Az 1993–2005 közötti időszakra vonatkozóan nem rendelkezünk hivatalos statisztikai adatokkal, azonban a 2005/2006-os tanévtől (a 2006. évi kompetenciaméréssel) kezdődően iskolai szintű becslésekkel igen. A kompetenciamérések során használt úgynevezett telephelyi kérdőívben találhatunk egy, a tanulók etnikai hovatartozására vonatkozó kérdést is. Az iskola diákjainak társadalmi összetételét firtató kérdésblokkban a kérdőív rákérdez a diákok cigány arányának százalékos becslésére.

A kérdés pontosan így hangzott: Megítélése szerint, az Önök telephelyén milyen SZÁZALÉKOS ARÁNYBAN vannak az általános iskolás tanulók között olyanok, akikre érvényesek az alábbi jellemzők?

[…]
Roma származású ............................... _______ %
[…]

Ugyanez a kérdés szerepel a gimnáziumi, szakiskolai és szakközépiskolai tanulókra vonatkozóan is, így e kérdések segítségével valamelyest képet kaphatunk a cigány tanulók iskolai arányáról. Az általános iskolások vonatkozásában 2005/2006-ra 11,63%-ot, 2008/2009-re pedig 13,26%-ot kaptunk. Ezen arányokat a vonatkozó tanévek általános iskolai populációjára alkalmazva azt a becslést kaphatjuk, hogy 2005/2006-ban mintegy 100 ezer, 2008/2009-ben pedig 105 ezer cigány származású általános iskolás volt a magyar iskolarendszerben.

Általános trendként megállapíthatjuk, hogy miközben az ország általános iskolai populációja az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent (1960-hoz képest mára gyakorlatilag felére), a cigány tanulók száma és általános iskolai aránya fokozatos növekedést mutat. E trendet úgy fordíthatjuk le, hogy a cigány tanulók egyre „láthatóbbá” válnak az általános iskolai rendszerben, hiszen egyre kevesebb diák között magasabb számban és arányban vannak jelen. 

A kompetenciamérés adatai alapján látható tehát, hogy mindössze négy év alatt (2005 és 2009 között) a cigány tanulók becsült aránya az általános iskolai képzésben 1,62 százalékponttal növekedett. E növekedés ugyanakkor olyan periódusban állt be, amikor az egész általános iskolai populáció 8,3%-kal csökkent. A négy év adatainak regionális bontásban való vizsgálata továbbá hangsúlyos térségi folyamatokra is felhívja a figyelmet: a legnagyobb elmozdulást Észak-Magyarországon és Budapesten tapasztalni: előbbi esetében 3,42, utóbbiéban 2,40 százalékpontos növekedést lehet regisztrálni. A három átlag fölötti cigány tanulói arányt mutató régió azonban eltérő tendenciákra irányíthatja a figyelmet. Míg Észak-Magyarországon az országos növekedési szintnek dupláját tapasztalni, illetve Észak-Alföld vonatkozó növekedése 0,42 százalékponttal meghaladja az országos átlagot, addig a dél-dunántúli régió növekedése jóval átlag alatti. Az adatokból az körvonalazódik tehát, hogy az észak–dél lejtő hangsúlyosabbá válik: az északi régiókban (Budapestet is beleértve) egyre magasabb a cigány tanulói arány, a déli régiókban pedig egyfajta stagnálás, illetve jóval átlag alatti növekedési ütem tapasztalható.

A térségi különbségek még markánsabbak, ha kisebb elemzési egységre, például a megyékre vagy kistérségekre koncentrálunk. Az előbb említett észak–dél különböződést a megyei adatok is szemléltetik, de jelzik azt is, hogy miközben Borsodban a vizsgált négy év alatt 4 százalékpontos növekedés is kimutatható, addig Baranya és Tolna megyékben az általános iskolai cigány tanulók becsült aránya csökkenést vagy stagnálást mutat.

A kistérségi adatok idősoros érdekessége az, hogy míg a 2005/2006-os tanévre vonatkozó becslések szerint egyik kistérség cigány általános iskolásai sem érték el az 50%-ot, 2008/2009-ben már három kistérség is (Szikszói, Edelényi, Bodrogközi) túllépte az 50%-ot, a 40% és afölötti becsült cigány arányt mutató többi térség közül pedig majdnem az összes továbbra is növekvő tendenciát (például Sellyei, Csengeri, Hevesi, Mezőcsáti, Encsi kistérségek), vagy az 50%-hoz nagyon közeli értéket mutat (például az Ózdi kistérség).

A cigányok oktatásával kapcsolatosan egyik leggyakrabban felmerülő kérdés Magyarországon a "szegregáció". A magyar szakirodalomban különbséget tesznek a gettóiskolák és gettósodó iskolák (és térségek) között. Az előbbiben a cigány tanulók aránya meghaladja az 50%-ot, az utóbbi pedig a 30–50% közötti cigány arányra utal. Egy 2004 tavaszán Havas–Liskó által végzett kutatás becslése szerint akkor az ország legalább 178 iskolájában 50% fölötti, további 67 iskolában pedig 40% fölötti volt a cigány tanulók aránya, és szintén e szerzőpáros 2000-re vonatkozóan 126 iskoláról állítja, hogy már gettó iskolának (50% fölötti cigány arányt mutató iskolának) számít. A kompetencia mérések adatai e becsléseket alátámasszák, hiszen a 2005/2006-os tanévtől az általános iskolai cigány arányú adatokat tekintve megállapíthatjuk, hogy valóban, a 2004-es 178 iskolához képest nagyobb számokat kapunk: és ez érvényes nemcsak a telephelyi adatokra, hanem az iskolai szinten összesített adatokra is.

A 2000 és 2009 közötti idősoros adatokat tekintve az egyértelműnek tűnik, hogy a gettósodás folyamata fokozatosan erősödött e periódusban. Igaz, módszertani szempontból fontos hangsúlyozni, hogy a 2000-es és 2004-es adatokhoz a kutatók más eljárással jutottak. Ha a rendelkezésünkre álló, hasonló  módszertannal kapott 2005/2006 és 2008/2009 tanévek közötti időszakot nézzük, azt állapíthatjuk, meg, hogy a (2002-es kormányváltás után beinduló) integrációs törekvések a szegregáció mérséklése vonatkozásában12 mintha a 2006/2007-es tanévre kifulladtak volna. A kompetenciamérés adatbázisai  alapján azt láthatjuk, hogy a 2006/2007-es tanév után a gettósodott telephelyek száma újra növekedésnek indult, az intézményi (iskolai) szinten összesített adatok pedig a következő évtől mutatnak erősödő  szegregációs trendet. Továbbá, ha azt a mutatót is megvizsgáljuk, hogy egy gettósodott (azaz 50% fölötti cigány arányt elérő) iskolára hány gettósodott telephely jut, megállapíthatjuk, hogy míg 2005/2006-ban ez az érték 1,10 volt, 2008/2009-re 1,29-et mutat. Ez azt jelenti, hogy a telephelyi "szegregáció" magasabb ütemben zajlik, mint az iskolai, intézmény szintű gettósodás. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy az iskolai szintű cigány arány növekedése először valamelyik telephelyen vagy telephelyeken zajlik le, az egész iskolára vetített cigány arány csak később ér el magasabb szinteket. Magyarán, a több telephellyel működő iskolák törekszenek az intézményen belüli szegregációra, azaz arra, hogy ne mindegyik tagintézményben egyszerre álljon be az 50% fölötti cigány arány. A 2005 és 2009 közötti négy tanév részletesebb idősoros adatait tekintve a szegregációs trend még meggyőzőbben elénk tárul. Az egyetlen cigány származású fiatalt sem oktató intézmények (telephelyek) abszolút értékben is és a tanév szintű százalékos eloszlás tekintetében is növekedtek: míg 2005/2006-ban 501, addig 2008/2009-ben 540 telephelyről állították azt, hogy egyáltalán nem vesznek részt cigány származásúak az általános iskolai képzésben (ez a vizsgált négy év alatt 3,2 százalékpontos növekedést jelent). Ezzel párhuzamosan – ahogy előbb már részleteztük, főleg 2006/2007 után – az 50% fölötti cigány arányt mutató iskolák száma is növekedésnek indult.

A válaszadó telephelyek cigány arány szempontjából kiszámolt százalékos megoszlásai újabb árnyalatokra is felhívják a figyelmet. A 2005/2006-os és 2008/2009-es tanévek között a kategóriák szerinti eltérések  alapján megállapíthatjuk, hogy mintegy 4,2 százalékpontnyi mozgás zajlott le a két referenciaévben.

Igen ám, de e mozgások zöme a 0%-ú, illetve az 1–10%-ú iskolatípusban zajlott: miközben a 0%-ú cigány arányt mutató iskolák növelték részarányukat, addig az 1 és 10% közötti cigány tanulót tartalmazó telephelyek aránya csökkent. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a „fehér” iskolák arányának növekedése a legkisebb mértékben „elcigányosodott” iskolák rovására, azaz visszaszorulásának tudható be, miközben nem látványosan, de folyamatosan zajlik a rendszeren belüli – magasabb cigány aránnyal rendelkező iskolák százalékos növekedése általi – "szegregáció" is.

E kettős folyamatot az országos adatok is jelzik: ha a gettósodó és gettóiskolák arányait idősorosan nézzük, megállapíthatjuk, hogy összesített arányuk ugyan konstans, ám 2008/2009-re már arányaiban több gettóiskola van, mint gettósodott, és ezzel párhuzamosan a nulla cigány százalékú iskolák aránya is magasabb lett. Mindez a legnagyobb cigány arányú észak-magyarországi régióban is kitapintható. Itt például 2005/2006-ban az iskolák mintegy 45% tekinthető gettósodottnak vagy gettóiskolának (miközben az országos átlag 20% körüli), ez az arány 2008/09-re viszont már 48%-os. Ugyanebben az időszakban e régióban szintén megnövekedett a 0%-ú cigány arányt jelentő telephelyek aránya is.

Az úgynevezett gettóiskolák (azaz 50% fölötti cigány aránnyal rendelkező iskolák) regionális eltéréseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az említett két referenciaévben ezek zöme Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon található. Idősorosan azonban megállapíthatjuk azt is, hogy éppen a legnagyobb aránynyal rendelkező régiókban, ebben a vonatkozásban négy év alatt növekedés tapasztalható. Míg 2005/2006-ban e két régióban a gettóiskolák mintegy kétharmada működött, 2008/2009-ben már közel háromnegyedük. A korábbiakban is már részletesebben tárgyalt, területi szempontú észak-dél lejtő így nemcsak a regionálisan számított cigány arányra, hanem a szegregáció mértékére is vonatkozik: minél magasabb egy régió cigány aránya, annál nagyobb a valószínűsége, hogy iskolai szegregátumok is kialakulnak ott.

A 30–50% közötti, illetve az 50% fölötti cigány tanulói arányt mutató telephelyek mindkét referenciaévben szignifikáns eltéréseket mutatnak a település típusa szerint is. 2005/2006-ban például a községi általános iskolai telephelyek több mint negyede (26,3%) gettósodó vagy gettóiskolának tekinthető, míg ez az arány Budapesten alig 8, a megyeszékhelyeken pedig 10%. A magasabb cigány arányt mutató telephelyek  községi koncentrációja az itt elemzett négyéves távlatban is tetten érhető: 2008/2009-re a községi iskoláknak már közel 30%-a legalább 30%-os cigány tanulói aránnyal rendelkezik. A legnagyobb arányú növekedést pedig éppen a községi gettóiskolák esetében tapasztalni, négy év alatt ezen iskolatípus (községi, 50% fölötti cigány arány) 3,6 százalékpontos növekedést ért el. E kistelepülési gettósodást azonban a leglátványosabban a település szerinti megoszlások jelzik: míg 2005/2006-ban a legalább 50%-os cigány aránnyal rendelkező telephelyek „csak” 59,6%-a működött községekben, ez az arány 2008/2009-re már 73%-ot mutat.

Mindezek az adatok tehát jelentős térségi folyamatokra utalnak, hiszen az országon belül markáns  észak–dél lejtő érvényesül: az északi régiókban nemcsak magasabb a cigány tanulók aránya, hanem e régiókban magasabb az iskolai szegregátumok kialakulásának aránya és lehetősége is. Kistérségi szinten elmozdulást tapasztalni még négy év távlatában is: míg 2005/2006-ban egyetlen kistérség esetében sem becsülték 50% fölöttire a cigány tanulók arányát az iskolákban, 2008/2009-re már több kistérség is elgettósodott, azaz elérte az 50%-os küszöbértéket. Az észak–dél lejtőt mintegy megerősíti a településtípus  szerinti megoszlás is, legutolsó adataink szerint a gettóiskolák közel háromnegyede községekben működik.