A Harmadik Birodalomról megjelent könyvek, publicisztikák száma lényegében végtelen, kezdve az igénytelen, puhakötésű, vasúti pályaudvarokon vagy ábécékben kapható szennyirodalmon keresztül, az igényesen kidolgozott, ám negatív irányban elfogult könyveken át egészen a tárgyilagos, revizionista művekig bezárólag. A most következő könyvünk is Németországgal foglalkozik, csak itt az a különbség, hogy a jelenkorban teszi ezt. Mármint a Német Birodalom jelenkorában. Nincs rajta bizonyítási vágy, hogy csak azért is bebizonyítsa, hogy Hitler csecsemőket evett reggelire, nincs rajta a „győztesek írják a történelmet” kegyetlen nyomása. Akkor íródott, amikor kellett. Pont ez a különlegessége és tragédiája is egyben. A szerző azt írta, amit látott és tapasztalt első kézből, dokumentumokra, kimutatásokra, forrásokra támaszkodva.

Johannes Öhquist finn szerző nem bízta a véletlenre a munkáját. Összesen mintegy teljes évig tanulmányozta a német nemzetiszocializmust a lehető legmagasabb, leghatékonyabb szinten: dolgozószobája melege helyett élőben, saját szemével tapasztalta meg Németország felemelkedését, a nemzetiszocializmus alkotó erejét. Ez a páratlan lehetőség akkor adódott meg a szerzőnek, mikor a német nemzetiszocializmus a delelőjén trónolt. Művét 1940 szeptemberében zárta le, tehát kerek egy évvel a világháború kitörése után. Ekkor még javában a tengelyhatalmak álltak nyerésre a háborúban is, a briteket és a franciákat leiskolázva.

Ahogy a szerző írja, amely akár műve mottója is lehetne: „Nincsenek propagandisztikus, vagy polémikus céljai, hanem elsősorban elfogulatlan tényleírás akar lenni. A valóság olyan becsületes és meggyőző nyelven beszél, hogy a dicséret vagy gáncsolás csak zavarólag hatna.” S valóban, nem vádol, nem védelmez, egyszerűen csak ír. Már-már „zavaróan” tárgyilagosan, és valljuk be: néhol szárazan.

Könyvbemutatónk első részében egy visszaemlékezés-kötetet mutattam be, olvasmányos és tanulságos történetekkel (/r/6/200673/). Nos, aki Öhquist könyvétől is ezt várja, az sajnos rövid úton csalódni fog. A tárgyilagos mű egy szebb világban akár tankönyv is lehetne, olyan pontossággal, adatok széles tárházával írja le a német nemzetiszocializmus és az általa irányított állam minden egyes szegletét. Aki találkozott már a Harmadik Birodalomról szóló publicisztikáimmal, annak már nem lehet teljesen idegen a könyv, hiszen én is rengetegszer hivatkozom rá az előbb felsorolt okok miatt. Öhquist nem aprózza el: a világháborús összeomlástól követi nyomon a megalázott Németország történetét, külön fejezetet szentel Hitlernek, a karizmatikus államférfinek, akit egészen fiatal korától mutat be, hogy aztán rátérjen a nemzetiszocialista állam teljes felépítésére, a zsidókérdésre, a kulturális életre, a tudományra, a sajtóra, a vallási kérdésekre és még megannyi más témára. Ami pedig egy valóságos nyalánkság a témában érdekeltek számára, az a könyv végén található jegyzék az összes birodalomban hozott törvényről és rendeletről időrendben, az NSDAP pártnapjai felsorolva, szintén időrendben, valamint egy minden, a könyvben fellelhető rövidítés feloldása betűrendben.

A Führer Birodalma megkerülhetetlen mindazok számára, akik a valóságot szeretnék ismerni a hitleri Németországról, az NSDAP-ról és felépítéséről, valamint Hitlerről. Gondolom, nem okozok túl nagy meglepetést a kedves olvasóknak azzal a ténnyel, hogy A Führer Birodalma sem bővelkedik a különböző idejű és fajtájú kiadásokban. Hogy Öhquist művét mi magyarul olvashatjuk itt és most 2019-ben, az nem másnak köszönhető, mint vitéz Kolosváry-Borcsa Mihálynak, akit a népbíróságként ismert bolsevista terrorszervezet halállal „jutalmazott” a magyar kultúrában és sajtóban véghez vitt nemzetvédő cselekedeteiért. Száz százalékosan állíthatom, hogy Kolosváry személyéről még sokszor lesz szó, ha rajtam múlik, ebben a bemutatóban legyen annyi elég, hogy kivételes igényességgel és odafigyeléssel fordította le magyarra Öhquist szavait. 1940-ben – tehát a fordítás évében – a Stádium Sajtóvállalat, akinek megannyi remek mű megjelentetését köszönhetjük, A Führer Birodalmát is kiadta. Szerencsés ember, aki tulajdonosként büszkélkedhet vele, nekem személy szerint az 1999-es reprint kiadás van, amelyet, ahogy a Vörös vihar esetében is, a Gede Testvérek Bt. hiánypótló munkájának köszönhetünk. Legjobb tudomásom szerint a cikk elkészülte pillanatában ez a legfrissebb magyar kiadás, és valószínűleg lesz is még hosszú ideig.

Aki teheti, szánja rá az időt, hogy elolvassa, nem fog csalódni. Még akkor sem, ha nem egy könnyű esti olvasmány. Hiánypótló, tárgyilagos, bővelkedik a fontos adatokban, információkban. Nem véletlenül tették indexre a bolsevikok a vesztes háborút követően, s nem hiába van elfeledett pozícióban mind a mai napig. Hiába, ha valamely entitás hazugságra épül, az úgy gyűlöli az igazságot és annak hordozóit, hogy mindent megtesz elhallgattatásuk érdekében.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kapcsolódó: Könyvajánló - Marschalkó Lajos: Vörös vihar