A 24.hu beszámolója szerint a Lengyelországot az elmúlt hetekben megosztó abortuszvita hazánkba is begyűrűzött. A lengyel nagykövetség előtt ugyanis egy kis létszámú, de annál zajosabb – Lendvai Ildikó egykori pártfőtitkárt is soraiban tudó – élet- és családellenes csoportosulás tüntetett vasárnap. A szivárványos zászlók alatt felsorakozó társulat a Lengyelországban tervezett teljes abortusztilalom ellen tiltakozott, amelyet elsősorban a lengyel katolikus püspöki kar szorgalmaz, de a kezdeményezést a miniszterelnök és a kormánypárt is támogatja (egyelőre).
 |
Mivel az ismertetett esethez hasonlók több alkalommal is előfordultak (csak eltussolták őket), ezért a lengyel püspöki kar nyilatkozatban kérte a magzatelhajtás teljes betiltását, mivel „a meg nem születettek életének védelmében nem lehet megállni a jelenleg érvényes törvényben kifejezett kompromisszumnál.” Ez – a minden lengyel templomban felolvasott – körlevél indította be a vitát, tüntetések és ellentüntetések sorozatát, ami immár a magyarországi közszereplőket is állásfoglalásra készteti.
Az abortusz kérdésében a Hungarista Mozgalom a Katolikus Egyház vonatkozó – a természetes erkölcsi törvényen és a kinyilatkoztatott isteni jogon alapuló – tanítását tekinti mérvadónak. E szerint „a Szentírás meghatározza az ötödik parancsolat tilalmát: »Ne öld meg az ártatlant és az igazat« (Kiv 23,7). Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik az emberi lény méltóságával, az aranyszabállyal és a Teremtő szentségével. Az emberölést tiltó törvény egyetemes érvényű: mindenkit és minden egyes embert, mindig és mindenütt kötelez” (KEK, 2261. pont). Ezt a tanítást erősíti meg II. János Pál is, amikor kimondja: „az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen” (Evangelium vitae, 57.). Ebből kifolyólag „aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik” (CIC. 1398. kán.), melynek feloldozása – a tett súlyát érzékeltetendő – a püspöknek van fenntartva. Az idézett Egyházi Törvénykönyv (CIC) a bevezetőben említett magzatokról úgy rendelkezik, hogy „ha élnek, amennyiben lehetséges, kereszteljék meg” őket, ezzel is hangsúlyozva emberi méltóságukat és személy mivoltukat (egy „sejtburjánzásnak” ugyanis nem lehet szentséget kiszolgáltatni).
A püspöki kar által támadott jelenleg hatályos lengyel jogszabály által említett három kivételes esettel kapcsolatban a hungarizmus álláspontja a következő:
– Ha a magzat nemi erőszak következtében fogant, megölése akkor sem indokolható (az erőszaktevőé annál inkább, őt viszont éppen azok védik, akik a vétlen magzatot elpusztíthatónak tartják), mivel az ártatlan emberi élet kioltása nem megengedhető, s az igazságosság is megköveteli, hogy az elkövetett cselekményért az elkövető feleljen, ne pedig egy vétlen fél. Az így megszületendő gyermeket – amennyiben az anya méltányolható okból nem kívánja felnevelni és erről megfelelőképpen nyilatkozik – örökbefogadó szülőknél kell elhelyezni. Az anya (mivel nem saját szabad döntéséből vált azzá) ugyanis valóban nem kötelezhető arra, hogy a megszületendő gyermeket felnevelje, s nap mint nap szembesüljön annak képmásával, aki emberi méltóságát semmibe véve tárgyként kezelte őt és a becsületébe gázolt (ha mégis így tesz, azzal nagyfokú lelki nemességről tesz bizonyságot, de ez nem várható el mindenkitől).
– Abban az esetben, ha az anya élete veszélyben forog, egy nehezen feloldható erkölcsi dilemmával állunk szemben, amelyre nem lehet általános érvényű iránymutatást megfogalmazni, legfeljebb támpontokat adni a döntéshez. Főszabályként megfogalmazható, hogy amennyiben lehetséges, mindkét élet megmentésére törekedni kell. Ha ez nem oldható meg, akkor a döntés elsősorban az anya joga, ha nincs tudatánál (így rendelkezni sem tud), akkor az orvosnak a jobb túlélési esélyekkel rendelkező mellett kell döntenie. Megjegyzendő, hogy itt a legtöbb esetben nem „klasszikus” abortuszról van szó (az anya nem magzatelhajtási céllal keresi fel orvosát), hiszen egy életmentő beavatkozás (pl. sürgősségi császármetszés) célja nem a magzat elpusztítása, hanem egy bármelyikükre, vagy mindkettőjükre veszélyes szövődmény elhárítása. Ezért – a Hittani Kongregáció vonatkozó állásfoglalása szerint – „az embrión végzett minden orvosi beavatkozás is csak olyan feltételek mellett engedhető meg, hogy ezek az embrió életét és integritását figyelembe veszik, és nem járnak aránytalanul nagy kockázattal, hanem a gyógyítást, az egészségi állapot javítását vagy az embrió individuális túlélését célozzák” (Donum vitae, I. 3.). Ha a magzat esetleges halála egy ilyen beavatkozás nem kívánt következménye, az orvos akkor (és csakis akkor) mentesül a felelősség alól.
– Abban az esetben, ha a magzat „visszafordíthatatlan károsodást” szenvedett (ez alatt általában valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosság, fejlődési rendellenesség értendő, pl. Down-szindróma), a hatályos lengyel törvényt tekinthetjük egyfajta modern Taigetosznak, azzal a lényegi különbséggel, hogy – szemben az abortuszra ítélt magzatokkal – a spártaiak által ide kitett gyermekeknek legalább volt egy halvány esélyük az életben maradásra. Érdekes módon azok tesznek ily módon különbséget értékes és értéktelen (vagy életképes és nem életképes) magzat között, akik ugyanezért (egyébként okkal) kárhoztatják a néhai Hitler-kormányt. Ezzel szemben a hungarista álláspont az, hogy „egy olyan diagnózis, amelyik fejlődési rendellenességet vagy örökletes betegséget mutat ki, nem jelenthet egyúttal halálos ítéletet is” (Donum vitae, I. 2.). Az a tény, hogy „nem ilyen lovat akartam” nem elegendő ok egy élet kioltásához. Ez az eljárás ugyanis a (liberálisok által szintén kedvelt) közvetlen vagy aktív eutanáziával rokon, amikor „a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek” (KEK, 2277. pont). Éppen azért, mert fogyatékos, beteg vagy idős, ezért a haladó, demokratikus és felvilágosult értékrend szerint már éppúgy nem számít embernek, mint a fölöslegesnek ítélt magzat, ezért – az embertelen humanisták logikája alapján – élni sincs joga (szemben például a rablógyilkossal, akinek a relativizmus diktatúrájában demokratikus jogai vannak).
Összevetve a Lengyelországban legálisan elvégzett, tehát a három említett törvényi feltétel valamelyikének megfelelő évi ezer abortuszt az illegálisan elvégzett csaknem 200 ezerrel, megállapítható, hogy ilyen indokkal a nők kevesebb mint 0,5%-a kér magzatelhajtást, s ezzel indokolni a többi 99,5%-ot (ahogy a liberálisok előszeretettel teszik) nem több rosszindulatú manipulációnál (ki ne érezne együtt egy megerőszakolt vagy életveszélyben lévő nővel?), melynek célja nem a jelenlegi szabályozás hatályban tartása, hanem a teljes „liberalizáció” (mintha a gyermekgyilkosság valamiféle „szabadságjog” volna), ahogy az április 9-én Varsóban megtartott életellenes tüntetés jelszavaiból is kiderül.
A Hungarista Mozgalom meggyőződéssel vallja, hogy a magzat fogantatása pillanatától fogva emberi személy, akinek a Teremtő képmására alkotott szellemi lelke van, nem tárgy, nem „betegség”, és nem része az anya szervezetének (így nem eshet a nő önrendelkezési jogának hatálya alá). Mivel önálló személy, ezért más nem rendelkezhet az életével, joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A fentiekből egyenesen következik, hogy mozgalmunk a magzatelhajtást előre kitervelten, aljas indokból, védekezésre képtelen személy sérelmére különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek tekinti (Btk. 160. §), elkövetőjét (vagy azt, aki mást erre kényszerít) méltónak tartja a halálbüntetésre.
Domokos Endre János – Kitartás.net
A Pax Hungarica Mozgalom budapesti csoportja és a Kitartás.net szerkesztősége vasárnap este a budapesti lengyel nagykövetség épülete elé vár mindenkit, aki úgy gondolja, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, s első pillanatától védelmet és tiszteletet érdemel. A rendezvény az elmúlt héten ugyanitt történt élet-, és családellenes LMBTQ demonstráció résztvevői által képviselt vallásgyalázó megnyilvánulásokkal (a halál kultúrájával) szemben az élet védelme mellett kíván hitet tenni, valamint szolidaritást nyilvánítani a lengyel életvédők törekvései iránt.
 |
A résztvevőket kérik, hozzanak magukkal 1-1 gyertyát, amit a világszerte ártatlanul meggyilkolt magzatokért a rendezvény végén együtt fognak meggyújtani.
Helyszín: Lengyel Köztársaság Nagykövetsége (1062 Budapest, Városligeti fasor 16.)
Időpont: 2016. április 17. (vasárnap), 20:00 óra
