Ma augusztus 6. van. A leolvasás május elején volt, azóta eltelt 3 hónap. Ezalatt a 3 hónap alatt nem tudták még kiszámolni a szolgáltatónál a leolvasott értékekből, hogy az évközben befizetett átalánydíjból térít-e vissza, vagy az esetleges többletfogyasztást ki kell-e fizetni a szolgáltató felé. Ennyi idő nem volt elég arra, hogy elvégezzék a feladatukat. Továbbgondolva nem véletlen, hogy nem számolnak el a pénzzel. Veszprémben több ezer családról van szó, akik várják az elszámolást. Ameddig nem történik meg az elszámolás, addig a visszatérítendő összeg, amely ebben az esetben tízmilliós is lehet, a szolgáltató egyik számláján kamatozik. Majd ha már elég nagy lesz a felháborodás és a nyomás a közös képviselőkön, akkor visszautalják a túlfizetéseket a szolgáltatótól, a kamatot pedig elteszik.

Az érem másik oldala, ha a fogyasztó tartozik a szolgáltató felé. Néhány napon belül kiküldik a fizetési felszólításokat, majd átadják a tartozást egy behajtó cégnek. A behajtó cég pedig már jön, kopogtat és zaklat. A történet egyik bicskanyitogató része, hogy a behajtó nemcsak a szolgáltató felé lévő tartozást követeli, hanem az ő jutalékát is hozzácsapja a végső számlához. A behajtás folyamatát és végeredményét már pedig jól ismerhetjük a Kuruc.infón megjelent cikkekből. Filléres tartozásokból úszhat el lakás, ház, autó stb.

Hát itt tartunk 2014-ben, Veszprémben.

Mikor leszünk mi az elsők a saját országunkban? A kérdés költői...