kötelességünk kiállni és kitartani mellette, ha valóban a Lélektől születtünk, mert „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29).

Domokos Endre János - Kitartás.net