Hiszen politikai pályája gyakorlatilag 14 évesen indult, 1990-ben, az apja védőszárnyai alatt. Ennek fényében azt is lehet mondani, hogy már az érettségit is politikából tette, többre pedig végképp nem futotta az erejéből (intellektuális képességeiből). Saját parlamenti életrajza szerint ugyanis a legmagasabb államilag elismert végzettsége csupán középfokú, vagyis érettségizett.

Az talányos, hogy egész pontosan mióta tanul az ELTE Szociológiai Intézetében, de úgy tűnik, hogy 2002-ben már ott tanult. Diplomát ellenben a mai napig nem sikerült szereznie! 

Mindent összegezve nehezen érthető, hogy Gusztos Péter ezzel a szakmai és tudományos háttérrel miért érzi magát felhatalmazva arra, hogy ossza az észt, és megfellebbezhetetlen módon ítélkezzen, osztályozzon, megbélyegezzen? Ez lenne a magyar liberalizmus: én mondom meg, mi a jó és mi a rossz, az igaz és a hamis, a helyes és a helytelen; másnak pedig pofa be?!

Sőt, ha kell, még Morvai Krisztinát is kioktatja az érettségizett zseni, hiszen feltételezem, hogy parlamenti képviselőségéből fakadóan minimum egyenlő vagy akár felsőbbrendű szakmai tekintélyt tulajdonít magának, mint amilyennel Morvai Krisztina rendelkezik egy tudományos pályafutás jelenlegi szakaszában. 

Gusztos Péter esetében nem az a probléma, hogy képzetlen, hanem hogy megélhetési politikusi mivoltából kifolyólag valamiféle hozzáértő és szakértő pozícióban kíván tetszelegni. Azt hiszi, hogy minél többet szerepel a médiában, és minél elképesztőbb baromságokat mond, annál inkább kompenzálhatja tárgyi tudásának hiányosságait és fogyatékosságait.

Hiszen a magyar birka-újságírónak meg sem fordul a fejében, hogy rákérdezzen: Gusztos képviselő mire alapozza kinyilatkoztatásszerű állításait? Esetleg mit olvasott utoljára abban a kérdésben (környezetvédelem, génmanipuláció, emberi jogok, kisebbségi ügyek, vallásügy, beiskoláztatás, tudománypolitika, magyar történelem), amiről éppen szakértekezik! 

Tehát ha legközelebb Gusztos Péter nem jut be a parlamentbe, az akár előnyére is válhat: esetleg lesz ideje és kapacitása, hogy végre elvégezze az egyetemet. Hacsak különböző majdani szakértői és vezetői pozíciói teljesen le nem kötik az energiáit. Ebben az esetben az egyetem elvégzése valószínű nyugdíjas éveire marad.

Ezért gondolkodhatna el Magyar Bálint azon, hogy amikor legközelebb majd törvényjavaslatot nyújt be, figyeljen oda Gusztos Péter személyes igényeire is. Javasolhatná pl., hogy a parlament iktassa törvénybe, miszerint egyetemi beiratkozása 15. vagy 20. évfordulóján a magyar parlamenti képviselőt alanyi jogon illesse meg az alapfokú egyetemi diploma, megkímélve őt a vizsga és az arra való készülés idegpróbáló gyötrelmeitől. Hiszen már így is elhullott a sörénye! 
 
Egy gondolkodó demokrata