Nem mi gonoszkodunk, a saját lapja ábrázolja félig kinyújtott nyelvvel

Széles Gábor a saját lapjának adott interjúban kijelentette: a Jobbik nem radikális párt, ezen a kategórián már régen túllépett. Szerinte a „bolsevik kinyilatkoztatás” jellemző rájuk, mert meggyőződésük, hogy ők jelentik a többséget. „Bolsevik mentalitás jellemezte Vona Gábor múlt hétvégi nyilatkozatát is, amikor azt mondta, a Jobbik kétharmados győzelmét a Fidesz veszélyezteti, és nem fordítva” – mondta Széles.


Széles Gábor nem egyszerű eset, abban az értelemben, hogy azzal vádolja a Jobbikot, amit ő követett el az utóbbi években. Egyes pszichológusok már komolyan fontolgatják, hogy interjúra hívják, hisz az egyén saját hibáinak ilyen mérvű átruházását egy ellenfélre eddig még nem ismerte a szakma. A háta mögött egyszerűen csak Buldognak nevezett milliárdos szerint a Jobbik nem radikális párt – kérdés, hogy akkor melyik párt az? –, sőt, még bolsevikok is lennének, amiért Vona szerint a Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmadát és nem fordítva. Az Ikarus gyilkosa politológiai leckét adott a szebb napokat eddig még nem látott Magyar Hírlapnak, azonban szemérmesen elhallgatta saját életének kényelmetlen fejezeteit.

Ilyen kényelmetlen fejezet lehet számára az, ha esetleg egy interjúban arról kellene vallania, hogy milyen megfontolások alapján sertepertélt ő az MDF környékén még 1989-ben, amikor már a napnál is világosabb volt, hogy Antallék fognak kormányt alakítani.

Buldog elvtárs elég későn, 1989 nyarán csatlakozott az MDF-hez, nem más hajtotta őt, mint a karriervágy. Akkor is, mint ma – és a közbeeső időintervallumban – ipari miniszter szeretett volna lenni. Azon a nyáron Bod Péter Ákossal együtt terjesztették elő az MDF gazdasági programtervezetét a párt választmánya elé az Ó utcai barakképületben. A meglehetősen életidegen, elvont programról hamar kiderült, hogy egyedül Bod Péter Ákos munkája, a feltett kérdésekre Széles megmukkanni sem tudott.

S mit ad Isten és a konzumidióta honi politikai élet? A fentiek ellenére (vagy éppen azért) Antall továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy Széles legyen a gazdasági miniszter. Az az ember, akinek gőze sem volt a „saját” programjáról. Aztán a kormány megalakulása előtt négy (!) nappal a német hírszerzés figyelmeztette Antallt, hogy Széles KGB-s kapcsolatai veszélyeztethetik a magyar–német, és egyáltalán, a magyar-nyugati együttműködést. Ezért bukta el Széles akkor a miniszteri széket, helyére Bod Péter Ákos került. Buldog elvtárs viszont vigasztalásul megkapta a Videoton gyárat, majd az Ikarust. Az Orbán-kormány leendő (?) gazdasági (vagy ipari) miniszterének keze között aztán mindkét magyar gyár tönkrement, munkanélküliek ezreivel ajándékozva meg Magyarországot.

Nos, mivel tudom, hogy a KGB-s kapcsolatnak a túloldalon nem hisz majd senki, hiszen azt is könnyű szajkózni Kövéréknek, hogy Vona akar ide 20 millió oroszt behozni, no meg a Jobbikot Putyin pénzeli, azért elmesélném, hogy miként is került kapcsolatba Széles a KGB-vel.

A '80-as években saját műszeripari gmk.-val, később kft.-vel rendelkező Széles csak úgy tudta termékeit (televízióit) a Szovjetunió területére – valamint annak távoli részeire – szállítani, hogy a KGB-hez fordult, adjanak a szállítmányai mellé kíséretet, mivel útközben gyakran rabolják ki a szerelvényeit, gyakran teljes egészében eltüntetik azokat. Röviden: azért fizette Széles a KGB-t, hogy biztosítsák számára a termékek célba érését. Aztán a „rendszerváltozás” utáni káoszban, mikor biztosnak hitt piacok tűntek el egyik napról a másikra, Széles már azért is fizetett a KGB-nek, hogy üzletet szerezzenek számára, sőt, le is bonyolítsák azokat. Ezért nem kellett Buldog elvtársnak kereskedelmi képviselet Moszkvában, hisz őt a legismertebb és legjobban szervezett orosz „cég”, a KGB képviselte, amely mindent elintézett neki.

Az Ikarus gyilkosához magas rangú KGB-tisztek jártak látogatóba, sőt, a nyolcvanas évek végén még maga a szovjet miniszterelnök is tiszteletét tette Buldog elvtársnál. Kedves olvasóink joggal tehetik tehát fel a kérdést: hogy jön ez az ember ahhoz, hogy bolsevizmussal vádolja a Jobbikot? Egyáltalán, miként lehetséges az, hogy a kommunista diktatúrához, annak elnyomó szervezeteihez ezerrel szállal kötődő alak mai napig megmondóember lehet a hazai politikában?

Nos, a válasz egyszerű: az elmúlt húsz éveben a Buldog elvtárshoz hasonló alakok, az ő cimborái irányították az országot, felosztva azt maguk között, szabad prédának tekintve a magyarok által megtermelt javakat. Ennek egyenes következménye, hogy, a posztkommunista országok közül lassan egyedüliként, bennünket még mindig a kommunisták irányítanak, ők mondják meg nekünk, hogy miként kell demokratikusan viselkednünk. Ennek fényében már elég egyértelmű az is, hogy miért kell Szélesnek és bértollnokainak annyira támadniuk a Jobbikot. Minden jel arra mutat, hogy a nemzeti erő jelentős megerősödésével a királyságuknak véget ért.

Menjünk csak tovább Széles Ikarus-gyilkos fordulatokban és hazaárulásban gazdag életútján, van itt még említésre méltó érdekesség.

Buldog elvtárs ugyanis 1994-ben még mindig vágyott a miniszteri bársonyszékre. Mivel könnyen kikövetkeztethető volt, hogy a Horn Gyula által vezetett kommunisták alakítanak kormányt, egyre bizalmasabb, majd nyílt kapcsolatot alakított ki a pufajkás bolsevik vezérrel, teljesen hátat fordítva az MDF-nek. Noha szerepét a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökeként álcázta és legalizálta, a mátyásföldi Ikarus gyár épületében lévő irodájában egyre gyakrabban tűntek fel Horn emberei, mindenekelőtt Suchmann Tamás. A barátság odáig fejlődött, hogy 1998 februárjában a Bokros-csomag által leszegényített ország alkoholista miniszterelnöke, Horn Gyula egyértelművé tette az MSZP elnökségi ülésén, hogy amennyiben megnyerik a választásokat, Széles lesz a gazdasági miniszter, Suchmann pedig az államtitkára. Hogy egy ilyen lépés mit jelentett volna az ország szempontjából, azt hadd ne részletezzük. Széles mindenesetre elég magabiztosnak tűnt, a közeli ismerőseinek boldogan újságolja a hírt és készült a miniszteri szék elfoglalására, sorra hívta a kiszemelteket megbeszélésre, üzleti és személyi terveket készített. Azonban 1998-ban nem az MSZP, hanem a Fidesz nyerte a választásokat, és ezzel Széles miniszteri álmai szertefoszlottak.

Szertefoszlottak? Dehogy! Csupán megint ülepet kellett váltania, ami a nyaláshoz szokott, értelmet messze elkerülő tolvajelit számára már megszokott, sőt, elvárt feladat. Buldog elkezdett csúszni az orbáni fenék irányába, s persze nem kellett csalódnia. Miután 3,9 milliárd forintot ráköltött a Magyar Hírlapra és az Echo tévére, joggal reménykedhet abban, hogy miniszter lesz. Hisz eddig minden így történt ebben az országban, csak ő nyalt rossz időben rossz személynek, de most végre a megfelelő ülepet találta meg. Annak ellenére, hogy a Fidesz vezetői is tisztában vannak korlátolt szellemi képességeivel, s azzal, hogy vezetésre alkalmatlan, még mindig komoly esély mutatkozik arra, hogy az elhízott – és magánéleti tragédiájaként ráadásul impotens – köpönyegforgató lehet a gazdasági miniszter.

Ebbe a közös ülepnyalogató politikai életbe lépett be a Jobbik a maga radikalizmusával, s felborítani látszik az eddig olyan kiválóan működő, a magyar adófizetők rabszolgaszintre való lesüllyesztését hozó seggnyaló politizálást.

Hát ezért kell Szélesnek, az általa birtokolt Magyar Hírlapnak és Echo tv-nek, valamint a Buldog elvtárs által fizetett bértollnokoknak támadni a Jobbikot. Azért, hogy ennek a szellemi képességekben meglehetősen korlátolt – testsúlyát tekintve meg korlátlan – köpönyegfogatónak miniszteri álmai megvalósulhassanak.

Ezt akarjuk?

Florian Geyer – Kuruc.info

Kapcsolódó: Miniszterjelöltből pincsikutya - egy nagydarab balfácán mozgatórugói