A francia statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint a 18 és 65 év közötti felnőttek mintegy 3 százaléka számolászavarban, diszkalkuliában szenved.

Az INSEE 10 213 személyen végzett vizsgálata keretében, amelyet Jean-Paul Fischer, a Nancy egyetem pszichológia-tanára irányított, a résztvevőknek egy sor kérdést tettek fel, hogy értékeljék matematikai ismereteiket és gondolkodásukat.

A felmérés szerint azonban ennek a zavarnak kevesebb következménye van a mindennapi életre vonatkozólag, mint a diszlexiának, vagyis az írás-olvasás zavarának. A megkérdezett diszkalkuliás személyek egy része nehézségekbe ütközik a bevásárlásnál, egy térkép használatánál, a levélírásban, a számlák olvasásában. Ennek azonban Jean-Paul Fischer szerint nincs különösebb jelentősége, méghozzá azért, mert a szorosan vett számolásra (a műveleti technikára, akár írott, akár fejben megoldott feladatokról van szó), az aritmetikai gondolatmenetre „a mindennapi életben szinte ma már szinte egyáltalán nincs szükség" - hála a kézi számítógépek elterjedésének és a dokumentumok formátumának.

Ma már az adóbevalláshoz a legtöbb esetben elég bemásolni a rubrikákba a számokat, vagy ellenőrizni az előre kitöltött dokumentumot - ehhez a legkisebb számtani műveletre sincs szükség. Sok felnőtt „megkerüli a problémát" a kutató szerint, olyannyira, hogy sokan közülük egyáltalán nem is tudnak számolni. A diszkalkuliás felnőttek száma egyértelműen nagyobb, mint a gyerekek és a serdülőkor előtt álló fiatalok sorában: az utóbbiaknál az arány 2007-ben 1,1 százalék volt.

A felnőttek rosszabb eredménye azzal magyarázható, hogy a matematika tanulása egyfajta „homogenizáló" hatással jár az iskolában, ahol hetente több órát foglalkoznak számtannal. Az elemiben a fejben történő számolás és a számítási táblázatok elsajátítása mindig szerves része volt a programnak. Ugyanakkor az iskolai tanulmányok után sokkal nagyobb szabadságot élvező felnőttek közül egyesek teljesen felhagynak mindenfajta matematikai vagy számítási tevékenységgel, esetleg az olvasás javára - mutatta ki a tanulmány.

A diszkalkulia egyébként gyakoribb a nők soraiban, akiknél a diszkalkulia aránya 4,31 százalék, míg a férfiak sorában 3,13 százalék. Ez többek között annak tulajdonítható, hogy a nők olyan szakmákra jelentkeznek, amelyekhez kevésbé szükséges a matematika, míg a műszaki szakmákban inkább követelmény a számolástudás. A tanulmányi szinttel egyébként fordítottan arányos a diszkalkulia gyakorisága: a középiskolai tanulmányokig el nem jutott felnőttek 8,7 százalékát érinti ez a jelenség, a középiskolások 4 százalékánál tapasztalható - és az egyetemisták 0,5 százalékánál. A diszkalkulia oka ismeretlen, de neuropszichológusok szerint az agy bizonyos részeinek genetikai zavara lehet. A diszkalkuliával elég gyakran - de nem mindig - diszlexia párosul.

Ami e zavar kezelését illeti, a vélemények megoszlanak. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a legnagyobb óvatosságra van szükség a könyvesboltokban forgalmazott csodareceptek tekintetében.