Előzmények: Újabb holovita: összecsapnak a "hivatalos" és a revizionista érvelések

Elöljáróban azzal kell kezdenem, hogy – e fórum sok olvasójához hasonlóan, bár talán nem ugyanazért – nekem is elegem van a holokausztozásból. Mégis válaszolok Önnek, mert bízom abban, hogy ezzel is hozzá tudok járulni bizonyos kérdések tisztázásához. Sokkal jobb lenne ugyanis, ha a holokauszttagadók hazudozás helyett témát váltanának és inkább a román Vas-gárda kegyetlenségeivel vagy mondjuk a délvidéki magyarok tragédiájával foglalkoznának. Ezen a területen volna még kutatnivaló. Remélem írásommal lezárulhat ez az áldatlan vita és Önök energiáikat hasznosabb területre fordíthatják.

Elsőként azonban köszönetet szeretnék mondani, elsősorban a kuruc.info Szerkesztőségének, amiért válaszomat (és az Ön viszontválaszát) cenzúrázatlanul közölte. A holokauszttagadás tilalmával kapcsolatos jelenlegi magyar törvényi szabályozás fényében különösen fontosnak látom leszögezni (és persze ténylegesen demonstrálni is), hogy az Ön kérdéseire van válasz. Ezek nem „tabu” kérdések, ezektől nem „menekülnek” a „hivatalos” történészek (legfeljebb nem értenek hozzájuk), ezek feltevése nem jelent semmiféle „szembeszállást” semmilyen „hivatalos dogmával”. Bálint úr kérdéseinek többsége teljesen valid, pontosan körülírt, tudományosan vizsgálható felvetés. Igaz ugyan, hogy némelyik szerintem egetrengető ostobaság, mások pedig még a középiskolás történelem tananyag ismeretének is teljes hiányáról tanúskodnak, de ettől még a kérdések valós kérdések (sőt, mondhatjuk, hogy ez utóbbiakra még könnyebb is válaszolnom). Mert a lényeg pont ez: Bálint úr kérdéseire (kivétel nélkül mindegyikre!) létezik szabatos, tudományosan alátámasztott, a jelenlegi ismereteinkkel összhangban lévő (!) válasz, így ezek a kérdések álláspontom szerint semmiféle „cáfolatot” vagy akár elbizonytalanítást nem jelentenek. Azért tartottam ezt fontosnak hangsúlyozni, hogy világos legyen: a holokauszttagadást nem azért tiltják a világon több helyen, mert történelmileg hamis (ezzel az erővel a „mohácsi vész tagadást” is lehetne tiltani), hanem azért, mert a holokauszttagadók egyes vélemények szerint nem történettudományi vitát folytatnak, hanem faji uszítás egy speciális típusát gyakorolják. (Amit, mármint a faji uszítást, viszont szükséges büntetőjogilag (is) üldözni, ebben talán egyetértünk. Hogy mást ne mondjak, a kuruc.info is rendszeresen közöl felháborodott cikkeket a román, szlovák stb. szélsőjobboldal magyarellenes uszításai kapcsán; milyen jó lenne ha ezeket is megfelelő erővel üldöznék az ottani hatóságok!) Hogy ez tényleg így van-e, vagy sem, az vita tárgya lehet, az meg pláne, hogy még ha így is van, a büntetőjogi tiltás-e a legjobb eszköz az ez ellen való küzdelemre. (Szerintem például – és megítélésem szerint a magyar történészek többsége, a liberálisabb nézeteket vallók egész biztosan, így gondolják – nem.) Az mindenesetre tény, hogy a történészek többsége nem azért nem foglalkozik ilyenekkel, mert nem lehet válaszolni, hanem egyszerűen azért, mert a holokauszttagadók (nyilván nem véletlenül…) olyan partikuláris részleteket, más tudományágak ismeretét is igénylő kérdéseket vizsgálnak, ami a történészek túlnyomó többségének minimum a szakmai körén, de sok esetben a tudásán is, kívül esik.

Bálint úr felvezetésében írt gondolataihoz csak két megjegyzést szeretnék fűzni. Az egyik, hogy természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a válaszai megtalálhatóak különféle könyvekben, ám – és ebben gondolom egyetértünk – a vitának csak úgy van értelme, ha Bálint úr kiemeli, és explicite leírja amit fontosnak/érdekesnek/megvitatandónak gondol. Különben akár arra is szűkíthetnénk a vitát, hogy ő is ír öt könyvcímet, meg én is – de ebből aligha fog bárki is tanulni. Úgyhogy én a részemről a továbbiakban is leírok minden olyan gondolatot, amit személy szerint fontosnak tartok a vita szempontjából, így az olvasó további utánaolvasás nélkül is tájékozódhat a lényegről (legfeljebb a vita fővonala szempontjából érdektelen, technikai részleteknél fogok „itt van leírva részletesen” típusú hivatkozásokat tenni). A másik, hogy Bálint úr primitív antiszemita megjegyzéseire nem kívánok reagálni, bár azt nem tudom megállni, hogy ne jelezzem: véleményem szerint kultúrember részéről „a zsidóság” a holokauszttól teljesen függetlenül is, igenis megtámadhatatlan. Mint ahogy támadhatatlan „a magyarság”, „a románság” vagy épp „az argentinság” – kultúrember (különösen ha a kereszténység talaján áll, amely minden embert egyenlőnek tekint) ugyanis véleményem szerint soha nem támad egész népcsoportot, hiszen ezzel származási alapon kritizálna embereket, azaz kollektíven tenné őket felelőssé. Vagy Bálint úr netán ezzel ellentétes állásponton van, együtt – hogy egy konkrét példát is hozzak – mondjuk Edvard Benes-sel…? Hozzáteszem: az, hogy egyesek Benest ma is tisztelik, senkit sem jogosít fel arra, hogy ugyanarra az aljasságra vetemedjen. Ha erre Bálint úr azt mondja: ez kettős mérce, akkor igazat adok neki! Csakugyan van kettős mérce, de ezt csak a rasszisták „jogosultak” használni… éppen ezért kell megbélyegezni őket.

Élve a kuruc.info Szerkesztősége által az írásaink publikálása után tett ajánlattal (miszerint Bálint úr viszontválaszára újfent reagálhatok), melyet ezúton is köszönök, a következőkben tételesen, részletekbe menően megvizsgálom Bálint úr válaszának minden pontját. Ez – a dolog jellegéből adódóan – sajnos csak nagy terjedelemben valósítható meg, így előre is az tisztelt olvasó megértését kérem.

A jobb követhetőség érdekében, ami az előzőek miatt pláne fontos, pontonként fogok haladni. Minden pontnál először félkövérrel szedve összefoglalom néhány mondatban Bálint úr eredeti állítását, és az én rá adott válaszomat. Ezt követően dőlt betűvel szedve idézem Bálint úr viszontválaszát, és szokásos betűtípussal, közbeékelve, írom le a saját véleményemet Bálint úr épp idézett álláspontjáról.