Nahát, nahát. Hova gyûrûzik ez a Broadway ügy! Pedig egy vegytiszta nemzeti ügynek indult. Március 20-án a jegyiroda alkalmazottai magyarságában kigúnyoltak, és nem szolgáltak ki, sőt kidobtak az üzletből egy lányt, és fasisztának nevezték a Hungarica zenekart. A lány ezt a megalázó történetet másnap megírta a Kuruc.info-nak, amely ezt meg is jelentette, majd a témát Magyar Nemzet is felkapta. A hír megjelenése után eltelt tíz nap. Tíz nap alatt lett volna lehetősége az irodának nyilvánosan bocsánatot kérni mind a hölgytől, mind a zenekartól, az – egyébiránt üzletpolitikai hibát (hisz törzsvásárlóval csinálta mindezt) elkövető – alkalmazottat kirúgni, az ügyet korrektül elrendezni. De nem tette! Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyha mondjuk egy zsidógyereket dobnak ki, és küldenek el a cionista haverjaihoz jegyet venni, milyen hisztériázás lett volna ez alatt a tíz nap alatt. Ezután – gondolom megunva a várakozást – Molotov-koktélt dobtak ismeretlenek az irodára. Erre azok megfenyegették a lányt. Erre Tomcat „próbavásárló” akciót szervezett. Erre megjelentek a nácizó, antiszemitázó antifasiszták, és rákontrázott a témára országunk elqrója is.
Azt hiszem, ez az ügy is isteni elrendelés, hogy így alakult. Legalább kiderült néhány dolog, és megfogalmazódik néhány kérdés.
- Például, hogy a zsidók személyes szférájukba történő betámadásnak érzik a Broadway elleni fellépést. Miért, Lipótváros már az övék? Mégiscsak azoknak van igaza, akik már hosszú évek óta egy új honfoglalásról beszélnek?
- Hogy a Fidesznek a zsidó nemzet és hagyományok iránt mélységesen elkötelezett zsidó képviselője van. De mi szükségünk van nekünk, magyaroknak egy ilyen képviselőre? Kedves jobboldali szavazók, valóban így képzeltétek el A JÖVŐt, ami ELKEZDŐDÖTT?
- Hogy a magyaroknak saját hazájukban nincs miniszterelnöke (bár ez eddig is látványos volt). Mert aki van, az csak egy (vagy esetleg kettő) kisebbségért aggódik, és a megalázott magyar lányt alapból hazugnak tartja. De hogyhogy nem a magyarság kicsúfolásán és az alaptalan fasisztázáson van felháborodva?
Hát, „kedves” zsidók, képzeljétek, nem vagyunk nácik, mint ahogy a palesztinok sem nácik, meg az irániak sem nácik, meg Wass Albert, meg Liszt Ferenc, meg Luther Márton (meg folytathatnám a sort a végtelenségig) sem voltak nácik. Csak mindezeknek ugyanabból lett elegük – amiből valószínûleg a náciknak is annak idején. A vérlázító, zsidó pofátlanságból. És ebben az országban ez kezd már elviselhetetlen lenni. Hogy még abból is, ha minket ér atrocitás, abból is a maguk sajnáltatását akarják kihozni, és megragadni az alkalmat a mocskolásunkra.
Ezek után azt mondom, igenis menjünk csak ki minél többen pénteken 16 órára a Jászai Mari térre!
Budaházy György