Bárándy Úr!
Természetesen az úr megszólítás túlzás az Ön esetében, de tartsuk magunkat bizonyos udvariassági formákhoz. Egyébként attól még, hogy Ön egy milliárdos ügyvédcsalád gyermekeként luxuskörülmények közé született, és az édesapja befolyásának és pénzének köszönhetően MSZP-s képviselő lett, lehetne rendes ember is. De Ön nem az: Ön láthatóan arra törekszik, hogy a holokauszt-vallás egyik élharcosának szerepébe lépve egyengesse politikai karrierjét.
Nyilván roppant büszke arra, hogy úgynevezett holokauszt „tagadását” tiltó törvény egyik élharcosa Magyarországon. Értem én, Ön is a hazánkat leigázó cionista oligarchia része, és ezért érdekelt a bennszülöttek féken tartását szolgáló holokauszt-vallás terjesztésében. Amiért levélben fordulok Önhöz, annak oka, hogy legutóbb azt mondta a Parlamentben Vona Gábor egyik felszólalására reagálva, hogy a „holokauszt relativizálása is bűncselekmény”, és ezért Ön büntetőeljárást kezdeményezne a Jobbik elnöke ellen.
Nos, Bárándy úr, tudja Ön egyáltalán, miről beszél? Tanulmányozta valaha is az úgynevezett holokauszt történetét?
 |
Nyilván roppant büszke arra, hogy úgynevezett holokauszt „tagadását” tiltó törvény egyik élharcosa Magyarországon. Értem én, Ön is a hazánkat leigázó cionista oligarchia része, és ezért érdekelt a bennszülöttek féken tartását szolgáló holokauszt-vallás terjesztésében. Amiért levélben fordulok Önhöz, annak oka, hogy legutóbb azt mondta a Parlamentben Vona Gábor egyik felszólalására reagálva, hogy a „holokauszt relativizálása is bűncselekmény”, és ezért Ön büntetőeljárást kezdeményezne a Jobbik elnöke ellen.
Nos, Bárándy úr, tudja Ön egyáltalán, miről beszél? Tanulmányozta valaha is az úgynevezett holokauszt történetét?
Tisztában van például azzal, hogy egyetlen egy, magától Hitlertől, vagy bármely más magas rangú náci vezetőtől származó írásos dokumentum sem került elő a mai napig, amelyben elrendelték volna a zsidók „megsemmisítését”? Tudja-e Ön, hogy a revizionista Ernst Zündel 1988-as perében maga Raul Hilberg, a legtekintélyesebbnek tartott holokauszt-szakértő is elismerte, hogy nincs semmiféle parancs, rendelet, terv, amely a "végső megoldás" végrehajtására vonatkozna? Raul Hilberg holokauszt-tagadó vagy -relativizáló lenne Ön szerint, akit börtönbe kellett volna zárni?
Hallott már Ön arról, hogy egyetlen egy törvényszéki orvosi vizsgálati jelentés sem létezik, amelyben bizonyítanák, hogy bárki is hidrogéncianid vagy szén-monoxid-mérgezés miatt halt volna meg valamelyik német koncentrációs táborban? Halott Ön arról, hogy az úgynevezett „megsemmisítő táborok” egyikében sem találták meg hatalmas tömegsíroknak a nyomát sem? (Márpedig még ha a halottakat el is hamvasztották, hatalmas mennyiségben kellene lenniük emberi maradványoknak a föld alatt.) Tudja-e Ön, hogy revizionista történészek kutatásai szerint – melyeket soha senki meg nem cáfolt – az auschwitzi krematóriumokban legfeljebb 156 ezer halottat lehetett elégetni, tekintetbe véve az égetőkemencék kapacitását és élettartamát is? Tisztában van azzal, hogy a nyílt színi halottégetések Auschwitzban súlyos akadályokba ütköztek a magas talajvízszint miatt? Tudja-e Ön, hogy senki a világon nem tudja megmondani, honnan szállították Treblinkába a 800 ezer (mások szerint azonban egymilliónál is több) halott elégetéséhez szükséges tűzifát, tekintve, hogy a német vasút fennmaradt dokumentumai között nincs utalás az irdatlan mennyiségű faszállítmányokra, miképp a környéken zajló erdőirtásoknak sincsen semmiféle nyoma?
Tisztában van-e továbbá azzal, hogy noha régebben a hivatalos holotörténészek azt hirdették, minden német koncentrációs táborban működött gázkamra (és a nürnbergi per során is ezt állították), ezzel szemben M. Broszat, a Müncheni Jelenkortörténeti Intézet munkatársa (későbbi igazgatója), majd nyomában Simon Wiesenthal is beismerte: a Reich területén felállított lágerekben nem folyt elgázosítás? Tisztában van azzal, hogy noha évtizedeken át az iskolákban is tanították, hogy a német nácik áldozataik holttestét felhasználva szappant és lámpaernyőt készítettek, immár „hivatalosan” is megcáfolták ezeket a horrorisztikus állításokat? 1990-ben a Jád Vásem Intézet részéről egy bizonyos Shmuel Krakowski nevű kutató a következőt mondta: "A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy emberi zsírból a nácik nem állítottak elő szappant. Amikor oly sokan tagadják a holokausztot, miért adnánk a kezükbe egy érvet, amit az igazság ellen felhasználhatnak?" Hallott erről a kijelentésről, Bárándy úr?
Tisztában van azzal, hogy noha évtizedeken át hallani lehetett arról, hogy a nácik elektromos árammal, légkalapáccsal, vízbe fojtással, és még ki tudja, milyen módon végezték ki áldozataikat, mára egyetlen hivatalos holokauszttörténész sem beszél ezekről az eljárásokról? Bárándy úr, elgondolkodott már azon, hogy miért feltétlenül náci az, aki felteszi magában a következő kérdést: ha hazudtak az emberbőrből készült lámpaernyőről, az emberi zsírból készített szappanról, a légkalapácsos, vízbe fojtós, embermalmos stb. kivégzésekről, akkor nem lehet, hogy a történet megmaradt részei (gázkamrák) körül sincsen minden teljesen rendben? Miért lenne náci és gyűlölködő az, aki ezt a teljesen helyénvaló és logikus kérdést felteszi?
Ami pedig a holokauszt úgynevezett „relativizálását” illeti, tudja-e Ön azt, hogy Raul Hilberg professzor, a holokutatás "hivatalos és felkent" szakértője Az európai zsidóság megsemmisítése című "alapművében" 5,1 millióra tette a második világháborúban életüket vesztett zsidók számát? Ez vajon nem relativizálás akkor? De ez semmi, mert egy másik "hivatalos" holotörténész, Gerald Reitlinger még ennél is tovább ment: ő ugyanis A végső megoldás című művében 4,6 millió zsidó áldozatról beszélt! Igaz, hozzátette, hogy kevés információ áll rendelkezésünkre, ezért a pontos adat meghatározása roppant nehéz. De ha nincs elég adat, akkor miképpen büntetheti azokat, akik kétségbe vonják, és túlzásnak tartják a hatmilliós áldozati számot? Miképpen lehet „kanonizálni” egy olyan történelmi eseményt, melyre vonatkozóan „nincs elég adat”?
Tudja, Bárándy úr, hogy a Wannsee-konferenciával kapcsolatban (a hivatalos álláspont szerint ezen az értekezleten határozták volna el a zsidóság megsemmisítését) az egyik leghíresebb zsidó holokauszt-történész, Jehuda Bauer 1992-ben a következő kijelentésre ragadtatta magát egy interjúban: "Sokan időről időre ismételgetik az ostoba történetet a wannsee-i konferenciáról, ahol is elhatározták volna a zsidóság megsemmisítését... Azonban ez az esemény egyáltalán nem volt konferencia, és alig hangzott ott el bármi konkrétum is a megsemmisítéssel kapcsolatban." Hallott Ön erről a kijelentésről? Ha nem, milyen alapon akar Ön büntetőfeljelentéseket tenni a „holokauszt relativizálása” miatt?
Kérdezem továbbá Önt, Bárándy úr, hogy amennyiben magyar földre lépne, letartóztatná-e Arno J. Mayert, a Princeton Egyetem neves zsidó származású professzorát? A neves kutató azt írta ugyanis a Miért nem sötétültek el az egek? című, 1988-ban megjelent könyvében (a 88-as angol kiadás 365. oldalán), hogy "1942 és 1945 között, Auschwitzban bizonyosan, de valószínűleg másutt is, több zsidó hunyt el "természetes okok" következtében, mint amennyien erőszakos halált haltak." Micsoda skandalum ilyet még mondani is, nemde?
Tudja-e Ön, Bárándy úr, hogy a nürnbergi törvényszék hivatalos dokumentumaiban kőbe vésték a négymilliós auschwitzi áldozati számot? (Bár voltak korábban 8 és 9 milliós "becslések" is). Tudja-e továbbá azt, hogy az auschwitzi lágerben 1945-ben elhelyezett emléktáblán négymillió legyilkolt emberről lehetett olvasni, ezzel szemben 1990-ben az Auschwitzi Állami Múzeum és az izraeli Jád Vásem Intézet új emléktáblát állíttatott fel, amely arról tájékoztatja a látogatót, hogy Auschwitzban 1,1 millió embert öltek meg? Elgondolkodott-e már azon, hogy a jelentős (2,9 millió fős) csökkenés ellenére miképpen maradhatott a végső áldozati szám mégis hatmillió? Ha pedig ezen a kérdésen nem gondolkodott el, milyen alapon ítélkezik Ön holokauszt-ügyekben?
Hallotta-e Ön, Bárány úr, Jean-Claude Pressac nevét? Ha nem, elárulom, hogy ő egy neves zsidó származású francia holokauszttörténész volt, akit sokáig a hivatalosság is elismert, ámde 1993-ban megjelent nagy port felvert tanulmányában (Les Crematories d'Auschwitz: La machinerie du meurtre de masse, Paris, 1993) azt írta, hogy összesen 775 ezren vesztették életüket az auschwitzi koncentrációs táborban. És szerinte nem volt mind zsidó! Most akkor Jean-Claude Pressac holokauszt-tagadó, Bárándy úr? (Már nem tudna ellene büntetőeljárást indítani, mert elhunyt.) És miért érdemel börtönt az, aki megkérdezi: nem lenne itt az ideje végre tisztázni az auschwitzi áldozatok pontos számát? Nem kellene tudni, hogy a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye" során az állítólag legborzasztóbb náci lágerben hányan haltak meg éhínség, járvány következtében, és hányan az állítólagos gázkamrában? És vajon börtönt érdemel az, aki tudni szeretné az áldozatok pontos nemzetiségi és vallási összetételét?
Ismeri Ön Arno M. Mayer nevét, Bárány úr? Ő is "hivatalos" holokauszt-szakértő, és a következő mondatokat vetette papírra Miért nem sötétülnek el az egek? című könyvében, az 1988-as angol kiadás 362-363. oldalán: "A gázkamrákkal kapcsolatos információink roppant hiányosak és megbízhatatlanok." Mayer nem kételkedik a gázkamrák létében, de legalább becsületesen leszögezi: "Amit tudunk, főként náci tisztségviselőknek és katonáknak a háború utáni tárgyalásaikon tett vallomásaira, illetve a túlélők visszaemlékezéseire épül. Ezeket a beszámolókat alaposan meg kell vizsgálnunk, de emlékeiket szubjektív tényezők sokasága befolyásolhatta." Mindezek alapján Arno M. Mayer ellen is büntetőfeljelentést kellene tenni, Bárándy úr?
Tudja-e Ön, Bárándy úr, hogy a náci foglyok jó részét verték és kínozták a börtönben, és erőszakkal csikarták ki belőlük a "vallomásaikat", melyekre azután a ma érvényes holokauszt-történetet felépítették? Tisztában van azzal, hogy a túlélők esetében a bosszú, valamint a háborús propagandagépezet kitalációi, továbbá anyagi megfontolások is szerepet játszhattak akkor, amikor a képtelenebbnél képtelenebb történeteiket előadták? Ön végtére is ügyvéd, tehát tudnia kell, hogy csupán szemtanúk vallomásai alapján nem lehet senkit törvényszék előtt elítélni. Vajon elítélnének-e egy gyilkossággal vádolt személyt pusztán az őt gyűlölő és ezért elfogult szemtanúk vallomásai, a vádlott durva, áldozatát fenyegető megnyilatkozásai (akivel egyébként kölcsönösen utálják egymást), valamint másokkal szemben tanúsított, kegyetlennek tűnő viselkedése alapján? Nem gondolkodott még el azon, Bárándy úr, hogy e gyilkos fegyver, a holttestek és a bűncselekmény technikai végrehajtásának minden részletre kiterjedő vizsgálata nélkül a „világ legnagyobb népirtásának” ügyében sem lehet kihirdetni az elmarasztaló ítéletet?
Sok kérdésem lenne még, így többek közt érdekelne, hogy hallott-e Fred Leuchter, majd nyomában Germar Rudolf vizsgálatairól? Mindkét kutató alaposan megvizsgálta ugyanis az állítólagos gázkamrák falát, melyekben nem találtak jelentős mennyiségben hidrogéncianid-nyomokat. De ha állításaik olyannyira képtelenségek, akkor vajon e két "sátáni" figura nevét a nyugati világban miért nem szabad még kimondani sem? Mondom, sok kérdésem volna még, így például ajánlanám szíves figyelmébe a Karsai Lászlóval és Ungváry Krisztiánnal folytatott holokauszt-vitám során feltett első négy, majd 17 kérdésemet, melyekre a neves vitapartnereim nem tudtak válaszokat adni. Önhöz immár csak egyetlen kérdésem lenne. Elgondolkozott-e valaha is annak a nevezetes (Thomas Jeffersontól származó) szállóigének a mélyebb értelmén, mely szerint „csak a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására, de az igazság megáll a maga erejéből”?
Perge Ottó - Kuruc.info
Hallott már Ön arról, hogy egyetlen egy törvényszéki orvosi vizsgálati jelentés sem létezik, amelyben bizonyítanák, hogy bárki is hidrogéncianid vagy szén-monoxid-mérgezés miatt halt volna meg valamelyik német koncentrációs táborban? Halott Ön arról, hogy az úgynevezett „megsemmisítő táborok” egyikében sem találták meg hatalmas tömegsíroknak a nyomát sem? (Márpedig még ha a halottakat el is hamvasztották, hatalmas mennyiségben kellene lenniük emberi maradványoknak a föld alatt.) Tudja-e Ön, hogy revizionista történészek kutatásai szerint – melyeket soha senki meg nem cáfolt – az auschwitzi krematóriumokban legfeljebb 156 ezer halottat lehetett elégetni, tekintetbe véve az égetőkemencék kapacitását és élettartamát is? Tisztában van azzal, hogy a nyílt színi halottégetések Auschwitzban súlyos akadályokba ütköztek a magas talajvízszint miatt? Tudja-e Ön, hogy senki a világon nem tudja megmondani, honnan szállították Treblinkába a 800 ezer (mások szerint azonban egymilliónál is több) halott elégetéséhez szükséges tűzifát, tekintve, hogy a német vasút fennmaradt dokumentumai között nincs utalás az irdatlan mennyiségű faszállítmányokra, miképp a környéken zajló erdőirtásoknak sincsen semmiféle nyoma?
Tisztában van-e továbbá azzal, hogy noha régebben a hivatalos holotörténészek azt hirdették, minden német koncentrációs táborban működött gázkamra (és a nürnbergi per során is ezt állították), ezzel szemben M. Broszat, a Müncheni Jelenkortörténeti Intézet munkatársa (későbbi igazgatója), majd nyomában Simon Wiesenthal is beismerte: a Reich területén felállított lágerekben nem folyt elgázosítás? Tisztában van azzal, hogy noha évtizedeken át az iskolákban is tanították, hogy a német nácik áldozataik holttestét felhasználva szappant és lámpaernyőt készítettek, immár „hivatalosan” is megcáfolták ezeket a horrorisztikus állításokat? 1990-ben a Jád Vásem Intézet részéről egy bizonyos Shmuel Krakowski nevű kutató a következőt mondta: "A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy emberi zsírból a nácik nem állítottak elő szappant. Amikor oly sokan tagadják a holokausztot, miért adnánk a kezükbe egy érvet, amit az igazság ellen felhasználhatnak?" Hallott erről a kijelentésről, Bárándy úr?
Tisztában van azzal, hogy noha évtizedeken át hallani lehetett arról, hogy a nácik elektromos árammal, légkalapáccsal, vízbe fojtással, és még ki tudja, milyen módon végezték ki áldozataikat, mára egyetlen hivatalos holokauszttörténész sem beszél ezekről az eljárásokról? Bárándy úr, elgondolkodott már azon, hogy miért feltétlenül náci az, aki felteszi magában a következő kérdést: ha hazudtak az emberbőrből készült lámpaernyőről, az emberi zsírból készített szappanról, a légkalapácsos, vízbe fojtós, embermalmos stb. kivégzésekről, akkor nem lehet, hogy a történet megmaradt részei (gázkamrák) körül sincsen minden teljesen rendben? Miért lenne náci és gyűlölködő az, aki ezt a teljesen helyénvaló és logikus kérdést felteszi?
Ami pedig a holokauszt úgynevezett „relativizálását” illeti, tudja-e Ön azt, hogy Raul Hilberg professzor, a holokutatás "hivatalos és felkent" szakértője Az európai zsidóság megsemmisítése című "alapművében" 5,1 millióra tette a második világháborúban életüket vesztett zsidók számát? Ez vajon nem relativizálás akkor? De ez semmi, mert egy másik "hivatalos" holotörténész, Gerald Reitlinger még ennél is tovább ment: ő ugyanis A végső megoldás című művében 4,6 millió zsidó áldozatról beszélt! Igaz, hozzátette, hogy kevés információ áll rendelkezésünkre, ezért a pontos adat meghatározása roppant nehéz. De ha nincs elég adat, akkor miképpen büntetheti azokat, akik kétségbe vonják, és túlzásnak tartják a hatmilliós áldozati számot? Miképpen lehet „kanonizálni” egy olyan történelmi eseményt, melyre vonatkozóan „nincs elég adat”?
Tudja, Bárándy úr, hogy a Wannsee-konferenciával kapcsolatban (a hivatalos álláspont szerint ezen az értekezleten határozták volna el a zsidóság megsemmisítését) az egyik leghíresebb zsidó holokauszt-történész, Jehuda Bauer 1992-ben a következő kijelentésre ragadtatta magát egy interjúban: "Sokan időről időre ismételgetik az ostoba történetet a wannsee-i konferenciáról, ahol is elhatározták volna a zsidóság megsemmisítését... Azonban ez az esemény egyáltalán nem volt konferencia, és alig hangzott ott el bármi konkrétum is a megsemmisítéssel kapcsolatban." Hallott Ön erről a kijelentésről? Ha nem, milyen alapon akar Ön büntetőfeljelentéseket tenni a „holokauszt relativizálása” miatt?
Kérdezem továbbá Önt, Bárándy úr, hogy amennyiben magyar földre lépne, letartóztatná-e Arno J. Mayert, a Princeton Egyetem neves zsidó származású professzorát? A neves kutató azt írta ugyanis a Miért nem sötétültek el az egek? című, 1988-ban megjelent könyvében (a 88-as angol kiadás 365. oldalán), hogy "1942 és 1945 között, Auschwitzban bizonyosan, de valószínűleg másutt is, több zsidó hunyt el "természetes okok" következtében, mint amennyien erőszakos halált haltak." Micsoda skandalum ilyet még mondani is, nemde?
Tudja-e Ön, Bárándy úr, hogy a nürnbergi törvényszék hivatalos dokumentumaiban kőbe vésték a négymilliós auschwitzi áldozati számot? (Bár voltak korábban 8 és 9 milliós "becslések" is). Tudja-e továbbá azt, hogy az auschwitzi lágerben 1945-ben elhelyezett emléktáblán négymillió legyilkolt emberről lehetett olvasni, ezzel szemben 1990-ben az Auschwitzi Állami Múzeum és az izraeli Jád Vásem Intézet új emléktáblát állíttatott fel, amely arról tájékoztatja a látogatót, hogy Auschwitzban 1,1 millió embert öltek meg? Elgondolkodott-e már azon, hogy a jelentős (2,9 millió fős) csökkenés ellenére miképpen maradhatott a végső áldozati szám mégis hatmillió? Ha pedig ezen a kérdésen nem gondolkodott el, milyen alapon ítélkezik Ön holokauszt-ügyekben?
Hallotta-e Ön, Bárány úr, Jean-Claude Pressac nevét? Ha nem, elárulom, hogy ő egy neves zsidó származású francia holokauszttörténész volt, akit sokáig a hivatalosság is elismert, ámde 1993-ban megjelent nagy port felvert tanulmányában (Les Crematories d'Auschwitz: La machinerie du meurtre de masse, Paris, 1993) azt írta, hogy összesen 775 ezren vesztették életüket az auschwitzi koncentrációs táborban. És szerinte nem volt mind zsidó! Most akkor Jean-Claude Pressac holokauszt-tagadó, Bárándy úr? (Már nem tudna ellene büntetőeljárást indítani, mert elhunyt.) És miért érdemel börtönt az, aki megkérdezi: nem lenne itt az ideje végre tisztázni az auschwitzi áldozatok pontos számát? Nem kellene tudni, hogy a "világ legjobban dokumentált történelmi eseménye" során az állítólag legborzasztóbb náci lágerben hányan haltak meg éhínség, járvány következtében, és hányan az állítólagos gázkamrában? És vajon börtönt érdemel az, aki tudni szeretné az áldozatok pontos nemzetiségi és vallási összetételét?
Ismeri Ön Arno M. Mayer nevét, Bárány úr? Ő is "hivatalos" holokauszt-szakértő, és a következő mondatokat vetette papírra Miért nem sötétülnek el az egek? című könyvében, az 1988-as angol kiadás 362-363. oldalán: "A gázkamrákkal kapcsolatos információink roppant hiányosak és megbízhatatlanok." Mayer nem kételkedik a gázkamrák létében, de legalább becsületesen leszögezi: "Amit tudunk, főként náci tisztségviselőknek és katonáknak a háború utáni tárgyalásaikon tett vallomásaira, illetve a túlélők visszaemlékezéseire épül. Ezeket a beszámolókat alaposan meg kell vizsgálnunk, de emlékeiket szubjektív tényezők sokasága befolyásolhatta." Mindezek alapján Arno M. Mayer ellen is büntetőfeljelentést kellene tenni, Bárándy úr?
Tudja-e Ön, Bárándy úr, hogy a náci foglyok jó részét verték és kínozták a börtönben, és erőszakkal csikarták ki belőlük a "vallomásaikat", melyekre azután a ma érvényes holokauszt-történetet felépítették? Tisztában van azzal, hogy a túlélők esetében a bosszú, valamint a háborús propagandagépezet kitalációi, továbbá anyagi megfontolások is szerepet játszhattak akkor, amikor a képtelenebbnél képtelenebb történeteiket előadták? Ön végtére is ügyvéd, tehát tudnia kell, hogy csupán szemtanúk vallomásai alapján nem lehet senkit törvényszék előtt elítélni. Vajon elítélnének-e egy gyilkossággal vádolt személyt pusztán az őt gyűlölő és ezért elfogult szemtanúk vallomásai, a vádlott durva, áldozatát fenyegető megnyilatkozásai (akivel egyébként kölcsönösen utálják egymást), valamint másokkal szemben tanúsított, kegyetlennek tűnő viselkedése alapján? Nem gondolkodott még el azon, Bárándy úr, hogy e gyilkos fegyver, a holttestek és a bűncselekmény technikai végrehajtásának minden részletre kiterjedő vizsgálata nélkül a „világ legnagyobb népirtásának” ügyében sem lehet kihirdetni az elmarasztaló ítéletet?
Sok kérdésem lenne még, így többek közt érdekelne, hogy hallott-e Fred Leuchter, majd nyomában Germar Rudolf vizsgálatairól? Mindkét kutató alaposan megvizsgálta ugyanis az állítólagos gázkamrák falát, melyekben nem találtak jelentős mennyiségben hidrogéncianid-nyomokat. De ha állításaik olyannyira képtelenségek, akkor vajon e két "sátáni" figura nevét a nyugati világban miért nem szabad még kimondani sem? Mondom, sok kérdésem volna még, így például ajánlanám szíves figyelmébe a Karsai Lászlóval és Ungváry Krisztiánnal folytatott holokauszt-vitám során feltett első négy, majd 17 kérdésemet, melyekre a neves vitapartnereim nem tudtak válaszokat adni. Önhöz immár csak egyetlen kérdésem lenne. Elgondolkozott-e valaha is annak a nevezetes (Thomas Jeffersontól származó) szállóigének a mélyebb értelmén, mely szerint „csak a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására, de az igazság megáll a maga erejéből”?
Perge Ottó - Kuruc.info
