Május 7-én hétfős delegációnk hosszú útra indult. Átszelve Európát Párizsba érkeztünk, hogy a francia Les Nationalistes meghívásának tegyünk eleget. Bár korábban is voltak kapcsolataink francia hazafiakkal, az említett mozgalommal tavaly ismerkedtünk meg Szentpéterváron, ahol az ISL (International Sovereigntist League) megalapításában közösen vettünk részt.

 

 

A programsorozat május 8-án egy női konferenciával vette kezdetét, amit a Les Nationalistes női tagozata, a Kariatidák (Les Caryatides) szerveztek Féminisme & Féminité (Feminizmus és Nőiség) címmel. A konferencia célja a konzervatív, keresztény nő eszményének bemutatása és a modern feminizmussal való szembeállítása volt. A számos francia női felszólaló mellett beszédet mondott a spanyol Democracia Nacional, a lengyel Narodowe Odrodzenie Polski és a HVIM – Magyar Ellenállás képviselője is. Mozgalmunkat Illés Boglárka képviselte, aki franciául tartotta meg beszédét. Felszólalásában kifejtette, hogy "a modern ideológiák – különösen a feminizmus egyre radikálisabb irányzatai – azt ígérik, hogy felszabadítják a nőket. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan észrevétlenül lebontanak valami olyasmit, ami évszázadokon keresztül értelmet és tartást adott a női létnek. A gondoskodást gyengeségként állítják be. Az anyaságot korlátnak, a családot pedig sokszor egyfajta elnyomó struktúrának."

Az előadások szüneteiben hasznos eszmecseréknek adott teret a rendezvény, így számos európai szervezet aktivistáival oszthattuk meg tapasztalatainkat a nők szerepéről a nemzeti radikális mozgalmakban. Az elhangzottak alapján egyértelmű mintázat rajzolódott ki, amely szerint azokban az országokban jelentős a nők szerepe a nemzeti mozgalmakban, ahol a keresztény vallás adja a szellemi magját ezen szervezetek tevékenységének. Ez a konklúzió még a későbbi napokban is visszaköszönt.

A rendezvénysorozat fő programja a május 9-én megrendezett nemzetközi konferencia volt, amely a No War for Israel címet kapta. A téma aktualitását az adta, hogy Izrael újfent (sokadszorra) lángba borította a Közel-Keletet, átgázolva civilek tízezrein, és elpusztítva a megmaradt keresztény közösségek és vallási emlékek jelentős részét. Ezzel párhuzamosan az izraeli agressziót kritizáló agendát kisajátította a baloldal, miközben a jobboldal a cionista érdekek csatlósaként egyfajta „keresztes háború” hamis álcáját húzta a pusztításra. Ezt ellensúlyozni volt hivatott a konferencia, megmutatva, hogy a valódi jobboldali erők minden körülmények között elutasítják a cionizmus barbári cselekedeteit.

A konferencián a francia felszólalók mellett számos külföldi szervezet szónokai is felszólaltak. Beszédet mondott az olasz Rete dei Patrioti, a spanyol Democracia Nacional és a Falange Espanola de las JONS, a görög Arany Hajnal, a lengyel Narodowe Odrodzenie Polski, a német Die Heimat, a belga Mouvenemt NATION, a szerb Srbska Akcija, az orosz Akadémisták Testvérisége, a román Fundația Ion Gavrilă Ogoranu és a Noua Dreaptă képviselője. Mozgalmunkat Boór Tamás képviselte, aki kifejtette, hogy a valódi jobboldali szervezetek nem hagyják magukat becsapni, és pontosan felismerik, hogy a Soros-féle liberalizmus és a Netanjahu nevével fémjelzett soviniszta cionizmus ugyanannak az érmének a két oldala, ugyanannak a fogónak a két szára, amelyek a tradicionalitást próbálják összezúzni. Beszédében külön kitért a sovinizmus mételyére, amely akkor tud megjelenni, ha egy nemzeti mozgalomból hiányzik az esszenciális szellemi töltet. Ez a keresztény hit az, ami jelentéssel tudja megtölteni a mozgalmi aktivitást, és az üres evilági cselekedeteket egy magasabb rendű cél szolgálatába tudja állítani. Beszédének ez a része szinte teljesen megegyezett a szerb felszólaló mondanivalójával, ami a két delegáció közötti hosszú diskurzus kiindulópontja lett.

A megjelent szervezetek legtöbbjével Mozgalmunk már évek óta kapcsolatban van, másokat pedig Szentpéterváron ismertünk meg. Régi bajtársakként üdvözölhettük spanyol és olasz barátainkat, de az Oroszországban megismert franciákkal, belgákkal és görögökkel is közös emlékek kötnek össze bennünket. Utóbbiak állhatatos harcukkal kivívták megbecsülésünket, hiszen Görögországban az antifasiszták a rendőrség asszisztálásával bombamerényleteket és fegyveres támadásokat követnek el ellenük. Szervezetük vezetőjét koholt vádak alapján hosszú évekre börtönbe zárták, majd miután kénytelenek voltak szabadon bocsátani, őrizetbe vették a feleségét. Így működik ma a demokrácia annak szülőföldjén.

 

 

Egy nemzetközi találkozó magában hordozza annak a lehetőségét, hogy olyannal kerülünk egy tető alá, akivel nem értünk egyet, vagy akár ellenségünknek tekintjük. Ezzel a helyzettel most szembe kellett néznie delegációnknak, ugyanis két román résztvevő is megjelent a konferencián. Míg egyikük egy alapítvány képviseletében volt jelen, és mentes volt minden soviniszta megnyilvánulástól, addig a másik felszólaló a magyargyűlölő Noua Dreaptătól érkezett. Előbbivel könnyen szót lehetett érteni, hiszen székelyek között él, és kifejezetten szereti a magyarokat. Utóbbival azonban semmilyen közösséget nem tudtunk vállalni. Egy ilyen felszólaló jelenléte viszont nem jelenthet okot a távolmaradásra, ugyanis azzal pont a magyar érdek maradna képviselet nélkül.

 

 

A konferencia zárásaként egy esti banketten vettek részt a delegációk, ahol további tapasztalatcserére volt lehetőség. A kötetlen szórakozás előtt azonban delegációnknak még egy szomorú, de szép kötelességnek kellett eleget tennie. Autóba szálltunk hát, és Maisons-Laffitte városába indultunk. A másfél órás út után egy kis temetőnél szálltunk ki, ahol egy francia bajtárs segítségével megtaláltuk a sírt, amit kerestünk. Miután letakarítottuk a sírkövet, vármegyés tiszteletadás mellett helyeztük el rajta Mozgalmunk koszorúját, amely 1500 kilométert utazott Felvidékről, hogy egy francia földben nyugvó magyar harcosra emlékezzen. Marton Lajos sírjánál Dobay Gergely, a HVIM – Magyar Ellenállás felvidéki társvezetője idézte fel az ´56-os hős, a Petit-Clamart-i merénylő és a csádi villámháború veteránjának kalandos életét és Mozgalmunkhoz kötődő viszonyát. A tavaly decemberi temetésén Mozgalmunk koszorúját francia bajtársaink helyezték el a síron, de most személyesen is leróhattuk tiszteletünket.

Párizsi küldetésünk utolsó napján Szent Johannára emlékeztünk, akit Jean d´Arc-ként ismer a világ. A Louvre épülete mellett található lovasszobor lábánál francia hazafiak együtt gyülekeztek Európa minden szegletéből érkezett bajtársaikkal. A beszédekben a harcos szűz alakját méltatták. A megemlékezést két feminista aktivista zavarta meg, akik rikácsolásukkal azt hirdették, hogy „mindannyian bevándorlók gyermekei vagyunk”. A rendbontókat a szervezők másodpercek alatt eltakarították. Mozgalmunkat az a megtiszteltetés érte, hogy az emlékezés koszorúját a Les Carytides női vezetőjével együtt Illés Boglárka helyezhette el a szobor lábánál.

Párizsi utunk során betekintést nyerhettünk a hazai liberálisok által olyannyira áhított nyugat-európai élet valóságába. A szemetes utcákba, a metrókban és a sarkokon leselkedő sötét tekintetekbe, a hömpölygő barna tömegbe, amely lassan minden világváros utcaképét uniformizálja a sokszínűség jegyében. A hazájukkal örökké elégedetlenkedő itthoni „mindenszaristáknak” ajánljuk az Eiffel-torony környékét, ahol minden méterre jut egy agresszív afrikai bóvliárus, és fényes nappal is kismacskaméretű patkányok cikáznak a turisták lábai között.

 

 

Utolsó párizsi éjszakánkon felmásztunk a Szent Szív-bazilikához (Sacré Cœur), ahol hálát adtunk Istennek sikeres utunkért, és biztonságos hazatérésért fohászkodtunk. Hazatérve új tapasztalatokkal gazdagodva, fáradtan bár, de szellemileg feltöltődve folytatjuk munkánkat, tudva, hogy Európa számos pontján vannak bajtársaink, akik velünk együtt harcolnak a hagyományos rend védelmében.