Eddig nem beszélt ki a Jobbik alelnöke és korábbi frakcióvezetője, most azonban Facebook-bejegyzésében, mely arról szól, miért nem vállalta Vona lemondása után a Jobbik vezetését, leírta:
A vezető testületeinken belül sokat küzdöttem azért, hogy tegyük a migrációt a Jobbik vezető témájává, hogy ostorozzuk a Fideszt a határvédő kerítés megépítését követelve akkor, amikor az még egy kósza gondolat sem volt a fideszes politikusok fejében. Az elképzeléseim elbuktak, én pedig fegyelmezett katona voltam és soha nem beszéltem ki, mert egyetlen szóval, a hivatalos álláspontunktól eltérő véleménnyel sem szerettem volna gyengíteni a Jobbikot. De ez már történelem: a Fidesz a migrációt a vezető témájává tette és kétharmaddal nyert...
 Volner János a két elnökjelölttel az április 28-i kongresszuson (fotó: Fb) |
Alább olvasható a teljes bejegyzés:
Mivel a Jobbik tagjainak és szimpatizánsainak százai érdeklődnek folyamatosan arról, miért nem indultam a Jobbik elnöki székéért, részletesebb magyarázattal tartozom Nekik, már csak azért is, mert a média többször is kitért erre és különböző magyarázatokkal szolgált. Öntsünk tehát tiszta vizet a pohárba, még a szombati tisztújításunk előtt!
Tudom, sokak számára természetes lett volna, hogy Vona Gábor utódja leszek. Logikusnak is tűnhetett, hiszen az Iránytű Intézet közvéleménykutatásai alapján hosszabb ideje a Jobbik legnépszerűbb politikusa vagyok, vezettem a párt parlamenti frakcióját, a tagságunk bizalmából pedig a Jobbik legmagasabb szavazatszámmal megválasztott alelnökeként dolgozom.
Az elnökségünk tagjai számára is kézenfekvő volt: Gábor után vegyem át én a Jobbik irányítását. A jelenleg a Jobbik elnökségéért vetélkedő Sneider Tamás és Toroczkai Laci is egyértelművé tette: mindenben, teljes erejükkel segíteni fognak, ha elvállalom. Egyértelműen bebizonyosodott: egyiküket sem a személyes becsvágy, vagy a hatalmi szándék motiválta és ezt a kettőjük közti versengést látva különösen jó érzés kimondani.
Az elnök személye, politikai ízlése, meglátásai nagyban formálják az általa vezetett pártot. Az általam erkölcsileg és politikailag egyaránt helyesnek és követendőnek ítélt stratégiával meggyőződésem szerint 2022-ben nyerni lehet, de ezt a győzelmet e pillanatban nem tudnám teljes szívvel és szilárd meggyőződéssel megígérni. Egy 30-35 százalék közötti listás eredmény lenne az, amire a saját stratégiám alapján nyugodt szívvel és erős hittel tudnék ígéretet tenni. Ez viszont - könnyű belátni - kevés. Kevés a Jobbik tagságának, kevés a szavazóink milliós tömegének és kevés Magyarországnak is. Az egyetlen becsületes döntés ebben a helyzetben az, ha hátrébb lépek és átadom a helyem annak, aki tiszta szívből hisz abban, hogy a saját politikai elképzeléseinek megvalósításával az elkövetkező 4 évben eléri a választási sikert és kormányt fog váltani. Vona Gábor mindig hitt benne, hogy amit csinál, az választási győzelmet fog eredményezni. Sajnos nem sikerült Neki ezt elérnie, de a győzelembe vetett megingathatatlan hite számos nehéz helyzeten átsegítette Őt és a Jobbikot is.
2014-ben még magabiztosan hittem abban, hogy az általam erkölcsileg és politikailag egyaránt helyesnek és követendőnek ítélt stratégiával a Fideszt le tudjuk győzni. Biztos voltam benne. A vezető testületeinken belül sokat küzdöttem azért, hogy tegyük a migrációt a Jobbik vezető témájává, hogy ostorozzuk a Fideszt a határvédő kerítés megépítését követelve akkor, amikor az még egy kósza gondolat sem volt a fideszes politikusok fejében. Az elképzeléseim elbuktak, én pedig fegyelmezett katona voltam és soha nem beszéltem ki, mert egyetlen szóval, a hivatalos álláspontunktól eltérő véleménnyel sem szerettem volna gyengíteni a Jobbikot. De ez már történelem: a Fidesz a migrációt a vezető témájává tette és kétharmaddal nyert...
Kapcsolódó:
