A nemzeti oldal végérvényesen visszafoglalta a május elseje ünnepét, ezt bizonyította a tény, hogy a remek, tavaszias időben rekordot döntött látogatószámban nem csak a Mi Hazánk majálisa, de úgy összességében soha nem voltak ennyien mi hazánkos rendezvényen.
A digitalizált világunkban a mindennapi élet is egyre fokozottabban helyeződik át az online térbe, így az offline lehetőségek egyre inkább felértékelődnek, hiszen a személyes jelenlétet, beszélgetéseket nem pótolja semmi. Régi, vagy éppen új találkozásokra, ismeretségek kötésére egy majális is kiválóan alkalmas, a vásárlási lehetőségek és gyerekprogramok mellett pedig jól voltak balanszolva a nagyszínpadon otthont kapó események is.
Ilyen program volt a nagy sikerű Fekete István Szabadegyetem kihelyezett történészi kerekasztala is, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy a két vendég, dr. Borvendég Zsuzsanna és dr. Gulyás László mellett műsorvezetőként én koordinálhattam a beszélgetést.
 Fotó: Bogoly Zoltán |
Május 1-jén reggel talán magam sem sejthettem, hogy ekkora közönség előtt oszthatjuk meg gondolatainkat, a sok pozitív visszajelzésnek pedig szintén nagyon örülök.
A beszélgetés során igyekeztünk megtalálni az egyensúlyt a szakmai kérdések, a 20. századi sorskérdések kibontása és az aktualitások, a jelenünk és a múlttal való párhuzamok között.
Sorra vettünk olyan sorsfordító eseményeket a múlt század magyar történelméből, amelyek ilyen-olyan módokon, de rendszerváltást okoztak, vagy éppen sorsfordítóak voltak, valamint kiveséztük az államszocialista rendszer romboló hatását a magyar társadalomra, beszéltünk Nagy Imréről, akit mind a mai napig pozitív karakterként ábrázolnak, pedig a valóság nem ezt mutatja, de szóba került a kádári diktatúra sátáni arca is.
Ha már 20. századi fordulópontok, a Tanácsköztársaság borzalmai nélkül nem lett volna két világháború közötti nemzeti ébredés, valamint a magyar társadalom így szívta magába, így tanulta meg, miért kell mindenáron védekezni a bolsevizmus ellen. Azonban a vesztes második világháborút követő népbírósági perekben – 1945-től kezdődően – valóban lefejezték a magyar politikai és katonai vezetőréteget, valamint az értelmiséget is, így az – természetesen a lehető legnegatívabb értelemben – de a szó szoros értelmében rendszerváltás volt.
 Fotó: Mészáros Ödön |
Ellentétben az elhazudott, elmulasztott rendszerváltással a magyarországi államszocializmus – névleges – bukását követően, melyet Borvendég Zsuzsanna és Gulyás László is alaposan kivesézett. Borvendég Zsuzsanna az ügynökaktákkal kapcsolatban pedig hozzátette azt is, hogy az október 22-én tervezett nyilvánosságra hozatal és internetre való feltöltés nem megfelelő módja az ügy rendezésének, ugyanis rengeteg olyan irat is lehet köztük, melyek tartalma igencsak vitatott, hiszen bármilyen pártkatona, vagy szimplán csak irigy ember hamis jelentést is írhatott akárkiről. Az ügynökakták ugyanis nem az ügynökökről szólnak, hanem az áldozatokról, akiket így csak kiteregetnénk a nagyvilágba.
Sokszor, sok helyről halljuk, hogy a Tisza kétharmados győzelme is egy új „rendszerváltás”, habár az új kormány még hivatalba sem lépett. Hogy a következő időszak miként kerül majd bele a történelemkönyvekbe, azt természetesen nem lehet biztosra tudni, ami azonban a mi szempontunkból fontos, az a jobboldal megtisztítása, harc a globalista erők ellen, saját közösségeink folyamatos szervezése, fejlesztése.
Utóbbira kiváló alkalom volt az idei majális is.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
