A kritika azért is pikáns, mert 2017-ben még a Momentumnál tűnt fel Raskó mint anyagi támogató, a pénze folyósításának ekkor két feltétele volt: „elvárja tőlük például azt, hogy legyen a finnekéhez hasonló szabadelvű programjuk az oktatás, nevelés és a szakképzés területén. Ezen kívül feltétele volt az is, hogy a Momentum nem szövetkezhet az MSZP-vel és a DK-val.”

A zöldbáró életének egy hosszabb írást is szenteltem október közepén, amely pontosan azzal zárult, ami azóta egy új fejezet nyitánya lett: Magyar Péter egekig magasztalása, beteges imádata, amely persze remek egóhizlaló a nárcisztikus vonásokat mutató pártelnök számára.

Ehhez azonban nem elégséges a Tisza-imádat, Magyarék le akarnak számolni az óbaloldallal, illetve a liberális baloldali mikropártokkal is, miközben ezzel párhuzamosan hazugságcunamit zúdítanak a Mi Hazánkra. Félreértés ne essék, a régi baloldali pártok bukása miatt nem mi leszünk azok, akik könnyeket hullatunk majd, azonban a belpolitikai tendenciák folyamatos monitorozása nem egy lehetőség, hanem kötelesség.

Raskó bejegyzése szerint a Tisza totális kontroll alatt tartja a magyarországi településhálózatot, magyarul embereik mindenhol jelen vannak, ez pedig az óellenzéknek nem sikerült, 14 év alatt semmi eredményt nem tudtak felmutatni. Az is megérne egy misét, hogy akkor miért pénzelte a momentumosokat, de ez a megállapítás – mármint a hálózatépítés hiánya – amúgy tényszerűen sem igaz. Mind a Jobbiknak, mind a DK-nak (különösen az előbbinek) a maguk idejében országos hálózata volt, és politikai célkitűzéseik végül nem ezért nem sikerültek (jobban mondva Gyurcsányéké igazából sikerült, hiszen még most is beszélünk róluk).

Lényeg, hogy az agrároligarcha már úgy osztogatja a szerepeket az óellenzék számára, mintha legalábbis a Tisza megnyerte volna a jövő évi választásokat. Megköveteli, hogy vagy hagyjanak fel a politizálással, vagy segítsék a Tiszát a választásokon, sőt, a mikropártoknak már ennyit sem kell tenniük.

Ha e baloldali tömörülések felhagynának a politizálással, nos, azt mi sem sajnálnánk, azonban a Tisza mögé való tömeges felsorakozás már csak azért sem esélyes, mert ezen baloldali közösségeknek a wishes messiás valódi szándékaival kapcsolatban elég erős kételyeik vannak – egyébként abszolút jogosan. Ezzel párhuzamosan a Momentum látványosan tesz azért, hogy esélyük se legyen 2026-ban a Parlamentben ülni, a Párbeszéd a keresztényellenes kampányával meg... nos, azt én sem tudom, ők miért léteznek.

A baloldal azonban nem a fegyelemről vagy a bajtársiasságról híres. Koncért a Tiszába átevező versenyzőik esélyes, hogy lesznek, ezzel tovább erodálják eredeti közösségeiket, de annyi baj legyen.

Raskó kijelentéseivel kapcsolatban két megállapítását érdemes még megemlíteni. Annak idején, amikor Raskó még a Momentumban reménykedett, többórás eligazításokat tartott Fekete-Győrnek a lakásán, ahogy azt még januárban említette a Heti Válasz podcastműsorában.

A kulcsmondata pedig ez volt: „Ha liberális, nyugati, atlanti elkötelezettségű párt akarnak maradni (mármint a Momentum – Á.B.), akkor is kell nemzeti vonal.” Éppen ezért Raskó azt mondta Fekete-Győrnek, hogy ne mutatkozzanak SZDSZ-utódpártnak, illetve pártként ne vegyenek részt Pride-rendezvényeken, mert a magyar társadalom jelentős része nem vevő rá.

Ma már tudjuk, hogy a Momentum ennek a szöges ellentétét művelte – vagy igazából még műveli most is –, ami a tönk szélére taszította őket, de most nem is ez a lényeg. Raskó felfogása, hogy nyíltság helyett inkább trójai faló módjára kell a liberális, atlantista érdekeket képviselni, ezerszer veszélyesebb, mintha pár belpesti hülyegyerek szivárványos zászlókkal hadonászna minden év júniusában.

Utóbbi ugyanis látható, és a többségi társadalom számára nem szimpatikus, előbbi viszont azoknak, akik nem napi több órát foglalkoznak magyar belpolitikával, egyszerűen láthatatlan.

Mindez nem véletlenek sorozata, az agrárbáró tudatosan építkezik, amit az LMBTQ-kérdést illetően követett a Tisza is, hiszen úgy támogatják a „sokszínűséget”, hogy közben nem koszolják be a kezüket túlságosan látható módon.

A technokrata mostani bejegyzésében kitér arra is, hogy az óellenzéki pártok közül egyedül a Kutyapárt kivétel, sőt, igazából őket nem is sorolja az óellenzékhez: „Az MKKP náluk sokkal talpraesettebb, humoros, szerethető, és főleg racionális gondolkodásra képes. Velük lehet jó kompromisszumos egyezségre jutni, legalábbis ezt gondolom.”

Egy nappal a bejegyzés után a Kutyapárt végül úgy döntött, hogy egyedül indul, miután a nárcisztikus álmessiás lepattintotta őket is, így némi zavart érzek az erőben Magyar és Raskó véleménye között, habár ettől kompromisszumra még juthatnak, szóval lehet, hogy Raskó szándékosan hívta őket ismét halálos táncba. Az MKKP-ban pedig vélhetőleg azért lát fantáziát, mert rendhagyó akcióikon keresztül ők is jók abban, hogy a vicceskedések közepette elfedjék valódi szándékaikat, hátterüket. Ez egy merőben más módszer, mint Raskóéké, és nem is annyira hatékony, de korlátozottan azért működik (például megértették, amit a Momentum nem, hogy hidakat elfoglalni kontraproduktív).

A másik megállapítás, hogy a Tisza a Mi Hazánkkal kapcsolatosan eltérő taktikát alkalmaz, illetve fog is a jövőben, amire a tegnapi nap folyamán Toroczkai László kiválóan rámutatott.

Az óellenzékhez nem lehet őket sorolni, a baloldalhoz pedig végképp nem, s mivel a politikai hitelességükön sem igen lehet fogást találni, marad a hazudozás és a lejáratás. Ehhez a már korábban használt szatellitpártos lózungokat veszik elő, amely a párt rengeteg pozitív cselekedete ellenére a magyar társadalom egy jelentős hányadánál működik. Most idekívánkozik egy obszcén szavakkal teletűzdelt megjegyzéshalmaz a magyar társadalom szellemi állapotáról, de ezúttal ezt kikerülöm, és inkább arra gondolok, hogy ezzel szemben vannak olyanok is, akikre ez a negatív propaganda nincs hatással, átlátnak rajta.

Ha szigorúan elemzői szemmel nézzük, akkor az óbaloldal beszántása mellett érdekes kérdés, mit kezd egymással a Mi Hazánk és a Tisza, ha viszont érzelmi szempontból, akkor egyértelmű, hogy az atlantista liberalizmusnak gátat kell szabni, a Tisza hazugságairól pedig le kell rántani a leplet.

Az agrárbáróról írt októberi publicisztikámat azzal zártam, hogy Raskó György még mindig a politika porondján lesz, amikor Magyar Pétert már rég a kukába dobták. Ezt továbbra is tartom, de a módszereknél fogva ez jóval rázósabb menet lesz, mint a Momentum vagy a DK eszköztárát néznénk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info