Ez esetben tehát mondjuk 290 000 magyar zsidót gázosítottak volna el a nácik. Tegyük fel, hogy egy elhamvasztott-elégetett holttest után 2 kg hamu marad. Ez esetben: 290 000 test x 2 kg = 580 tonna emberi hamu keletkezett.

Tegyük fel, hogy a kivégzettek felét a krematóriumokban, a másik felét a szabadban, az úgynevezett „halottégető gödrökben” hamvasztották el. (A feltevés valójában képtelenség, tekintve, hogy az auschwitzi krematóriumokban semmiképpen sem lehetett 145 ezer embert elhamvasztani két hónap alatt.) Az előbbi esetben kokszot, az utóbbi esetben pedig fát használtak az égetéshez. Mind a koksz, mind a fa égése során keletkezik hamu, mégpedig – figyelembe véve, hogy egy ember elhamvasztásához átlagban 23 kg koksz, illetve 200 kg fa szükséges – az alábbi mennyiségben:

145 000 x 23 kg koksz, ennek 9%-a lesz a hamu, ami hozzávetőleg 300 tonna.

145 000 x 200 kg fa, melynek 1,5%-a lesz hamu, ami nagyjából 435 tonna.

Összesen tehát: 580 tonna emberi hamu + 300 tonna kokszmaradvány + 435 tonna famaradvány, vagyis 1315 tonna hamu keletkezik a 290 ezer holttest elhamvasztása során.

Számoljunk úgy, hogy 60 nap alatt végeztek a magyarországi zsidókkal, és ez idő alatt a maradványaikat is eltüntették („elásták, szétszórták a földeken, folyókban”, miképpen a hivatalos holokauszt-történetírás állítja). Ez esetben: 1315 tonna / 60 nap = 21 tonna /nap (lefelé kerekítve).

Akkoriban a németek Opel, illetve Ford típusú teherautókat használtak, melyeknek rakterülete 3,5 tonna volt. Ami annyit jelent, hogy napi 6 teherautó vitte a táborból a hamvakat valahová. Vegyük hozzá persze, hogy rengeteg embernek kellett dolgoznia naponta a 21 tonna emberi maradvánnyal!

Ezen kívül természetesen a halottak elhamvasztásához szükséges kokszot és fát is a helyszínre kellett szállítani:

145 000 holttest x 23 kg koksz = 3 335 tonna

145 000 holttest x 200 kg fa = 29 000 tonna

Vagyis hozzávetőleg 32 000 tonna kokszot és fát szállítottak Auschwitzba két hónap alatt. Számoljunk tovább: 32 000 tonna / 60 nap = 533 tonna naponta, ami annyit jelent, hogy a 3,5 tonna kapacitású teherautókkal számolva naponta 152 teherautónak kellett érkeznie Auschwitzba ahhoz, hogy az elhamvasztáshoz szükséges koksz- és famennyiség a rendelkezésre álljon. Lehetséges természetesen az is, hogy ezt az irdatlan mennyiségű tüzelőanyagot vasúton szállították a lágerbe, erre vonatkozóan azonban sem a szemtanúk, sem pedig a fennmaradt dokumentumok nem szolgáltatnak információkat.

Napi 152 teherautó be, napi 6 ki (esetleg vagonok sokasága ki- és be), 1315 tonna elhasznált tüzelőanyagot és emberi maradványt megmozgatva. Micsoda gigantikus (és persze barbár és értelmetlen) munka, melyről egyetlen egy úgynevezett „túlélő” vagy „szemtanú” sem számolt be! Ezen kívül pedig ne feledjük, hogy a hivatalos holotörténészek állításai szerint az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban - fennállásának öt esztendeje alatt - 1,2 millió embert gyilkoltak le a nácik. (A hivatalos becslések 1 millió és 1,5 millió között mozognak.) Ami annyit jelent, hogy hozzávetőleg 5 000 tonna hamunak kellett keletkeznie a holttestek elhamvasztása során, melynek „szétszórása” a „földeken és a folyókban” bizony jelentős erőfeszítést, sok száz fogoly és német katona tevékeny közreműködését igényelte. Vajon mennyi üzemanyagot, szállítókapacitást és munkaerőt használtak fel a nácik ennek a borzalmas munkának az elvégzéséhez?

Mármost hasonló nehézségekkel szembesülünk, ha arra a kérdésre keressük a választ, honnan szállították a tűzifát a Treblinkában állítólag kivégzett zsidók elhamvasztásához. A tanúk egybehangzóan állítják: a fát nem hozták a táborhoz vasúton vagy teherautókkal, hanem a közeli erdőkben vágta ki foglyok egy csoportja. Egy Richard Glazar nevű csehországi zsidó szemtanú úgy emlékezett, hogy 25 favágó dolgozott a láger környékén. Ha igaz, amit mond, akkor a németek frissen vágott fát, nem pedig száraz fát használtak a halottégetéshez.

Egyes számítások szerint egy holttest elégetéséhez átlagosan legalább 300 kg frissen kivágott fára van szükség. (Száraz fa esetén elég a 200 kg is, habár pl. Carlo Mattogno revizionista történész 160 kg-ot is elegendőnek tart.) Következésképpen 800 000 holttest szabadtéri elégetése 240 000 tonna friss fát igényel. A tanúk szerint a hamvasztást 1943 januárjában kezdték meg, és ugyanannak az évnek szeptemberében fejezték be, ami annyit jelent, hogy nem tartott tovább hét hónapnál. Más szóval: a 25 favágónak minden hónapban legalább 34.000 tonna fát (azaz naponta több mint 1100 tonnát) kellett kivágnia és felfűrészelnie, úgy, hogy mindegyiküknek mintegy 45 tonna fáról kellett gondoskodnia naponta!

Napkeltétől napnyugtáig dolgozva, hagyományos módszerekkel, egy favágó 0,55 tonna fát tud kivágni és felfűrészelni naponta. Ha ez a feltételezés helyes, akkor a treblinkai favágó csoport 25 tagja naponta (25 x 0,55 =) 13,75 tonna fáról tudott gondoskodni. A biztonság kedvéért kerekítsük fel ezt a mennyiséget 14 tonnára. Mivel a 800 000 holttest elhamvasztásához 240 000 tonna fa volna szükséges, annak kivágásához és felfűrészeléséhez (240 000÷14 =) 17 100 napra, azaz 570 hónapra, tehát majdnem 48 évre lett volna szükség, ami annyit jelent, hogy a favágók 1991-ben fejezték volna be munkájukat! Nincsen kizárva persze, hogy a szemtanú rosszul emlékszik, vagy éppen nem tudott arról, hogy valójában sok „25 fős favágó brigád” is létezett Treblinkán. Ámde ebben az esetben is felmerül egy újabb nehézség: a hatalmas erdőirtásoknak nincsenek nyomai Treblinka környékén. A láger helyszínéről 1944 májusában és novemberében készített légi felvételek mintegy 100 hektár sűrű erdőt mutatnak a tábor északi és keleti oldalán. Az erdőnek legalább egy hektárja pedig magának a tábornak a területén volt.

Ha pedig mégis azt feltételezzük, hogy száraz tűzifát használtak a halottak elégetéséhez, akkor a helyzet a következő. Vegyük alapul a Demjenjuk-perben elhangzott állítást: a németek Treblinkában 875 000 embert öltek meg. Amennyiben igaz, hogy legalább fél éven át tartott a halottak elégetése, akkor mindennap 4700 holttestet hamvasztottak el. Vagyis minden áldott nap 950 tonna tűzifára volt szükség a művelethez (amennyiben úgy számolunk, hogy egy halott elégetéséhez 200 kg fára van szükség), ami kb. 1 méter magas, 3 méter széles, és közel 1 kilométer hosszú farakás lehet. Ismétlem: ennyi fát igényelt volna a halottégetés naponta! A fél év alatt tehát 176 ezer tonna száraz tűzifa fogyott volna el. Mivel erdőirtásnak nincsenek nyomai Treblinka környékén, a fát valahonnan máshonnan szállították a helyszínre. De honnan? (A szemtanúk szerint egyébként a nácik nagy sietséggel dolgoztak, vagyis aligha maradt idő a kivágott fák kiszárításához, mindamellett ha mégis frissen vágták a fát valahol a környéken, akkor – mivel a száraz fa tüzelőértéke jóval magasabb, mint a nedves fáé –, 315 ezer tonna fára lett volna szükség, ami naponta 1700 tonnát jelent.)

Treblinka felülnézetből

Tudatlan, aljas és újabb népirtásra készülődő holokauszt-tagadók kiszámolták azt is, hogy 850 ezer ember elhamvasztott testéből, valamint az elégetéshez szükséges fából összesen 3900 tonna hamu keletkezik. (Akkor, ha a halottégetés kizárólag fával, és nem koksszal történik a krematóriumban. Gondoljunk bele: ez 390 darab 10 tonnás teherautó rakománya!) Hol van ez a hatalmas mennyiségű hamu? És miért nem találtak a helyszínen csont- és fogmaradványokat? Hiszen ilyen nyílt színi halottégetésnél az emberi test nem ég el teljesen, és még ha össze is törték a csontmaradványokat – mint némelyik tanú állította – , akkor is óriási mennyiségű emberi maradványnak kellene lennie a föld alatt. A fogakat pedig azokkal a primitív módszerekkel, amelyeket a tanúk leírtak, nem lehet teljesen porrá őrölni. Ha feltesszük, hogy minden áldozatnak csak 20 foga volt, akkor 17 millió fogmaradványnak kellene lennie a föld alatt az egykori láger területén! Továbbá ne feledjük, mekkora hatalmas területű tömegsírba lehetett betemetni 850 ezer embert! Egyes becslések szerint a hatalmas mennyiségű kiásott föld és a tömegsír(ok) együttesen egy 61 600 négyzetméteres területet igényeltek volna, ebből 25 ezer 200 négyzetméter lett volna a tömegsír(ok) területe. Vagyis a sírok és a kiásott föld 3 és félszer nagyobb területet foglalt volna el, mint maga a treblinkai „megsemmisítő tábor”!

Felteszem a kérdést: megbolondultak-e a németek, amikor időt, energiát, munkaerőt nem kímélve, szállítókapacitást és üzemanyagot nem sajnálva, évekig mást sem csináltak, mint gyilkoltak, hamvasztottak, temettek, a holttesteket kiásták, elhamvasztották, majd a hamvakat szétszórták? Mindezt a gigantikus feladatot – több millió holttest nyom nélküli eltüntetését – természetesen nem lehetett titokban elvégezni, ennek ellenére állítólag pontosan azért csinálták, hogy korábbi ténykedésük titokban maradjon. Meg tudja bárki is magyarázni ezt a súlyos ellentmondást, esetleg kitér rá valamelyik szakavatott most, az újabb nagyszabású holoszeánszok során?

Perge Ottó – Kuruc.info