Végre láthatnánk némi elmozdulást a turizmusban, ha nem lennénk tökéletesen tisztában azzal, ez csupán színtiszta optikai csalódás. Látszatra úgy tűnhet, hogy konkrétan van vendég. A hivatalos (persze tudjuk, hogy erősen pozitív irányba kozmetikázott) statisztikák szerint is évek óta jelentős visszaesés tapasztalható Keszthelyen a vendégéjszakákat tekintve. Csupán arról van szó, a kis számú turista idén nem szívódott fel a strandokon, hanem a belvárosban mutatkozott.

Édesapámmal egyetemben szeretnék megköszönni a városvezetésnek pár dolgot ezzel kapcsolatban.

Szeretném megköszönni a Keszthelyt elkerülő utat, amin valaki hólyagosra kereste magát, csak az átutazó semmit nem lát Keszthelyből. Kávét nem tud meginni egy kricsmiben Gyenesdiástól Balatonszentgyörgyig, de ha kedve tartja, várja őt a sok kereskedelmi multi. Megépítették az odavezető utakat is állami pénzen. A környező települések lakói immáron Keszthely érintése nélkül is eljuthatnak oda.
Kiemelt köszönet jár a Rezi út és az elkerülő út kereszteződésének profi kialakításáért, balestek sora igazolja a teljes hozzá nem értést.
Szeretném megköszönni a parkolódíjat a városban, ami legallyazta a belvárosi vállalkozásokat, apu boltjával egyetemben. Szeretném megköszönni a tönkrement vállalkozók nevében, a vállalkozók alkalmazottai nevében, akik akár hosszú évekre munkanélküliek lehettek. Szeretném megköszönni a tönkrement vállalkozások által visszaadott üzlethelyiségek kiszervezését a mindenkori haveroknak, helyi kiskirályoknak.

Szeretném megköszönni a lepattant kastélyt, ami az ország 5 leglátogatottabb múzeumainak egyike volt. Szeretném megköszönni az onnan kirúgott emberek nevében is. Volt, aki 15 éve ott dolgozott, elküldték, hogy a közfoglalkoztatottaknak legyen hely. Az biztosan olcsóbb. Szeretném megköszönni az amúgy őskommunista, ennek ellenére remek szakember Czoma László eltávolítását. Szeretném külön és kiemelten megköszönni a kastély élére kinevezett haver, ”múzeumi és idegenforgalmi szakember”, nem mellesleg polihisztor úriember embertelen és szörnyen dilettáns munkáját. Tulajdonképpen annyi kárt okozott már a városnak, a kastély csak hab a tortán. Apu azt mondja, ha tíz éve kergették volna el szurokba és tollba mártva, akkor sem lett volna korán, de még holnap sem késő, tekintve kártékonyságát.

Szeretném megköszönni a városi üzemeltetésű VÜZ Kft. (városüzemeltető vállalkozás) egyik nyereséges ágazatának kiszervezését külföldi vállalkozónak.

Külön köszönet jár a tejüzem helyén épülő újabb szupermarketért. Végül is csak tucatnyi van ebben a csöpp városban.

Szeretném megköszönni a felesleges közlekedési lámpákat, mind a hetet. A Tapolcai úton hármat, a volt laktanyánál (Czoma-szoros), a Vásártéren, a Csapás úton és a Deák Ferenc utcában egyet-egyet. Szeretném ezeket a lámpákat megköszönni a kivitelezők nevében is, akik zsírosat fogtak az építésen. Igaz, jelentősen lassítják a forgalmat, és havi egy-két millió fenntartani őket, de köszönöm. A Vásár téri és a Czoma-szorosnál található ugyan nem az 1990 utáni városvezetések bűne, az viszont igen, hogy eszük ágában nem volt azokat eltávolíttatni.

Szeretném megköszönni a Fő teret, N+1 milliárdért, aminek turisztikai értéke nulla konstanssal szorozható. Szeretném megköszönni a város közlekedésének átszervezését, aminek köszönhetően a helybéli polgár is Google Maps-ben tervezi az útját, a turistának meg esélye sincs megtalálni, mondjuk a Fő teret. N+1 milliárdért.

Köszönöm a hétvégente hat-nyolcszáz hullarészeg, bedrogozott "tinit" a városi strandon. Köszönöm, hogy a rendőrség ugyan jelen van, de nem cseszegeti őket. Ahogyan a pavilonsoron rendszeresen megjelenő kancigányokat sem. Köszönöm ezt a megerőszakolt tinilányok szülei és az etnikai kisebbség belháborúiban életüket vesztettek  nevében is. Köszönöm ezt a kulturáltan szórakozni, fröccsözni vágyó polgárok és a rendre összevert turisták nevében szintén. Végülis a pavilonsor nem kiemelt turistaövezet. Arra is eldobáltak pár milliárdot. Meg a parton kialakított övezetre.

Köszönöm az alig három hónapos Fő téri burkolat egyenetlenségeit, az interaktív vizes játszóteret így nyár végére sok-sok millióért.
Köszönöm még a fél év alatt el nem készült parkolókat, ahol vélhetően horror díjért várakozhat bárki.

Köszönöm a gyalázatosan drága strandbelépőket. Kiemelt köszönet jár a parton kialakított szökőkútért, ahol nemzetiségi "hölgyek" mossák olykor nyíltan alfelüket.

Köszönöm a tök üres Fő-téren átbiciklizők megbüntetését.  Köszönöm, hogy bizonyos embereket és azok bizonyos barátait sosem büntetik meg a parkoló őrök, míg másokat súlyos ezrekre bírságolnak ugyanők, abban a pár percben például amiben pénzt vált az automatás fizetéshez.

Köszönöm a városi strandon és a pavilonsoron rendszeresen megjelenő izomagyú "biztonság őröket", akik nemhogy nem emelik, de kimondottan aláássák az ember komfortérzetét. Köszönöm a nyáron (nyilván brutál áron) üzemelő vízpermetezőt a gimi előtt. Amit olyan magasra raktak, hogy a hatékonysága nullával volt egyenlő. Külön köszönöm ezt az árnyékot adó, teljesen feleslegesen kivágott fák nevében. Köszönöm annak a nevében is, aki ezen gennyesre kereste magát.

Köszönöm a számtalan színvonalas programot, amit a város "szervezett" a színházba, a Fő térre és a Balaton-parti gyönyörűen felújított zenepavilonba - egyetlen komoly előadót nem prezentáltak városi rendezvényen 24 éve, holott Keszthelynek komoly művészei vannak, több kórus, zenekar is működik a régióban. Sőt, világhírű előadóművésszel is bírunk, aki külföldön keresett fellépő, hazájában és szülővárosában persona non grata, pedig himnuszt is írt szeretett városának, Keszthelynek. Köszönet az itt is elfolyó milliókért.
Kiemelt köszönet jár a cigány családok feltűnő és megkülönböztető támogatásáért, a részükre kiutalt segélyekért és önkormányzati lakásokért, amit 2-3 év alatt használhatatlanra laknak. Lakbért ugyan nem fizetnek, sem rezsit, de köszönet érte. Köszönet jár ugyanezért a magyar családok nevében, akiknek annyi esélyük van önkormányzati bérlakásra, mint Szálasi Ferencnek volt a főtárgyaláson az életfogytiglanra.

Köszönet jár a független médiából a mindenkori városi farizeusok szócsövévé degradált helyi újságért.

Köszönöm ezen felül a sétálóutca ocsmány burkolatát, ami fagypont környékén olykor fel-feltöredezik lassan húsz éve.

Köszönöm a hagyománytisztelő városvezetések sorát, pártállástól függetlenül az elmúlt 24 évben. Hagyománytisztelet alatt a kollektív hozzá nem értés értendő. Igaz ugyan, elődeiknek annyi szerencséjük volt, akkoriban minden ment a maga útján. Már a kommenizmusban. Azóta illett volna megtanulni vezetni a várost. Az első pár évben ('90-es évek eleje) a dolgok tehetetlenségi ereje még elvitte a hátán ezeket a posztkommunista srácokat, de már 2002 táján kiborult az a bili. Utána minden egyes ciklusban egyre alkalmatlanabb banda ragadta magához a hatalmat. Keszthelyi szinten is.

Köszönöm azt a tényt, hogy szeretett szülővárosom polgárai még mindig képesek emberi beszédre enyhe alapfokon képes pártkatonákat polgármesterré választani.

Köszönöm azt is, ha nem erre vagy ezekre, hanem egy új erőre szavaz az olvasó. Előszedve jobbik eszét. Ja és majd egyszer valaki a városvezetésben rádöbben arra, amit minden keszthelyi tud: mekkora kincs is ez a kistérség! Mégis minden statisztika legvégén kullog, rendkívüli adottságai ellenére. Tegyük a szívünkre a kezünket! Keszthelyt két módon lehet ilyen vérlázítóan alacsony szinten üzemeltetni és menedzselni. Vagy szándékosan, vagy hozzá nem értő módon. Nehéz eldönteni, itt melyikkel állunk szemben. Azt hiszem, a szándékosság, a hülyeség (a hozzátartozó káros szorgalommal) és a tudatlanság párosul figyelemre méltó hozzá nem értéssel.
Mindezek ellenére úgy döntöttem, nem hagyom el a várost. Hagyják el azok, akik alkalmatlanok a vezetésére. Maradok pár hetet, meglátom, érdemesebb továbbállni vagy inkább tovább maradni... Mondjuk maradni jobban szeretnék!