Most túl azon, hogy a nevezett illetőnek gyermeke sincs és életében nem látott még közelről egy általános iskolai osztályt sem, de írt nagyon sok szép „tanulmányt” a fióknak. Ám a sajnálatos helyzet, hogy ezek most megvalósulhatnak. Csak két területet járjunk körbe, amelyről a leendő miniszter korábban már nyilatkozott.

Azt állította, „ha nincs elég pedagógus, akkor nem feltétlenül több kell, hanem a pedagógusok iránti keresletet kell csökkenteni” ami azt jelenti, hogy szerinte ez többek között úgy érhető el, ha a politikai döntéshozók vállalják a konfliktust, ami a kis iskolák bezárásával jár. Továbbá arról is beszélt, hogy meg kell szüntetni a „szegregációt” az oktatásban. Azért teszem idézőjelbe a szegregációt, mert valójában abban az értelemben nincs szegregáció, mint ahogyan a belpesti liberális „széplelkek” vizionálják, van viszont a szülők részéről egy nagyon is természetesen védekező ösztön a saját gyermek érdekében.

Vegyünk egy életszerű, mindennapi példát. Adott egy magyar család valahol vidéken, s miután iskoláskorú lesz a gyerekük, az iskolaválasztás kihívásaival néznek szembe. Azt látják, lakóhelyükön csak olyan iskola található, ahol – sajnos – igen magas számban vannak olyan gyermekek, akik finoman fogalmazva sem a legmegfelelőbb családi háttérrel rendelkeznek, és ezt a tanult és látott mintát a tantermekbe is magukkal viszik.

Még világosabban fogalmazva, ki akarná gyerekét egy olyan iskolába járatni, ahol késes cigányok fenyegetik a tanárokat, megverik és terrorizálják a többi tanulót? Nyilván senki, így pedig élve a szabad iskolaválasztás lehetőségével elviszik a gyereküket akár egy távolabb településre is, ahol nyugodtabb körülmények vannak.

Ez volna a „szegregáció”, amitől sikítófrászt kapnak a liberálisok, akik természetesen saját gyermekeiket nem járatnák ilyen intézményekbe, de azért mások, a „vidéki bugris” magyarok járassák csak oda a gyerekeiket, mert így, távolról szép a liberalizmus.

Érdemes lesz majd figyelni a Tisza-kormány mozgását abban a tekintetben, hogy hozzányúlnak-e a szabad iskolaválasztáshoz, és megszüntetik vagy korlátozzák-e? Ha igen, akkor az eredmény katasztrofális lesz, nyilván így meg fog növekedni az egyházi vagy nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott iskolák felé az érdeklődés, de a befogadókészségük nekik is véges, és rengeteg tisztességes magyar család lesz kénytelen olyan helyre beíratni a gyermekét, ahol nemhogy a diákoknak, még a tanároknak sincs biztosítva akár a testi épsége... Iskolaőrök ide, iskolaőrök oda, ez nem jelentett megoldást.

Ehhez csapjuk még hozzá Magyar Péter egyik visszatérő ígéretét, hogy „duplájára kell emelni a családi pótlékot”, ez pedig a cigányságon belül (még jelentősebb) népességnövekedést fog okozni, ezek a körülmények pedig még nagyobb mértékben termelődnek újra. Ez puszta matematika. S miután Magyar Péter mondanivalója a magyar-cigány együttélés problémáiról egyenlő a nullával, így nem számíthatunk arra sem, hogy a valóságos gondokra megoldásai lennének a Tisza-kormánynak, így pedig a megemelt családi pótlék ténylegesen nagyon súlyos következményekkel fog járni.

De evezzünk tovább egy másik területre, mert vélhetően Lannert nem állna meg itt, ugyanis arról is értekezett már korábban, hogy új alaptantervet kellene készíteni, amely az úgynevezett progresszív szellemiséget tükrözné, az iskolai nevelésben hangsúlyossá válna a multikulturalizmus, miközben visszaszorulna a nemzet- és családközpontúság.

Helyben is vagyunk, ehhez már csak annyi hiányozna, hogy egy szép nagy molinót feszítsenek ki minden iskola főbejárata elé, amelyre írják fel az egykosi SZDSZ egyik '90-es évekbeli szlogenjét: Az idegen szép!

A gyakorlatban ezek a woke ideológia által ihletett tévképzetek azt jelenthetik, hogy nem lesz hittan oktatás, esetleg eltörlik a hon- és népismeret tantárgyat, helyükre pedig mondjuk az etika (amely már kizárólagos lenne a hittan helyett) órákon tanítanák a gyermekeket a „multikulturalizmus szépségeire”, minden bizonnyal csak beférne akkor már egy-egy LMBTQ-érzékenyítő előadás is.

Hogy mit tehetünk most? Semmi esetre sem azt, hogy beletörődünk abba, hogy így alakultak a választási eredmények.

A mi politikai közegünk az elmúlt évtizedekben mindig úgy funkcionált, mint a nemzet immunrendszere, és a nemzeti ellenállás az elmúlt évtizedekben ért már el részsikereket, akadályozott meg káros dolgokat. Nyilván nem akarom színesebbre (ez most keserédesen stílszerű jelző) festeni a valóságot, mint ami, de azért azt sem javaslom senkinek, hogy teljes apátiába süllyedjen bárki. A harcnak folytatódnia kell, a nemzeti ellenállásnak élnie kell, mert nagy a felelősségünk.

Lantos János – Kuruc.info